Rögtön cikkünk elején szögezzük le: vizsgálódásunk nem volt teljes körű, hiszen csak az öt, topligának tartott bajnokság (angol, francia, német, olasz, spanyol) aktuális címvédőinek eredményeit böngésztük át, s egészítettük ki táblázatunkat a mindenkori magyar élvonal legnagyobb bajnokveréseivel. A hozzászólások között ugyanakkor természetesen szívesen fogadjuk olvasóink további bajnokságokból felelevenített nagy mérkőzéseit, „bajnokkalapálásait” is!
S akkor rögtön térjünk rá az eredményekre és az abból következő tényre, amely minden bizonnyal tovább nagyítja a Manchester City történelmi győzelmét: az új évezredben nagy bajnokot ugyanis még nem vertek meg annyira, mint vasárnap a Unitedet! A legnagyobb, bajnokcsapat elszenvedte vereség különbsége soha nem volt nagyobb négygólosnál – 1999 óta…
A bajnokokra az elmúlt bő tíz évben a mindig kiegyenlített Bundesligában leselkedett leginkább a nagy verés veszélye. Az „egyenlők közötti legegyenlőbb” Bayern Münchennek ki is jutott két alkalom, amikor salátástálukkal a kezükben szaladtak bele akkora tasliba, hogy attól ki is csúszott kezeik közül az „ereklye”. Talán a második eset az emlékezetesebb: bő másfél éve a Wolfsburg mutatott be futballiskolát a „bőrnadrágosok” ellen, és 5–1-es sikerükkel ki is kövezték arannyal az első helyig vezető utat. A másik nagy Bayern-pofonig (szintén 1–5) a 2001–2002-es szezonhoz kell visszamennünk: a Schalke akkor vett némi elégtételt az előző szezon utolsó pillanatain, amikoris egy bizonyos Patrick Anderson-találat miatt a Schalkéra lemoshatatlanul rásütötték az „örök második” stigmát. Az S04 híveit tényleg csak részben vigasztalhatta a szép győzelem: a gelsenkircheniek csupán 5. helyen végeztek a bajnokságban. De legalább nem a müncheniek győztek, mondhatták a „királykékek” hívei: a Dortmund elleni versenyfutásban a bajoroknak nagyon hiányzott a Schalke ellen elveszített három pont, így a harmadik helyre szorultak.
A 2007–2008-as idény Stuttgart elleni sikere miatt (4–0) a Wolfsburgot akár nagy bajnokverőnek is nevezhetnénk, de a „farkasok” 2010-ben megtudhatták milyen a pofon másik oldalán állni. Hertha elleni, hazai pályán elszenvedett méretes zakójuk már csak azért is kellemetlen lehetett, mert a bajnoki szezon végén kieső csapattól szenvedték el.
Franciaországban a 2000-es évek tendenciáinak megfelelően elsősorban a Lyon eredményeit bogarászhattuk, és „sikerült” is rálelni egy fekete foltra: a 2005–2006-os idényben a bronzérmes Lille-től 4–0-ra kapott ki a címvédő. Igaz, emiatt aligha bánkódtak sokáig szurkolóig: kedvenceik az utolsó előtti fordulóban már bajnokként utaztak a riválishoz, ráadásul az utolsó körben a Le Mans elleni 8–1-gyel(!) gyorsan feledtették a kisiklást.
Azt hittük, hogy Olaszországban, ahol a sok nagycsapat időről időre hajlamos alaposan megtréfálni egymást, nagy bajnokverésre is rálelünk, de csalódnunk kellett, s ebben alighanem benne van az is, hogy „csizmaországban” az alapszabály: a 6–0 alapvetően ugyanannyit ér, mint az 1–0. A Juventus 2003–2004-ben azért belefutott a „római nagykésbe”: a végül harmadikként záró torinóiak a Milan mögött második helyen célba érő Romától kaptak ki 4–0-ra.
Spanyolországban az általában triumfáló Barcelona, Real Madrid tandemet ritkán szokták nagyon elkapni, ha mégis, akkor valószínűleg egymással néznek farkasszemet. Legutóbb 2008–2009-ben történt ilyen, amikor az újoncévét futó Pep Guardiola fiai máig emlékezetes módon a Bernabéuban intézték el 6–2-re az amúgy címvédő blancókat, akik ettől úgy megszédültek, hogy sorozatban öt vereséggel zárták a Primera Divisiónt. (Akár azt is hihetnénk erről, hogy egyedülálló negatív vesszőfutás a Real részéről, de a 2003–2004-es idény végén is pontosan ez történt. Igaz, akkor a Barca 2–1-es idegenbeli sikerrel indította el további négy állomást tartalmazó lejtőn a fő riválist.)
Magyarországon bajnokként az MTK-val esett meg kétszer is az elmúlt évtizedben a szégyen, hogy négy góllal kapjon ki: 2003–2004-ben az Újpest, 2008–2009-ben a Videoton volt a diadalmaskodó fél.
S cikkünk végére maradt két igazán meglepő tény. Egyrészt Angliában 1999 óta nem történt olyan, hogy három gólnál többel kapott volna ki a címvédő; másrészt viszont négygólosnál nagyobb bajnokveréshez épp a 1999–2000-es Premier League-szezonig kell visszalapozni a futballstatisztikákat. Bizony, alig néhány hónappal vagyunk azután, hogy a Manchester United végrehajtotta a nagy triplázást, amikor Alex Ferguson együttese a Stamford Bridge-en részesült kiadós verésben: a Gianluca Vialli irányította Chelsea 5–0-val küldte haza az MU-t, amelyben Massimo Taibi kapus és a védelem nem igazán állt a helyzet magaslatán. Akárcsak vasárnap, akkor is egy kiállítás, Nicky Butt piros lapja ágyazott meg a manchesteriek vereségének. (Jegyzőkönyv alább.)
10. FORDULÓ |
CHELSEA–MANCHESTER UNITED 5–0 (2–0) |
1999. 10. 03.; London, Stamford Bridge; 34 909 néző; v: Gallagher |
CHELSEA: De Goey – Babayaro, Ferrer, Högh, Leboeuf, Petrescu (Le Saux, 77.) – Deschamps, Poyet, Wise (Morris, 65.) – Sutton, Zola (T-A. Flo, 69.). Menedzser: Gianluca Vialli |
MAN. UNITED: Taibi – Irwin, Berg, Stam, Silvestre – Beckham (Sheringham, 65.), Butt, P. Neville, Scholes (M. Wilson, 65.) – Yorke, A. Cole (Solskjaer, 65.). Menedzser: Alex Ferguson |
Gólszerzők: Poyet (1., 54.), Sutton (16.), Berg (59. – öngól), Morris (81.) |
Kiállítva: Butt (23.) |
De hogy ne csak bosszantsuk a „vörös ördögök” szurkolóit: a Manchester United az 1999–2000-es kiírás végén végül megvédte a címét, méghozzá 18 pontos előnnyel. Sem előtte, sem azóta nem szerezte meg csapat nagyobb pontkülönbséggel a bajnoki első helyet a Premier League-ben.
Cikkünkben csak a bajnoki mérkőzéseket vizsgáltuk. A Valencia spanyol bajnokként 2004–2005-ben a BL-ben 5–1-re kapott ki az Intertől, a francia bajnok Nantes a 2001–2002-es szezonban a Manchester Unitedtől szenvedett 5–1-es vereséget. A Real Madrid 2009 márciusában Liverpoolból távozott 4–0-s vereség után szintén az elitligában, míg a Werder Bremen 2005-ben a Lyon otthonában kapott ki 7–2-re.
BUNDESLIGA |
2001–2002: Schalke–Bayern München 5–1 (É. Mpenza 34., Sand 36., Böhme 55., Van Hoogdalem 75., Oude Kamphuis 90., ill. Scholl 48.) |
2007–2008: Wolfsburg–Stuttgart 4–0 (Marcelinho 16., Dzeko 22., R. Costa 55., Dejagah 75.) |
2008–2009: Wolfsburg–Bayern München 5–1 (Gentner 44., Dzeko 63., 66., Grafite 74., 77., ill. Toni 45.) |
2009–2010: Wolfsburg–Hertha BSC 1–5 (Grafite 36., ill. Gekasz 6., 26., 63., A. Ramos 8., 84.) |
PREMIER LEAGUE |
2010–2011: Manchester United–Manchester City 1–6 (Fletcher 81., ill. Balotelli 22., 60., Agüero 75., Dzeko 89., D. Silva 91., 93) |
PRIMERA DIVISIÓN |
2008–2009: Real Madrid–Barcelona 2–6 (Higuaín 14., S. Ramos 56., ill. Henry 18., 58., Puyol 20., Messi 35., 75., Piqué 82.) |
SERIE A |
2003–2004: Roma–Juventus 4–0 (Dacourt 13., Totti 53., Cassano 70., 85.) |
LIGUE 1 |
2005–2006: Lille–Lyon 4–0 (Dernis 34., Odemwingie 49., 51., Makoun II 86.) |
NB I |
2003–2004: Újpest–MTK 5–1 (Bükszegi 4., Tóth N. 35., Rajczi 51., 57., Simek 65., ill. Czvitkovics 64.) |
2008–2009: MTK–Videoton 0–4 (Szakály D. 44., Vujovics 53., 76., 87.) |