A Manchester Unitednek továbbra is él az esélye, hogy megismételje az 1999-es, Angliában azóta is példa nélküli triplázást (bár a Liverpool 2001-ben az FA-kupa, s a Ligakupa mellé begyűjtötte az UEFA-kupát is), és úgy tűnik, ezért a támadósora teszi a legtöbbet. A bajnokságban eddig 26 fellépésen 62 találatot jegyeztek Sir Alex Ferguson fiai, ami 2.38-as gólátlag. Szigorúan számszerűen nézve csak egy évvel a triplázás után, az 1999–2000-es idényben (2.55) volt ennél is hatékonyabb az MU a kapuk előtt a Premier League történetében.

A sokat megélt menedzser a napokban elejtett egy olyan megjegyzést, hogy szerinte a jelenlegi támadósora áll minőségben a legközelebb ahhoz, amilyennel legutóbb a millenium idején rendelkezett. A SkySports statisztikai kimutatásából kiderül: a perc/rúgott gól mutatóban a mostani támadónégyes gyakorlatilag ugyanott tart, mint a '99-es (133.18, ill. 137.67). Az angol portál megszólaltatta a triplázó hősöket – akkor leggyakrabban Cole és Yorke volt a kezdő, ám a BL-döntőben emlékezetes módon a cserepáros Sheringham és Solskjaer talált be a hosszabbításban – , mi a véleményük az összehasonlításról.

„Kegyetlenül őszinte és elfogult vagyok az akkori csapatommal szemben, és azt kell mondjam, az összevetés nem állja meg a helyét. Az az együttes, amelyikben én játszottam, fenomenális volt. Tudtunk brusztolni, tudtunk játszani, minden nyerő tulajdonság megvolt bennünk. Nem akarok semmit elvitatni a jelenlegi srácoktól, fantasztikus játékosok, de csak az alapján lehet őket megítélni, amit a szezon végére elérnek. Fogják is majd, de mindenképp fantasztikus négyesről van szó” – nyilatkozta a manchesterieknél 1995 és 2001 között 195 bajnokin 93 gólt vállaló Andy Cole.

A Trinidad és Tobagó-i Dwight Yorke ezúttal nem pendült annyira egy húron Cole-lal, mint legszebb éveikben. „Nem teljesen értek egyet vele. Amit mi elértünk az 1999-es évben, a komplett csapatnak volt köszönhető. A kapuban[Peter] Schmeichel, aztán Jaap Stam, Ronny Johnsen, Gary Neville, Denis Irwin, Becks [David Beckham], [Ryan] Giggs, [Paul] Scholes, Keano [Roy Keane] és mi négyen elöl. Az akkori eredményeink alapján nehéz kijelenteni, hogy a jelenlegiek jobbak, mint mi, de amíg nem érik el azokat a címeket a csapattal, nehéz is lesz összehasonlítani.”

Teddy Sheringham, aki annak idején mindössze két gólt szerzett a bajnokságban, viszont az FA-kupa-döntőben és a BL-fináléban is rendkívül fontos gólt szerzett, ennél is diplomatikusabban fogalmazott.

„Nagyon szoros. Van Persie fantasztikus játékos; Rooney, ha jó napja van, világklasszis; és Hernández, valamint Welbeck is nagyon hasznos. De nem szeretnék választani, rábízom másokra” – mondta az MU akkor tízese.

Ferguson akkori szupercseréje Ole Gunnar Solskjaer volt, akinek soha semmilyen megnyilvánulásából nem tűnt ki, hogy kevesellné a játéklehetőséget, pedig alázatos futballja mellett akkori játékperc/gól mutatója (71.1) is minden csatár dicsőségére válna.

„Rooney és Van Persie személyében világklasszisok alkotják a jelenlegi támadósort, olyan labdarúgók, akik a nemzetközi színtéren is bizonyítottak már. Az Öreg [Alex Ferguson] is képtelen lenne megmondani, hogy melyik volt a jobb négyes, de nagyon-nagyon boldog lehet, hogy van ez a négy játékosa. Azzal sosem veszítesz, ha jó támadóid vannak: beteszed az egyiket, és nyerhetsz vele. Tudom Fergusonról, hogy szereti, ha legalább négy csatára van, így meg tudja osztani a játékidőt közöttük. Talán köszönhet majd most is pár trófeát ennek az elvnek, remélhetőleg hármat” – mondta a manapság a Molde vezetőedzőjeként dolgozó Solskjaer.

Akárhogy is van, szerdán a Bajnokok Ligája nyolcaddöntőjében a Real Madriddal méri össze az erejét a Manchester United. Ez a párharc sokat változtathat Rooneyék megítélésen – pozitív és negatív irányba is.