Wenger és Mourinho több fronton is bajszot akaszt

Az angol élvonalbeli labdarúgó-bajnokságban az ottani mértékű hőségben nemcsak a verejtékcseppek folytak nyilvános és kevésbé nyilvános helyeken, hanem eurómilliók is. A legjobban a CARDIFF CITY erősített, igaz, megfizette az árát az újonnan érkezetteknek: a mindössze 21 éves, de már felnőtt válogatott középső védőért, Steven Caulkerért például 9.15 millió eurót fizetett a Tottenhamnek. Mi tagadás, kissé meglepő volt a londoniaknak az a döntése, hogy eladják a válogatottban góllal debütált fiatalt, de nem számított alapembernek az elmúlt idényben, csak 18 bajnokin szerepelt. Érkezett mellé egy rutinos jobbhátvéd, John Brayford a Derby Countytól, 1.74 millióért, de az igazi nagy durranás Gary Medel megszerzése volt. A chilei „El Pitbull" klubrekordért, 13 millióért érkezett a Sevillától, és az biztos, hogy Medel mellett békés mederben nem lehet elsétálni a középpályán, de a kombinatív futball is közel áll (és még ért is) hozzá, azaz nagy fogásnak számít a 26 éves szűrő.

Sokan, bizony dalolva mennek Wales-be – no, nem a máglyára, mint egykoron – a pénz után, a West Bromwich szélsője, Peter Odemwingie, vagy ecuadori kollégája, Jefferson Montero (érte közel négymilliót már ajánlottak a mexikói Monarcas Moreliának, egyébként pedig ahelyett a Thomas Ince helyett költözhet Cardiffbe, akiért hiába ajánlottak 9.3 milliót a Blackpoolnak), a Málaga jobbhátvédje, Jesús Gámez, a Tottenham középpályása, Tom Huddlestone, a QPR-os Stephane Mbia vagy a fenerbahcés Joseph Yobo ügyében is tárgyalnak. A kis klub étvágyát jól mutatja, hogy pár éve még kikacagták volna, ha olyan ismert és drága csatárokért jelentkezik be, mint Óscar Cardozo (Benfica), Bafetimbi Gomis (Olympique Lyon) vagy Dirk Kuyt (Fenerbahce), most viszont kíváncsian várjuk, melyiket veszik meg végül a három közül.

Az viszont biztos, hogy nem érkezik a Toulouse „gyalogkakukkja", Étienne Capoue – no, nem azért, mert nem tudott volna érte tízmillió euró fölött fizetni a Cardiff, hanem azért, mert a francia válogatott szűrő a TOTTENHAM HOTSPUR mellett tette le a garast.

Londonban természetesen Gareth Bale „megyek-e, maradok-e" játéka a legégetőbb kérdés – az arany(árban mért)ifjú egyébként hazalátogatott Cardiffba, hogy lelki támaszt találjon édesanyjában eme sorsfordító időkben – , de azért az sem érdektelen, hogy Capoue érkeztével mehet Scott Parker (például a QPR-ba, amely klub azonban nem jutott dűlőre vele a piszkos anyagi részletekben), az Ajaxnak pedig új, 17.5 milliós ajánlatot tettek a Toby Alderweireld, Christian Eriksen kettősért; miközben Caulker utóda a steauás Vlad Chiriches, Bale-é pedig a bázeli Valentin Stocker lehet.

Pár létszámon felüli kerettagtól ismét megszabadultak, és külön érdekesség Clint Dempsey sorsa, akiért 6.8 milliót fizetett az amerikai Seattle Sounders, amely ezzel megdöntötte az MLS átigazolási rekordját. Az öreg kontinensen sem túl gyakran fizetnek ekkora összeget egy 30 éves játékosért, de a döbbenet az, hogy a támadó négy év alatt 24 millió eurót fog keresni Amerikában (az is csúcs abban a bajnokságban). Azért van abban valami döbbenetes, hogy egy generációval ezelőtt elnéző somolygással figyeltük a nagy vízen túli soccer fejlődését, most pedig – miközben mi montenegrói, izraeli és norvég csapatoktól tanuljuk újra a labdarúgást – magyar szemnek elképesztő összegek röpködnek pontvadászatukban. Viszonyításképpen: az NB I-ben a pletykák szerint a csúcsfizetés 300 ezer euró magasságában lebeg (az átlagember számára éppolyan elérhetetlenül, mint külföldön), a legdrágább honi vétel pedig a Videoton által az MTK-tól 800 ezer euróért vett Lencse László, legalábbis a transfermarkt.de szerint.

No de elég a búsongásból, amikor például a MANCHESTER UNITEDNÉL csoda izgalmas dolgok történnek, pontosabban nem történnek, mert még nem prezentálta a nagy nyári fogást a klub. Ha gúnyolódni szeretnének magukon, amúgy angolosan, a klub hívei, akkor azt mondanák, hogy inkább senkit se vegyenek, mint Bébéket: a még mindig csak 22 esztendős egykori hajléktalan ékért 8.8 milliót fizetett még 2010-ben a nagy Sir Alex Ferguson (ha nem haragszanak: nem ezért ütötték lovaggá a zseniális szakember), a portugál azóta kölcsönből kölcsönbe vergődik, mint egy átlagos magyar család lakásvétel után.

David Moyes lemaradt ugyan, vagy legalábbis nagyon úgy néz ki, hogy lemarad Cesc Fabregasról, de Wayne Rooney még az MU tagja (csak az a kérdés, hogy beáll-e a sorba és formába lendül-e). Moyes ragaszkodik hozzá, csapattársai győzködik, hogy maradjon, a Chelsea és a többi kérő messze áll megszerzésétől – nem úgy a vörös ördögök az evertonos Marouane Fellaini leigazolásától, aki előrelépett első számú célpontnak. A Fabregasért hiába ajánlott, 40 millió körüli summát őrült lenne el nem fogadni a liverpooli egyesület, de ha mégis így tenne, az megnyithatja az utat a realos Luka Modric előtt. A Moyes-kedvenc Leighton Bainesért folytatott alkudozásban nincsenek túl közel egymáshoz a felek, a kínált 14 millió és a kért 21 millió között nem csekély a távolság, és még nagyobb, tízmilliós a differencia a benficás Ezequiel Garay ügyében.

Keresi, keresi még igazán nagy nyári fogását José Mourinho CHELSEA-JE, pontosabban ismerjük vágyai tárgyát, Rooney-t, csakhogy rendre kosarat kapott a kérő. Azzal vigasztalják magukat ez ügyben a londoniak, ami a (vörös érzelmű) manchesteriek rémálma, azaz hogy Roo addig-meddig kapálódzik, ameddig ki nem szabadul kontraktusából. Mourinho megtapasztalja közben a másik oldalt is: nem, nem ő lesz az új Anakin Skywalker, hanem David Luizt bármilyen erősen csábítja is a Barcelona, ő nem adja a brazilt. Pedig éppen annyit ajánlottak Luizért, mint amennyit ő Rooneyért: 41 millió eurót (vagy legalábbis találni két egyforma számot a sajtó által összehordott pletykamátrixban). Ha már sajtó: pár lap tudni véli, hogy ha mégis távozna Luiz, utóda a Schalke görögje, Kirjakosz Papadopulosz lenne, gondoljuk, a brit online közvetítők őszinte örömére.

Érdekes, hogy mind a Chelsea, mind egyik városi riválisa, az ARSENAL ügyei összeérnek manapság: mindketten megszabadultak sok-sok anyagi terhet jelentő kerettagtól, de még párat árulnak, több ígéretes fiatalt kölcsönadtak, és Rooneyért is bejelentkeztek mindketten; sőt, két legújabb célpontjuk is „metszet": Samuel Eto'o és Luiz Gustavo.

Előbbi ugyebár Rooney-pótlék lenne mindkét helyen, a jelentős kiadáscsökkentés előtt álló Anzsi állítólag hajlandó lenne eladni a 32 éves, évi húszmilliót kereső támadót, a Chelsea hatmillióért vinné, ő pedig menne (előny Mourinhónál, akivel Milánóban dolgozott is együtt Eto'o). Utóbbi helye megingott a Bayern Münchennél, 20 millióért talán mozdítható, annyit adna érte Arsene Wenger, annyiért adnák is (előny a franciánál). Sokáig nem hittük, hogy Wenger mester képes lesz megmozdítani a liverpooli Luiz Suárezt, azonban a 60 millió körüli ajánlat és az ehhez illő fizetés megtette hatását, az uruguayi támadó ugyanis addig vívta a maga kis szabadságharcát, ameddig egy nap arra nem ébredt, hogy kereten kívül rekedt és csapattársai sem imádják már feltétlenül. A futballista természetesen leszögezte, hogy nem azért akar másik klubhoz menni, hogy megsértse a Poolt, hanem távozását szakmai okok indokolják. Ki is merne kételkedni szavaiban? Még megharapná...

Azt már csak a Kárpát-medencei örök kétkedés mondatja velünk (érzékenyebb arsenalosok ugorgyanak egy bekezdést), hogy mi van akkor, ha Suárez nem az „ágyúsok" miatt cirkuszol, hanem a Bale-ügybe egyre inkább belefáradó Real vagy a róla még le nem mondott Bayern miatt...

Azt tényleg csak az érdekesség kedvéért jegyezzük meg, hogy az MU újra bejelentkezett Bale-ért, inkább térjünk vissza az Arsenal, Chelsea kettősre, akik egy tinédzser brazilon is készek bajuszt akasztani: a Santos 17 éves ígérete, Victor Andrade a szerencsés, aki egyébként Robinho keresztfiacskája. Az új Davor Suker viszont már a „kékeké": a 18 éves horvát középcsatár, Stipe Perica 2.45 millióba került. Az NK Zadartól érkezett támadó egyelőre az U21-esekkel készül.

Zárjuk sorainkat a MANCHESTER CITYVEL: a „polgárok" készek eladni Gareth Barryt az Arsenalnak, Scott Sinclairt a West Bromwichnak, Denis Suárezt a Barcelonának, Alekszandar Kolarovot a Juventusnak, John Guidettit bárkinek – 111 millió euró elköltése után késznek látszik az új idényre a City. Igaz, az Anzsi széteséséből még lehullhat ide a balszellő Willian...