Premier League: nagybevásárlás után nagy foci

Pont ezért szeretem nagyon a futballt szeptembertől decemberig, aztán majd februártól májusig. Mert egy vereséghalmazt, gyengébb szériát nem lehet semmissé tenni újabb és újabb világsztárok kirakatba tételével, meg a szebb jövő ígéretével, innentől csakis a produkció számít. Ennek megfelelően az utolsó napokban is csengették ki rendesen a fontmilliókat, az angol klubok élen jártak a pénzköltésben. Kétszer annyit vertek el a piacon, mint a második spanyolok (akarom mondani, nagyjából a Real, Barca, Atlético hármas), a többieket meg hagyjuk is.

Ránézésre azért nem állítanám, hogy mindenütt stimmel az ár-érték arány, de az ésszerűségről majd az előttünk álló harmincöt forduló úgyis kiállítja a bizonyítványt. Meg aztán amúgy sem (csak) azért szeretjük az angol futballt, mert a csapatok „szétgondolkodják” a meccseket. Egy Stoke–Leicester vagy mondjuk egy Hull–West Ham derbi csekély agytornát igényel a futballtaktika tudoraitól, ugyanakkor sokszor pont a kiszámíthatatlansága miatt nyújt óriási élvezetet. Az iram legtöbbször kiváló, na jó, akadnak ügyetlenségek is, de hol nem?! Apropó ez a két párosítás is a 4. forduló része, de ezennel le is szakadunk a „kicsikről”. Irány az Old Trafford!

Szerintem az Álmok Színházában most jobban várják a vasárnapot, mint Manchester összes templomában együttvéve. A Queens Park Rangers ellen bemutatkozik ugyanis a Manchester United 2.0. Már az augusztusi szezonrajt is lázban tartotta a népet arrafelé (és gyanítom szerte a futballvilágban, már ha szerkesztőségünket tekinthetjük az univerzum ilyesfajta leképezésének), de most még egy ahhoz képest is teljesen új csapat lép a színre. A Swansea ellen De Gea, Blackett, Smalling, Jones, Fletcher, Ander Herrera, Lingard, Young, Mata, Rooney, Hernández összeállításban állt fel – és kapott ki 2–1-re – a MU, ehhez képest most van esély egy De Gea, Evans, Jones, Blind, Carrick, Shaw, Valencia, Di María, Rooney, Van Persie, Falcao kezdő tizenegyre. Ezzel a garnitúrával már a BL-csoportkörre is nyugodtan készülődhetne Louis van Gaal.

A hollandnak ez lesz egy hónapon belül a második bemutatkozó mérkőzése a csapat kispadján, és három havi türelmi idő ide vagy oda, ciki volna újfent pont nélkül zárni. Illetve helyesbítek: most már meg kellene szerezni az első győzelmet! Nagyon érdekelne Van Gaal reakciója. A Swansea elleni vereség után autogramokat osztogatott gyerekeknek, jattolt a felnőttekkel – igyekezett a szurkolók kedvében járni, pedig őt aztán nagyon nem így ismerjük. Gyanítom, ha nincs a nyári világbajnokság, és az a roppant meggyőző videó az egyik holland multinál tartott vezetéselméleti előadásáról, a világon még mindig többen utálnák, mint sem, és kárörvendőn várnák az elbocsátását. Most viszont egy darabig még bármit elhiszünk neki, és Manchesterben is ez a helyzet. Csak egy példa. Úgy adott ki ötvenmillió fontot balhátvédekre (Shaw, Rojo, Blind), hogy közben három belső védővel készül megoldani ezt a szekciót. De neki most (még) mindent szabad. Meccsnapokon viszi a telefonokat, aki késik a reggelinél, fizethet, s még lehetne folytatni, de nézzük inkább a többieket.

Fura ilyet írni, de valahogy mégis azt érzem, hogy a MU árnyékában rendezik a forduló rangadóját. Pedig a városi vetélytárs Manchester City és az Arsenal játszott néhány emlékezetes meccset az utóbbi években (ott a tavalyi 6–3 például), a legutóbbi fordulóban azonban kicsit szenvedősre vették a figurát. A londoniak nagy kétségbeesésükben lecsaptak Welbeckre, miután Wenger rájött, hogy Sanogo még(?) nem 20 gól/szezonos csatár, Giroud meg Karácsony előtt biztosan nem lesz bevethető. A Citynél egy vereségtől még nem szokás pánikolni, az Emirates-ben viszont tiszta fejjel is akadhatnak problémái a bajnokcsapatnak. Arról nem is beszélve, hogy nyolc nap alatt az Arsenal, Bayern München, Chelsea hármas még a világ tán legbővebb keretével rendelkező klubjának is erőpróba a javából.

A londoni „kékek” is érdekes csatára készülhetnek – ha a tabella három forduló után reális képet mutatna, biztos, hogy csak a Swansea elleni összecsapásukon meditálnék – ugyanis már csak ez a két csapat hibátlan a Premier League-ben. Diego Costa „szerény” debütálása (3 meccs/4 gól) is megérne néhány karaktert, akárcsak a mezek urának bemutatkozása a liverpooli közönség előtt. Minden tiszteletem és elismerésem Brendan Rodgersnek, hogy bevállalta Mario Balotelli istápolását, kíváncsi vagyok, milyen állapotban lesznek az idegei a szezon végére. De legalább az olasz is újra itt van az angol bajnokságban. És hiába nem lehet már igazolni, ő majd gondoskodik róla, hogy továbbra se legyen nyugalom a Premier League-ben!