„Megpróbálta a vízióját ránk erőltetni, csak ő sem volt tisztában vele, hogy mi az a vízió. Negativitást keltett maga körül, míg Fergusonnal mindig pozitív volt a légkör. Lassan, fokozatosan elveszített minket, nem élveztem a játékot, amikor ő volt az edzőm” – írta Ferdinand új könyvében a Moyes-éráról.
„Néha a taktikánk a magasan felívelt keresztlabdákra épült. Kínos volt. A Fulham elleni hazai meccsen nyolcvanegy beívelésünk volt, nyolcvanegy! Azt gondoltam, ugyan, miért csináljuk ezt? Nem nálunk játszik Andy Carroll! Moyes változtatásai zavarhoz vezettek. A játék abból állt, hogy miként állítsuk meg az ellenfelet. Moyes arra tört, hogy ne kapjunk ki, de mi ahhoz szoktunk hozzá, hogy győzelemre hajtsunk.”
Ferdinand az MU-nál eltöltött időszaka legkínosabb és legmegalázóbb élményének nevezte azt a pillanatot, amikor Moyes az Allianz Arenában a csapatértekezleten a többiek előtt tudatta vele: azért hagyja ki, mert nagyobb sebességet akar a védelemben.
„Majd’ belehaltam. Belül éreztem, hogy legszívesebben ordítanék és nekiesnék. De csapatjátékos vagyok, szívtam a fogamat és álltam némán. Sosem hagytak így ki egy nagy mérkőzésről, pláne nem úgy, hogy a csapattársaim előtt jelentik be a döntést.”