David Sharpe 23 éves volt tavaly márciusban, amikor átvette nagyapja, Dave Whelan helyét az akkor még a Championshipben szereplő, és a kiesés ellen küzdő Wigan Athletic élén. Bár nem sikerült benntartani a csapatot, az Athletic most a League One második helyén áll, és úgy tűnik, visszajut a másodosztályba.átvette nagyapja, Dave Whelan helyét az akkor még a Championshipben szereplő, és a kiesés ellen küzdő Wigan Athletic élén. Bár nem sikerült benntartani a csapatot, az Athletic most a League One második helyén áll, és úgy tűnik, visszajut a másodosztályba.
„Amikor a Wigan elnöke lettem, sokan úgy gondolták, balek vagyok, aki hamar eltűnik, szerencsére csalódniuk kellett – mondta David a Newsbeatnek. – Ennek ellenére nem sétálhattam be a klubhoz úgy, mint egy gyerek, aki semmivel sem akar foglalkozni. Ki kellett érdemelnem a tiszteletet és remélem, jó úton járok.”
David hatéves kora óta Wigan-szurkoló, előfordult, hogy ő öltözött be a Wigan kabalafigurájának, és így kísérte nagyapját a pályára.
„Amikor apám meghalt, az egész család közelebb került egymáshoz. Engem úgy neveltek fel, hogy tudjam, hogyan kell egy labdarúgóklubot vezetni. Nem lepett meg, hogy a nagyapám felkért rá, tudtam, hogy előbb-utóbb ez bekövetkezik, erről nyíltan beszélt a sajtóban. Maradásra akartam bírni, mert mindenki imádja a városban és a csapatnál, de nem tudtam megváltoztatni a döntését.”
„Sokan szegezik nekem a kérdést, »hogyan vezethet egy huszonhárom éves fiatal labdarúgóklubot?«. De manapság, amikor olyan emberek vesznek labdarúgócsapatokat, akik még mérkőzést sem láttak, szerintem ez nem olyan különleges. Az ilyen pénzemberek akkor sem látogatnak ki a mérkőzésekre, ha van labdarúgóklubjuk.”
„Engem – kis túlzással – arra neveltek, hogy futballklubot vezessek. Nem úgy tekintek az elnöki pozícióra, mint a munkára, hanem úgy, mint a hobbimra. Imádok ezzel foglalkozni.”
„Amikor szakemberekkel beszélek a labdarúgásról, ők tisztelik a tudásomat. Sokkal többet dolgozom, mint más elnökök, minden reggel kilenckor bemegyek az irodába és öt előtt sosem végzek. Este vacsorákra járok, ahol az ügynökökkel tárgyalok.”
„A korom csak egy szám, ha a labdarúgás területén szerzett tapasztalatot nézzük, akkor nem vagyok lemaradva a többi klubigazgatótól.”
A 2013. májusi FA-kupa-döntő máig az egyik legemlékezetesebb napként él a fiatal elnök emlékezetében. A döntőben a Wigan 1–0-ra győzött a Manchester City ellen.
„Különleges érzés volt. Azt hiszem, mi vagyunk az egyetlenek, akik sorra itták a röviditalt a Wembley királyi páholyában. Az ünneplés részeként, megpecsételtük a győzelmet néhány Jäger-bombával."
„Pár éve többet buliztam éjszakánként, de manapság már gondolnom kell a pozíciómra is. Egyedülálló srác vagyok, néha-néha eljárok, de nagyon vigyáznom kell, hogy ne lássanak kínos helyzetekben. Ma már nagy figyelmet kell fordítanom arra, hogyan élem az életemet."