Miért nem szereti José Mourinho a sült szarkát?

Lehetséges, hogy egy átlagos szezonban José Mourinhót ünnepelnék, hiszen a Manchester United 26 meccsen 56 pontot gyűjtött a Premier League-ben. Angliában azonban most a rivális menedzseréről, Pep Guardioláról szól minden, a Manchester City gyakorlatilag február közepére biztosította magának a bajnoki címet, így a portugál szakember megint csak Pep hátát nézi, ahogyan azt már a spanyolországi időszak nagy részében megszokhatta.

A hétvégi bajnoki előtti frusztrációt csak erősíti a média nyomása, hiszen Mourinho az eddigi hat alkalomból egyszer sem tudott nyerni aktuális csapatával a St. James' Parkban, már ami a bajnoki találkozókat illeti.

A portugál látogatása már csak emiatt is a legjobbat hozza ki a „hazai banda” tagjaiból és szurkolóiból, és ez egészen a 2005-ös FA-kupa meccsig nyúlik vissza, amikor a „szarkák” Patrick Kluivert korai fejesével kiejtették a nem sokkal később a Premier League trónjára felülő Chelsea-t.

A vasárnapi összecsapás is a Newcastle-drukkerek hangorkánjával indult, David de Geának már az első percekben bravúrra volt szüksége, hogy hatástalanítsa Shelvey rakétáját, majd Pérez lövése okozott riadalmat a vendégek körében – és ez még inkább olajat öntött a lelátón tomboló tűzviharra.

A kezdeti megilletődöttség az MU-nál gyorsan tovaszáll, Mourinho fiai közül Martial hozza először a szívbajt a hazai szurkolókra, ám az élete első PL-meccsén védő Dúbravka dicséretes higgadtsággal és gyönyörű lábmunkával akadályozza meg a franciát a gólszerzésben.

A hazai gépezet szinte tündökölt, és bár a fordulás után Alexis Sánchez belepiszkíthatott volna a működésbe, Lejeune remek időzítésű blokkja csak még inkább megolajozta masinát.

Az addigra egyre erősebbé váló hit Shelvey szabadrúgása után teljesedett ki, ehhez kellett Lejeune remek bólintása, Gayle tanári lekészítése, hogy aztán Matt Ritchie tökéletesen helyezett lövéssel feltegye az i-re a pontot – és a stadionba kilátogató 52 ezer néző nagyobb része ekkor érezte át igazán azt az érzést, hogy érdemes volt minden addigi biztatás és kiáltás.

A mintázat ezután kissé átalakult, a Newcastle erőfeszítéseit rendesen próbára tette a vendégek elkerülhetetlen rohamozása a végjátékban, ám a hazai együttes kitartását a játékvezető hármas sípszava, és ugyanennyi pont jutalmazta.

„Mindent kiadtak magukból, az egy pontért küzdöttek, de aztán előnyben találták magukat, és ezután az utolsó leheletükig és csepp vérükig, gyakorlatilag az életükért harcoltak. Ez egy gyönyörű szeglete a labdarúgásnak. A játékosok és a szurkolók, valamint mindenki, aki kötődik a klubhoz nagyon boldog a mai győzelem után, az istenek ma az ő oldalukon álltak” – mondta a találkozó után Mourinho, aki továbbra sem találja a megfelelő receptet a sült szarka elkészítéséhez – legalábbis a fészekben…