Kultúrkampf – Szeli Mátyás jegyzete

A Leedset irányító Marcelo Bielsa elismerte, kémet küldött a pénteken legyőzött Derby County edzésére, akit aztán elkaptak. Az argentin edző gyakorlatilag bocsánatkérés nélkül azzal védekezett, ő ezt már több mint másfél évtizede csinálja, ahonnan ő érkezett, ez elfogadott gyakorlat, Frank Lampard, a Derby menedzsere viszont azt mondta, nem fogadja el ezt a magyarázatot.

Bielsa érvelése persze nem áll erős lábakon, az, hogy valami elfogadott egy kultúrában, nem feltétlenül helyes egy másikban, nyilván azzal is tisztában van, hogy a világ legismertebb kémjének hazájában rosszallják az ilyesmit.

Már maga a kémkedés szó sem olyan kifejezés, amelyet mondjuk a „törvényes” vagy a „szabályos” kifejezéssel társítunk.

Ettől még képmutató vagy legalábbis túlzó egyesek felháborodása, hamis nosztalgia lenne az angolokat 19. századi fair play lovagoknak vélni, és az is előítéletes gondolkodás, hogy minden dél-amerikai kihasználja a kiskapukat, trükközik, Isten keze (ami talán a legcinikusabb magyarázat egy csalásra), miegymás. Dél-amerikai sajátosságnak sem nevezhetjük a kémkedést, néhány hete például a Werder Bremen küldött drónt a Hoffenheim edzésére.

Általában az embernek vannak olyan örök érvényű futballtörvényei (nem köpjük le a másikat, nem szimulálunk satöbbi), amelyeket nem is kell feltétlenül papírra vetni, hogy tudjuk, nem összeegyeztethetők a fair play szellemiségével. Ennek fényében mondhatjuk, ha mindenkitől az írott és íratlan szabályok betartását várjuk el – másokkal mintha szigorúbbak lennénk, mint magunkkal –, nem etikus, amit Bielsa tett, akár szabályt sértett, akár nem.

Az igaz, hogy nagyon vékony a határvonal, sőt talán emberenként változó, hogy mit fogadunk el még a szabályokon belüli leleményességnek és mi az, ami már a piszkos üzelmek, csalás felé mutat.

Ebben az esetben sokkal egyszerűbb lenne, ha az előírások egyértelműen tiltanák az ilyesmit, de ha átfutjuk az angol liga szabályzatát, legfeljebb tágan értelmezhető paragrafust találunk, amelyet talán rá lehet húzni erre az esetre.

Ami az egész ügyben „kulturálisan” meglepő, az inkább Bielsa beismerése, hogy kendőzetlenül beszélt a történtekről, és szemrebbenés nélkül magára vállalt minden felelősséget.

Inkább ettől vagyunk elszokva, mintsem a mindennapos trükközéstől.