Aki soha nem tudta feladni, most megpihenhet – ki is volt Sala?

Emiliano Sala 1990. október 31-én látta meg a napvilágot Argentínában, a Santa Fé provinciában található Cululú településen, s már négyévesen eldőlt: futballistaként keresi majd a kenyerét.

A fiatal Sala 15 éves koráig volt a San Martín de Progreso labdarúgója, majd a Club Proyecto Crecer játékosa lett, ennél a klubnál szúrta ki egy játékosmegfigyelő, aki a spanyol RCD Mallorca és a francia Girondins Bordeaux számára keresett fiatal argentin tehetségeket.

Innen került Franciaországba a Bordeaux-hoz, és 20 évesen egy egészen új világot kellett megszoknia.

„Noha akkor már négy éve a családomtól távol éltem, mégis nehéz volt az új környezetet megszokni, hiszen nem beszéltem a nyelvet, egyedül voltam, ugyanakkor tudtam, mit akarok elérni, és kihívásként tekintettem a helyzetemre, amelyet sikeresen akartam teljesíteni. Amikor el akartam érni valamit, küzdöttem, harcoltam érte, és nem tudtam kiverni a fejemből. Emlékeztettem magam arra, hogy mit akartam csinálni, mivé akartam válni gyerekként, s amikor felnőttem ebből rengeteg erőt merítettem. Előfordult, hogy arra gondoltam, feladom, de az nem én lettem volna” – mondta Sala 2017-ben a sofoot.com-nak adott interjúban.

Így tehát Franciaországban is a küzdelem várt rá: a Bordeaux kétszer is kölcsönadta: előbb a francia harmadosztályú Orléans-nak, amelynél 37 meccsen 19 gólt szerzett, majd a Niort-nak, a másodosztályú csapatban 40 találkozón 20 góllal jelezte, készen áll az élvonalra. Ezt a Bordeaux 2014 nyarán két évre szóló szerződéshosszabbítással ismerte el, s Willy Sagnol, a klub akkori menedzsere többé-kevésbé számított is rá, ám az őszi szezonban 12 meccsen csupán egyszer volt eredményes, így újabb kölcsönadás várt rá: az idény második felét már a szintén élvonalbeli Caennál töltötte.

A 13 bajnokin szerzett öt találata után visszatért a Bordeaux-hoz, ám többet már nem szerepelhetett a csapatban: 2015. július 20-án egymillió euróért megvette a Nantes, s ötéves szerződést kínált neki.

Sala küzdelme kifizetődni látszott, a „kanáriknál” állandó játéklehetőséghez jutott a francia élvonalban s noha első idényében csak hat bajnoki gólt jegyzett, ez is elég volt ahhoz, hogy házi gólkirály legyen.

Második szezonjában megduplázta találatai számát, s a 2017–2018-as szezonban is 12 gólt szerzett, mindháromszor csapata legeredményesebb gólszerzője volt. Utóbbi idényben már Claudio Ranieri volt a csapat vezetőedzője, akivel remekül egymásra találtak. A lezser, az öltözőn belül népszerű, az utazásai során rendre könyvet olvasó támadót Ranieri idén januárban szerette volna a Fulhamhez csábítani a szigetországi pletykák szerint.

„A szurkolók látják, hogy küzd minden egyes labdáért és ezt elismerik, s ez a küzdőszellem a csapattársaira is hatással van, bátorítja őket, hogy ők is így tegyenek. Nagyszerű példa mindenki számára a csapaton belül” – jellemezte Salát Ranieri az előző idény végén.

A Nantes színeiben 133 találkozón jegyzett 48 gólja – főképp a 2018 őszi idényében 21 meccsen szerzett 13 találata – már elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy más országban is felfigyeljenek rá: 2018 nyarán az átigazolási időszak utolsó napján a török Galatasaray szerződtette volna, míg idén januárban a Fulham mellett az egyik kínai élvonalbeli klub is szerette volna megszerezni.

Négy év után tehát távozni készült Nantes-ból, ahol rendszeres reggeli látvány volt, ahogy a vékony, magas támadó egy kávézó teraszán péksüteményt, kávét fogyaszt, miközben hűséges labradorja, Naja a lábához gömbölyödik.

Hiába azonban a kínai gigaajánlat, Sala a Premier League-re cserélte a Loire-menti várost, s a szigetországban már úgy várták, mint az argentin Jamie Vardyt, azt a fiút, akit a francia másodosztályban még a niort-i Carlos Téveznek „becéztek”, holott ő maga Gabriel Batistutát tekintette példaképének, s ifjoncként az ő játékát figyelve igyekezett jobb futballistává válni.

Ezért igazolt a Premier League-be, s ezért fogadta el a Cardiff City ajánlatát is, de miután új klubjánál bemutatták, még egyszer utoljára mindenképpen vissza akart térni Nantes-ba, hogy elbúcsúzzon csapattársaitól, barátaitól és a várostól.

Aztán felszállt a Cardiffba tartó repülőgépre…