Liverpool, 2007. augusztus 19. Fernando Torres mindössze 15 perce van a pályán a Liverpoolban játszott első meccsén, amikor megkapja a labdát Gerrardtól. Rávezeti a labdát a Chelsea védőjére, Ben-Háimra, elhúzza mellette, és amikor beér a büntetőterületen belülre, ellövi a labdát Cech mellett a bal alsó sarokba.
„Amikor a Chelsea ellen azt a gólt szereztem, már tudtam, hogy elérem a húsz gólt az idényben” – állítja Torres. Ez eléggé feltűnő nyilatkozat volt. Mégis, az első száz meccsen szerzett több mint 60 góljával Torresnek jobb volt a mutatója a Liverpoolban, mint Robbie Fowlernek, Michael Owennek, Ian Rushnak, Kenny Dalglishnak vagy Roger Huntnak. Érezte, hogy minimum 20 gólos idénye lesz, és így is történt.
A napokban visszavonult Fernando Torres az FFT-nek nyilatkozva kifejtette: abban, hogy 2010-re a világ legjobb csatárai közé került és világbajnok lehetett, a legnagyobb része Rafa Beníteznek volt.
„Amikor megismertem Rafát, talán akkor vettem először észre, hogy milyen fontos is az edző – mondja. – Nem csak egy ember, aki tizenegy embert kiküld a pályára, és kiválaszt egy rendszert. Mindegyik játékosnak meg kell kapnia a legjobb tanácsokat, és minden játékosnak másra van szüksége. Van, akit le kell tolni, másokkal beszélgetni kell, megint másokat hagyni kell, hogy átgondolják a dolgokat. Előfordult, hogy ha két vagy három gólt szereztem egy meccsen, erre azt mondta, hogy rosszul játszottam, mert nem segítettem hátul…”
A Fernando Torresszel készült terjedelmes írás teljes egészében elolvasható a FourFourTwo.hu-n, ide kattintva!