FFT: Jürgen Klinsmann a Spursben

1994. augusztus 4. A White Hart Lane-en százak várakoznak, hogy megpillanthassák a Tottenham Hotspur ellentmondásos szerzeményét. Bent a banketten, ahol a sajtó képviselői találkozhatnak vele, Alan Sugar és Ossie Ardiles vált egy ideges mosolyt.

Tudják, hogy a nyári időszak legmerészebb igazolását vezényelték le, kora ellenére Klinsmann világklasszis, akinek zsenialitására az Anglia nélküli világbajnokság is rávilágít. Azt is tudják ugyanakkor, hogy ez az ember megtestesít mindent, amit az angol szurkolók gyűlölnek: az ősi ellenség nyilvános arca, akinek nem lehet megbocsátani a múltbeli bűnök miatt.

Klinsmann nem sokkal az Egyesült Államokból való visszatérése után aláírta a szerződést Sugar monacói jachtján, és készen állt az új kalandra. És micsoda kaland lett ebből! Tíz hónap alatt megváltoztatta a Premier League arculatát. Első meccsén kiütötték, látta, hogy kirúgják menedzserét, megnyerte az Év játékosa címet, majdnem meghalt a Villa Parkban, végül kisétált a klubból, miközben Sugar a mezét lengette a tv-ben, és azt kiabálta: „Nem akarom ezzel lemosni az autómat!”.

És talán a legfontosabb: egy egész nemzetet megnyert magának egy mosollyal, 30 góllal, egy emlékezetes ünnepléssel és ezzel a mondattal: „Talán kérdezhetek én elsőként. Van búváriskola Londonban?” (Dive Bomber, azaz Nehézbombázó névvel gúnyolták a lapok, a „dive” búvárkodást is jelent angolul – a szerk.)

Angliai kalandjáról mesélt a FourFourTwo-nak Jürgen Klinsmann, a cikk elolvasható a FourFourTwo.hu-n, ide kattintva!