Klopp bejárná a világot, hetvenévesen már biztos nem ülne a kispadon

Kijev, 2018. május 26.

A Real Madridot erősítő Sergio Ramos bal karjával befogja a hóna alá a liverpooli Mohamed Szalah jobb karját, és lerántja a földre. A csatár nem tud szabadulni, rosszul esik és megsérül a bal válla.

A spanyol védő később azzal védekezett, nem volt szándékos a mozdulatsor. Sokan nem hittek neki, de ez a lényegen nem változtatott: a Liverpool legjobb játékosának percekkel később véget ért a Bajnokok Ligája 2018-as fináléja.

Kiválása mintha a csapatát is sokkolta volna, a fordulás után Loris Karius kapus Karim Benzema lábára dobta a labdát, ami a kapuba pattant, ugyan Sadio Mané gyorsan egyenlített, Gareth Bale parádés ollózása, majd távoli lövése – amit Karius a saját kapujába ütött – eldöntötte a mérkőzést. Miközben a Real Madrid sorozatban harmadik BL-győzelmét ünnepelte, Jürgen Klopp felesége, Ulla a kispad mögötti részen ülve Karius édesanyját és barátnőjét vigasztalta, férjének pedig egy újabb elbukott finálét kellett megemésztenie. A Liverpool egyértelműen jobb lett Klopp keze alatt, de sokan felemlegették a tényt, az edző a klubbal harmadik, előző csapatát, a Borussia Dortmundot is számolva (de a német Szuperkupa-meccseket kihagyva) sorozatban hatodik fináléját bukta el.

A klub vezetőségének bizalma és a szurkolók szeretete azonban töretlen maradt, és a középpályás Fabinho, de főképp a kapus Alisson nyári érkezésével a kirakós utolsó darabjai is helyükre kerültek.

A csapat a bajnokságban egészen január harmadikáig veretlen maradt, ekkor 2–1-re kikapott a Manchester Citytől (ez volt az egyetlen veresége a ligában), úgy, hogy a manchesterieket erősítő John Stones mentése előtt a labda 1.12 centire volt attól, hogy teljes terjedelmével áthaladjon a gólvonalon. A Pool a 28. fordulóig vezette a tabellát, végül 97 ponttal zárt, ennyivel az azt megelőző huszonhat Premier League-idényben huszonötször az élen végzett volna, most azonban a City egy ponttal megelőzte.

A Liverpool 2018–2019-es BL-teljesítménye kapcsán is többször hajszálnyi különbség döntött. A csoportkörös továbbjutás például az utolsó mérkőzésen jött össze, a Napolit Szalah góljával sikerült legyőzni, ezzel a két csapat egyenlő pontszámmal állt, az egymás elleni mérleg 1–1 volt, a gólkülönbség +2, viszont a „vörösök” kettővel több gólt szereztek, így ők jutottak tovább. A kieséses szakaszban a Bayern München kiejtését a Porto elleni ujjgyakorlat követte, majd az elődöntőben a Barcelona várt a csapatra. A Camp Nouban a volt liverpooli Luis Suárez talált be először, majd a fordulás után a vendégek nyomása ellenére Lionel Messi duplázott: kész, vége, 3–0.

Kész, vége?

Sokan így gondolták, főleg annak fényében, hogy a csodás támadóhármasból Roberto Firmino és Szalah is kihagyta a visszavágót. Az addig elvétve szereplő Divock Origi ellenben kezdő volt, de továbbjutásra még akkor sem sokan számítottak, amikor a 7. percben a kapuba vágott egy kipattanó labdát, főleg, hogy az első félidőben már nem esett több gólt. A fordulás után viszont a csereként beálló Georginio Wijnaldum két perc alatt kétszer betalált, így már egyenlő volt az állás. A Pool nem állt le, szinte folyamatosan letámadta, „zaklatta” a széteső Barcát, és aztán bekövetkezett a csoda: a hazaiak szöglethez jutottak, miközben a dekoncentrált barcelonaiak a védelmet igazgatták, Trent Alexander-Arnold úgy tett, mintha elsétálna a szögletzászlótól, de hirtelen visszalépett, középre adott, az őrizetlenül hagyott Origi pedig továbblőtte a Liverpoolt!

De vajon hogyan látta Klopp a Bajnokok Ligája-történet egyik legemlékezetesebb mérkőzésének döntő mozzanatát?

„Láttam, hogy kiment a labda szögletre, ahogy azt is, hogy Trent odaállt, hogy beadja és Shaqiri ment utána – emlékezett vissza a Player's Tribune-nek. – Ekkor viszont elfordultam, mert a segítőmhöz beszéltem, ugyanis cserére készültünk. És akkor – mindig libabőrös leszek, ha visszagondolok – meghallottam a hangot. A pálya felé fordultam és azt láttam, hogy a labda a hálóba repül. Ránéztem a cserepadon ülő Ben Woodburnre, aki megkérdezte, mi történt, én meg mondtam, hogy fogalmam sincs. Az Anfield megőrült, alig hallottam a segítőmet, aki üvöltve tudakolta, hogy azért még cserélünk-e. El tudják képzelni? Tizennyolc évnyi edzősködés során órák millióit töltöttem meccsnézéssel, erre lemaradtam a futball történetének legszemtelenebb trükkjéről. Azóta persze vagy félmilliószor visszanéztem a gólt, de ott, a helyszínen csak azt láttam, hogy a kapuba kerül a labda. Amikor hazamentem, tele volt a házunk, partihangulat uralkodott, de engem annyira leszívott az az este, hogy beestem az ágyba. Életemben nem aludtam olyan jót.”

A Tottenham elleni madridi BL-döntő jóval kevesebb drámát tartogatott, Szalah tizenegyesével már a második percben vezetett a Liverpool, amely végül Origi találatának köszönhetően 2–0-ra nyert, és felült a kontinens trónjára. A német szakember pedig trófeával is igazolta elképzelései helyességét, és végérvényesen bebizonyosodott, segítőivel újra Európa elitjébe emelte a Liverpoolt.

A bajnoki cím azonban 1990 óta csak álom. A Liverpool a 2019–2020-as idény kezdetétől kétséget sem hagyott afelől, hogy Angliában is uralomra tör. A Premier League-ben hosszú hónapokig úgy tűnt, ez a csapat nem tud kikapni (még ha ténylegesen nem így volt), még akkor sem, ha éppen nem játszik annyira jól, vagy az ellenfelek szereznek vezetést.

Idén február vége, március eleje kisebb megtorpanást hozott, a Pool tizenkét nap alatt kiesett az FA-kupából, a Bajnokok Ligájából és a kiesés elől menekülő Watford ellen több mint egy év után elszenvedte első bajnoki vereségét. Ez vélhetően nem sokakat érdekel, hiszen a csapat kilenc fordulóval a vége előtt 25 ponttal előzi meg az egy mérkőzéssel kevesebb játszó Manchester Cityt, és egyáltalán nem túlzás, hogy a liverpooliaknak a régóta várt bajnoki elsőség a legfontosabb.

Eközben magától értetődőnek tűnt, hogy a klub vezetősége decemberben 2024-ig szerződést hosszabbított Klopp-pal, valamint megvásárolta és a rendelkezésére bocsátotta elődje, Brendan Rodgers házát a Liverpoolhoz közeli Formbyban, ahol eddig bérlőként lakott (rezsit azért kell fizetnie). A kisvárosban gyakran látják, ahogy a kutyáját sétáltatja, vagy betér egy sörre a helyi pubba.

Az edző jelenlegi megállapodásának lejártakor 57 éves lesz, addigra majd' kilenc éve irányítja a Liverpoolt, nagy kérdés, hogy utána mihez kezd.

„Amikor a jövőn gondolkozom, inkább azon jár az eszem, hogy mit csinálok, ha már nem dolgozom tovább – mondta a Deutsche Wellének adott interjújában tavaly tavasszal. – Ennek olyan pillanatban kell eljönnie, amikor még mindig van energiám arra, hogy megtegyem azt, amire korábban nem volt időm. Szóval nem fogok még hetvenévesen is a kispadon ülni, annál jóval előbb befejezem. Eddig is csodás életem volt, de az első felében nem volt pénzem és időm, most van pénzem, ám már végképp semmire sincs időm. Alig láttam valamit a világból – ha a csapattal elutazunk valahová, látom a szállodát, a stadiont, meg a kettőt összekötő utat. Felismerhető arcom van, úgyhogy szinte bárhová megyek, ki kell osztanom ezer aláírást, amivel nincs baj, de bízom benne, hogy eljön az az idő, amikor már annyi ideje kiszálltam a bizniszből, hogy az emberek nem ismernek fel, és akkor nekiindulok, hogy bejárjam a világot a feleségemmel, na meg a fiaink is jöhetnek, ha van kedvük. Ez a terv.”

Cikksorozatunk nagyjából ezzel véget is ért volna, de az élet közbeszólt.

Amikor a Jürgen Klopp pályafutásáról szóló szériát februárban elkezdtük, úgy számolgattunk, jó esetben az utolsó rész környékén már hivatalossá válik a Liverpool bajnoki címe. Azóta azonban a koronavírus-járvány végigsöpört a világon, és napok alatt leállította a sportvilág egészét. A Premier League küzdelmei hivatalosan legalább április 30-ig szünetelnek, közben voltak olyanok, akik szerint semmissé kellene tenni az idényt, ám a ligánál inkább arra törekednek, hogy valamikor, valahogyan – talán júniusban – befejezzék a most futó évadot, akár a következő kárára is.

Bárhogy is történjék, azt kívánjuk, Klopp hamarosan emelhesse magasba a bajnoki trófeát, és csapatával százezrek előtt, nyitott tetejű busszal tartson mámoros felvonulást Liverpoolban.

Félreértés ne essék, ezt nem azért írjuk, mert bármiféle érzelmi kötődésünk lenne a klubhoz, hanem azért, mert ez annak a jele lenne, hogy az élet, az életünk végre visszatért a normális kerékvágásba.