Arsenal: 31 játékos, 4122 meccs, 715 gól – a top 10 francia „ágyús”!

1. Thierry Henry

Ha valaki eljut Londonba az Arsenal stadionjához, az előterében Thierry Henry szobrába is belefuthat, amely a támadó térden csúszó gólörömét mintázza. Azt, amit 226 arsenalos találata során sokszor volt alkalma előadni – ő a klub történetének legeredményesebb labdarúgója. 1999 és 2007 között erősítette a klubot, tevékeny részese volt két PL-bajnoki címnek, közte a 2004-esnek, amelyet veretlenül nyert meg az ágyúsok csodacsapata. Abban a szezonban 30 találatával ő volt az angol élvonal gólkirálya. Négyszer koronázták meg a Premier League legjobb góllövőjeként, és talán ha a 2006-os BL-döntő másként alakul, sosem hagyja el az Arsenalt. Abban a fináléban azonban a londoniak kikaptak a Barcelonától, Henry pedig egy évvel később távozott, hogy megszerezze az aranyérmet, amelyet 2009-ben – épp a katalánokkal – meg is kaparintott.

2. Patrick Vieira

Hasonló nagy fogás volt Arsene Wenger részéről, mint Thierry Henry. Vieirát is generációja egyik legjobbjának tartották, ő is Olaszországba igazolt, ahol őt sem becsülték meg, így csapott le rá az Arsenal. Henryt a Juventustól, Vieirát 1996-ban a Milantól hozta el Wenger, így ő már az angol klub játékosaként lett két évvel később világbajnok. Zsinórban hat éven keresztül beválasztották a Premier League idény végi álomcsapatába, ami jól mutatta, mennyire domináns középpályás volt. Nem véletlen, hogy 2002-ben a csapatkapitányi karszalagot is megkapta, amelyet három évvel későbbi távozásáig viselt, így ő volt a verhetetlen Arsenal vezére is. 392 meccsen lépett pályára a csapatban, amivel az együttes történetének legtöbbet foglalkoztatott franciája.

3. Robert Pires

2000-ben a Barcelonába távozó Marc Overmars pótlására szerződtette az Arsenal Robert Pirest, akit azóta is a klubtörténet egyik legjobb szélsőjének tartanak. Ő is az 1998-ban világ-, 2000-ben Európa-bajnok francia aranygeneráció tagja volt, és Londonba érkezését követően a Premier League legtechnikásabb játékosai közé sorolták. Háromszor választották be a bajnokság álomcsapatába, 2002-ben pedig 15 gólpasszával a szezon asszisztkirálya volt. 2006-ban, közel 33 évesen hagyta el a csapatot, miután lejárt a szerződése, és ő legalább két évvel szeretett volna hosszabbítani, az Arsenal viszont – követve alapelvét, hogy 30 év feletti játékosoknak csak egy évet ajánl – nem adta ezt meg neki, így a Villarrealba távozott.

4. Sylvain Wiltord

Miután a 2000-es Európa-bajnokság döntőjében a hosszabbításban szerzett góljával Franciaország egyenlített Olaszország ellen, majd meg is nyerte a döntőt, egy hetet kellett várni, hogy szerződtesse az Arsenal a Bordeaux-ból. 13 millió fontot adtak érte, ami akkor klubrekordnak számított, de megszolgálta az árát. Fontos gólokat szerzett a 2002-ben megnyert bajnoki címhez, például a Chelsea és az Everton elleni idegenbeli meccsen győztes találatokat jegyzett, a legnagyobbat alakítást viszont az utolsó előtti fordulóra, a nagy rivális Manchester United ellen tartogatta: Wiltord góljával nyert az Arsenal az Old Traffordon, és ezzel biztosította be az aranyérmét. 2004-ben a Lyonba igazolt, 48 góljával Henry, Pires és Giroud után a klub negyedik legeredményesebb franciája.

5. Emmanuel Petit

Korábban a Monacóban már dolgozott együtt Arsene Wengerrel, így jól tudta, mire számíthat az Arsenalnál, amikor 1997 nyarán aláírt a csapathoz. A francia menedzser védekező középpályást faragott belőle, és Patrick Vieira mellé tette a középpályán, ami azonnali sikert hozott: az Arsenal Petit első ottani szezonjában leigázta Angliát a Premier League-et és az FA-kupát is megnyerve. 1998 amúgy is pályafutása legszebb évének bizonyult, hiszen világbajnok lett a válogatottal, a Brazília elleni döntőben ráadásul ő szerezte csapata harmadik gólját. Nem várta ki az alakuló arsenalos projekt csúcspontját, 2000-ben a Barcelonába szerződött, de kulcsfigurája volt a londoni klub felemelkedésének a Wenger-korszak kezdeti szakaszában.

6. Olivier Giroud

Henry mellett csak egy francia van az Arsenal történetében, aki háromjegyű gólszámot produkált: Olivier Giroud. A 2018-ban világbajnok erőcsatár 105 gólt termelt az ágyúsoknál, tehát mondhatjuk, hogy megtette, amit vártak tőle, hiszen 2012-ben a Ligue 1 gólkirályaként költözött Londonba. Ugyanakkor a hatékonysága mégsem volt olyan egyértelmű, hiszen 253 mérkőzés kellett neki a szép termés eléréséhez, a Premier League-ben sosem érte el a húsz gólt egy évadon belül, és nem tudta teljes egészében pótolni Robin van Persie-t, akinek a helyére igazolták. Mégis megkerülhetetlen alakja az Arsenal utóbbi tíz évének, főleg, hogy volt egy gólja, amire mindenki emlékszik. 2017-ben a Crystal Palace ellen skorpiórúgással talált a kapuba. Wenger azt mondta, sosem látott ilyen gyönyörű gólt, és Giroud meg is kapta érte a Puskás-díjat.

7. William Gallas

Nem sok olyan játékos van, aki London három nagy csapatát, az egymást nem éppen szívelő Chelsea, Arsenal, Tottenham triót végigjárta, de William Gallas kellően ellentmondásos figura volt ahhoz, hogy nála ez is beleférjen. Egyfelől a világ egyik legjobb védője volt már a Chelsea-ben is, amellyel 2005-ben és 2006-ban angol bajnok lett, de személyes ellentétek miatt távozni akart. Még olyan pletykák is terjedtek, hogy megfenyegette a Chelsea-t, hogy ha nem engedi távozni, öngólokat fog rúgni... Végül 2006-ban Ashley Cole-ra cserélve került az Arsenalba. Sokatmondó volt, hogy Wenger neki adta Dennis Bergkamp tízes mezét, ő pedig igazi vezér lett, 2007-ben csapatkapitánnyá választották. Továbbra is nehéz eset volt azonban, egy interjúban élesen kritizálta társait, ezért leváltották a kapitányságból, majd 2010-ben a Tottenhambe igazolt.

8. Laurent Koscielny

Ha van futballista, aki mindig rosszkor volt rossz helyen, akkor az Laurent Koscielny. Egészen tavaly nyárig bezárólag kilenc éven át játszott az Arsenalban, és hiába volt ebben az időszakban a bajnokság egyik legjobb középhátvédje, ez volt a klub modern kori történetének válságidőszaka. Így a kilenc év alatt Koscielny csak FA-kupát nyert a csapattal (háromszor), de 2019-ben például az Európa-liga döntőjét is elveszítette, amelyben csapatkapitányként vezette az ágyúsokat. Hasonló pechje volt a francia válogatottal is, amelynek színeiben az ezüstéremmel végződő 2016-os Eb-n alapember volt, két évvel később viszont sérülése miatt nem lehetett ott a világbajnoki címmel záruló tornán.

9. Bacary Sagna

Az Auxerre tehetségeként 2007-ben kapott szerződést Arsene Wengertől, és akkor talán még a tapasztalt menedzser maga sem hitte volna, hogy egy napon a Premier League legjobb jobbhátvédjeként jellemzi majd őt. Rögtön az első angliai szezonja végén beválasztották a bajnokság álomcsapatába, és ezt a megtiszteltetést 2011-ben újra kiérdemelte. Hiába volt azonban abban az időben posztja egyik legjobbja, a körülötte futballozó csapat már nem volt olyan hatékony, mint a 2000-es évek elején. 284 meccsen viselte az Arsenal mezét, de csak egy FA-kupát nyert 2014-ben, ezért is döntött akkor úgy, hogy a Manchester Citybe távozik.

10. Nicolas Anelka

Pályafutása elején mindössze két és fél évet töltött az Arsenalban Nicolas Anelka, de feltettük a tizedik helyen a listára, elvégre akkoriban robbant be a köztudatba, és tinédzserként nagyot játszott az ágyúsoknál. Mindössze 17 éves volt, amikor 1997-ben szerződtette Arsene Wenger, aki fokozatosan építette be a csapatba. Az 1998–1999-es évadban Dennis Bergkampot is megelőzve a klub házi gólkirálya lett 17 Premier League-találatával. Meg is választották a bajnokság legjobb fiataljának, az évad végén azonbana Real Madridba szerződött. Ha marad, talán sosem érkezik a helyére Henry, és mindkét csatár pályafutása teljesen másképpen alakul.

A megjelent cikk a Képes Sportban is olvasható! További Képes Sport-os cikkekért kattintson a digitalstand.hu/kepessport oldalra!