Intelligens s.ggfejekkel, szemben az árral – Mourinho és a Tottenham első éve

„Jó érzés, hogy a tabella élére álltunk, de meglehet, holnap ismét csak másodikak leszünk – s tudják mit, ez egyáltalán nem jelent gondot nekem. Ha ma nem nyertünk volna, az sem lenne gond. Egyszerűen boldog vagyok azzal, amit elértünk. Elégedett vagyok azzal a fejlődéssel, amit a csapatomon látok, amióta itt vagyok” – mondta José Mourinho a BBC kamerája előtt állva, miután csapata az előző hétvégén 2–0-ra legyőzte Pep Guardiola Manchester Cityjét. A portugál menedzser ezzel a győzelemmel nyitotta a második évét a londoni klub kispadján. Az évfordulójuk, ha szabad így fogalmazni, november 19-e volt a Tottenhammel.

„Egy évvel ezelőtt senki sem gondolta volna azt, hogy a bajnoki címért küzdhetünk majd. De ez nem is erről szól. Nem a bajnoki címért küzdünk, hanem azért, hogy minden meccsen a lehető legjobbak legyünk, és nyerni tudjunk. Fogunk veszteni, fogunk döntetlent játszani. De ez így van rendjén. Boldog vagyok a munkával, amit elvégeztünk ebben az egy évben. Boldog, elégedett és nyugodt vagyok, ha a csapatomra nézek” – tette hozzá a portugál.

De mi is történt egy év alatt a Tottenhammel, és valóban elégedett lehet-e Mourinho a történtekkel?

Ha a portugál első 12 hónapját nézzük, csupán a Liverpool (82) és a Manchester City (68) tudott több pontot szerezni a Spursnél (62). A csapat játéka látványosan átalakult, bár kevesebbet birtokolja a labdát, mint Mauricio Pochettino irányítása alatt, mégis több gólt szerez – ebből következik, hogy sokkal élesebb, sokkal hatékonyabb az ellenfél térfelén. Mindezt úgy, hogy Mourinho mélyebb védekezéssel a stabilitást is visszaadta a csapat számára.

NEM FÉL BEPISZKOLNI A KEZÉT

A városi rivális Chelsea 21. századi történetének talán legkarakteresebb edzője volt, így kevesen fogadtak volna a kinevezésekor arra, hogy Mourinho valódi otthonra lel a Tottenhamnél. A portugál szavai alapján úgy fest, mégis ez történt.

Mindez nem ment zökkenőmentesen. Mourinho érkezésekor a kemény, harcias stílust hiányolta, olyan személyiségeket keresett, akik nem félnek odalépni az ellenfélnek, ha a helyzet azt kívánja meg. Az Amazon által forgatott All or Nothing – Tottenham Hotspur című sorozatból is világosan kiderült, a portugál számára a győzelem mindennél fontosabb. Ha szép játékkal párosul, az extra, a legfontosabb viszont az eredményesség: „intelligens s.ggfejeket” akar látni a pályán, ez bármekkora oximoronnak is tűnik elsőre.

Ha megkapargatjuk a felszínt, a játékra vetítve ez több apró faultot jelent: a jelenlegi idényben csak a Southampton (11.1 százalék) állítja meg nagyobb arányban szabálytalanság árán az ellenfelek akcióit, mint a Spurs (10.8 százalék). A változás szembetűnő, ha azt vesszük, hogy a Tottenham az előző idényben a nyolcadik helyen állt ebben a mutatóban a PL-csapatok között (7.8 százalék).

A sztereotípia szerint Mourinho csapatai rombolásból élnek (a fentiek alapján nem is alaptalan az állítás), és a megszerzett előnyhöz foggal-körömmel ragaszkodnak, ha kell, „leparkolják a buszt” a kapu előtt. Ez teljesen szembemegy a Pochettinóhoz kötött, őszinte támadófutballal. Mégis azt látjuk, hogy a Spurs a 2020–2021-es idény első nyolc fordulójában a második legtöbb gólt szerezte (19).

A Mourinho által átvett csapat a 14. helyen tanyázott, 1.5 gólt szerzett, és 1.42 gólt kapott átlagosan. Mourinhóval 34 bajnoki alatt – mint már említettük – 62 pontot szerzett, 64 gólt ért el, és csupán 39 találatot kapott, ez meccsenkénti 1.82-es pontátlagot, 1.88 szerzett és 1.15 kapott gólt jelent. A kontextus kedvéért: Pochettino az utolsó 34 bajnokiján 49 pontot gyűjtött össze a csapattal.

SZEMBEN AZ ÁRRAL

Ha felszorozzuk 38 meccsre, azaz egy teljes idényre Mourinho számait, akkor 69 pontot kapunk. Ezzel a Tottenham a 2019–2020-as évadban a dobogó harmadik fokán zárt volna. Méghozzá úgy, hogy a Spurs két alapembere, a támadásoknál több mint meghatározó szerepet betöltő Harry Kane és Szon Hung Min is hosszú heteken át volt sérült vagy eltiltott – a tavasz közepén meg is látszott a hiányuk.

A döbbenetes az, hogy a portugál csapata mit csinál a pályán, miközben ilyen eredményeket képes elérni!

A londoniak a Mourinho-érát vizsgálva az 5. helyen állnak a PL-ben a helyzetek alapján – a tizenegyeseket nem számolva – várható gólok tekintetében (xG). Ebben nincs is különbség Pochettino teljes regnálásához képest. Ugyanakkor az argentin utolsó 34 meccsét nézve már csak 12. volt a Spurs.

A várható kapott gólok számában (xGA) is egyértelmű az előrelépés a 34 meccses periódusokat összevetve: Mourinhóék plusz 0.22-n állnak, ennyivel kaptak kevesebb gólt, mint az ellenfelek helyzeteiből következne – ezzel a jelenlegi mezőnyben hetedikek. Pochettino csapata pont nullára hozta a mutatót – 10. lett volna. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az argentin menedzser öt és fél évét vizsgálva plusz 0.36-tal a tabella ötödik helyén találnánk meg a Tottenhamet.

Az előrelépés úgy jött össze, hogy a Spurs szinte minden olyan mutatóban visszaesett, ami miatt az elmúlt években trend dicsérni egy csapatot.

NEM KELL A LABDA – NEM KELL A PRESSZING

A Spurs eredménytelensége Pochettino utolsó időszakában egyfajta természetes kiégés volt. A csapat sokkal-sokkal agresszívebb letámadást mutatott be, mint napjainkban. Mindez pedig a viszonylag szűk keretet teljesen kizsigerelte egy idő után. Árulkodó jel, hogy Pochettino csapata a PPDA-mutatóban a második helyen áll(t). Az 5.5 évet vizsgálva átlagosan 9.54 passzt engedtek az ellenfélnek, mielőtt megakasztották volna annak támadását. Mourinho alatt ez a szám jóval magasabb, 12.16.

Ebből következik, hogy Mourinho csapata messzemenőkig szembemegy a legutóbbi két idény Bajnokok Ligája-győztes együttese, a Jürgen Klopp-féle Liverpool és a Hans-Dieter Flick vezette Bayern München mutatta trendekkel. Míg előbbi csapatok magasan presszionálnak, és ebből jó néhány labdát szereznek vissza már a támadóharmadban (turnovers), addig a Tottenham inkább a klasszikus területvédekezésre és a kontrákra rendezkedik be.

Az előző idényben az öt európai topliga közül a Liverpool (18.1), a Southampton (17.0) és a Bayern (16.9) kényszerítette ki a legtöbb labdavesztést ellenfeleiből, mielőtt azok elhagyhatták volna a saját kapujuk 30 méteres előterét. Ezekből a letámadásokból a Bayern indította a legtöbb akciót (5.3).

Mourinho Tottenhamje az említett mutatókban még a Premier League-mezőnyén belül is az alsó harmadban helyezkedik el (turnovers: 2.63 – 13. hely), szemben ismét Pochettino átlagával (5. hely).

Hasonló számokat látunk, ha az OPPP-t, azaz az ellenfelek labdabirtoklásonkénti méterben kifejezett haladását nézzük. Pochettino alatt 20.8 métert engedélyezett egy-egy akcióban a Spurs, ezzel a leghatékonyabb volt az egész PL-ben, míg Mourinhóval egy teljes métert romlott az átlag, 21.8 méterrel a ligában már csak a 15. helyen áll a csapat. Az ellenfelek hosszabb ideig is birtokolják a labdát, átlagosan 23.2 másodpercig (12. hely) építkezhet az ellenfél, míg Pochettinóval 17.8 (3. hely) másodperc jutott a Tottenham meccspartnereinek egy-egy labdabirtoklásra.

S ha már labdabirtoklás. A Spurs meccsátlaga 51.3 százalék, ezzel a tizedik az angol élvonalban, szemben Pochettino korszakával, amikor átlagban a 3. helyre volt jó 58.8 százalékkal. Végül pedig adjunk egy utolsó statisztikai pofont: a labdabirtoklás minőségét a FldTilt számokkal próbálják megmutatni az elemzők. Ennek lényege, hogy egy csapat hányszor tud passzolni az ellenfél támadóharmadában egy meccsen. Ha az adott együttes 80 passzig jut, az ellenfele pedig 20-ig, akkor az érték 80 százalékot mutat. A Tottenham Pochettinóval 57.9 százalékot átlagolt (5. hely a PL-ben), Mourinhóval drámai 48.6 százalékot tud felmutatni (11. hely). Vagyis a Tottenham ellenfelei, ha nem is sokkal, de többet járatják a labdát a Spurs tizenhatosánál, mint történik az fordítva...

Sokszor azt gondoljuk, a labdabirtoklás önmagában fontos – s valóban, az örök igazság szerint az a csapat, amelyik járatja a labdát, kevésbé fárad el, mint amelyik kergeti. Csakhogy a Spurs nem kergeti!

MÉGIS TÖKÉLETES A SZIMBIÓZIS

Akár a SkySports, akár a The Athletic elemzéseit nézzük, a verdikt egyértelmű: Mourinho és a Tottenham tökéletesen egymásra talált. S nem, nem a fenti számok miatt. Hanem azért, mert a portugál természetes stílusa tökéletesen illeszkedik a Spurs jelenlegi keretéhez. Igen, az első időszakban akadtak hiányosságok, de a nyáron elköltött 100 millió font tökéletes helyre ment. Pont azokon a posztokon tudott minőségi cserét végrehajtani a portugál, ahol arra szükség volt ahhoz, hogy a csapat tökéletesen idomuljon Mourinhóhoz, és a keretben eddig is jelenlévő adottságokhoz. Ez volt az, ami a Manchester Unitednél sehogyan sem akart sikerülni neki.

Most, hogy Kane és Szon is egészséges, a Tottenham egyértelműen ennek a két futballistának az egyéni képességeire alapozza a támadófutballját. Kane-ék pedig lubickolnak a bizalomtengerben. Az angol csatár rendre mélyen visszalép, sőt, néha a kezdőkörből osztogat, ezzel leköt két védőt is, és területet nyit a mélységből érkező Szonnak – időnként Gareth Bale-nek vagy épp Lucas Mourának – aki a sebességét és technikai képzettségét kihasználva kerül helyzetbe, vagy oszt ki ziccerpasszt a tizenhatoson belül.

Mourinhóék a jelenlegi idényben ezt sokkal szimmetrikusabb széljátékkal egészítik ki. Míg az előző évadban Sergie Aurier a jobb szélen már-már középpályást játszott papíron bekként, a bal szélen pedig Ben Davies visszamaradt a hátsó sort stabilizálni, addig most a két új ember, Matt Doherty és Sergio Reguilón között sokkal jobban oszlanak el a támadó és védekező feladatok. Ez a Tottenham ellenfelei számára kiszámíthatatlanabbá teszi, honnan is jön majd a veszély.

Kane januártól áprilisig csaknem 90 napot hagyott ki különböző sérülések miatt. Szon Hung Min februárban és márciusban hagyott ki kulcsmeccseket. Érdemes megfigyelni a The Athletic grafikáján, hogy a Spurs pont ebben a periódusban esett látványosan vissza Mourinhóval. Érdekesség, hogy a helyzetek száma még nem is zuhant olyan nagyot Kane-ék nélkül, ám a védekezés szétesett. Mindez abból fakadt, hogy Mourinhónak meg kellett bontania az egyébként is csak kialakulófélben lévő kényes egyensúlyt. Amint visszatértek, a Spurs is elkezdett magára találni.

A nyári érkezők még tovább javítottak ezen: a középpálya közepén Pierre-Emile Höjbjerg lett az új kulcsfigura, a Southamptontól szerződtetett játékos tökéletesen testesíti meg Mourinho „intelligens s.ggfejekről” szóló elképzelését. Játékintelligenciájának hála bármikor képes karmesterré előlépni, ugyanakkor minden fizikai adottsága megvan ahhoz, hogy megakadályozza az ellenfelét a támadásépítésben. A Tottenham másfél évvel korábbi rekordigazolásával, a tavasz végére Mourinhóval végre összecsiszolódó Tanguy Ndombélével szinte tökéletes tandemet alkot a dán.

Ezt pedig Dele Alli bánhatja a leginkább.

KÉMIA A JÁTÉKOSOKKAL

Mourinho kinevezésekor (már csak a Chelsea-s múltja miatt is) kulcskérdésnek tűnt, hogy az öltöző befogadja-e. A vezéregyéniségek közül Kane-nel és Szonnal nem volt problémája, Allival viszont újra és újra összezörrentek. A legfeszültebbnek mégis Ndombélével tűnt a viszonya. Mourinho és francia játékosa a sajtó előtt sem titkolták, nem jönnek ki jól, nem találják a közös hangot. Úgy tűnt, a Tottenham rekordigazolásának szűk egy évvel a szerződtetése után le is főtt a kávé Londonban. Júniusban aztán valami megváltozott, a The Athletic beszámolója szerint a portugál – miközben nyilvánosan kritizálta – négyszemközt újra és újra leült Ndombélével, hogy megpróbálja megnyerni magának, ehhez pedig a későbbi (jelenlegi) kulcsszerepét vázolta fel neki. Ndombélé végül nem váltott, sérüléséből felépülve pedig alapember lett az idényre. Egy pont Mourinho pedagógiai érzékének.

Ahogy a Ndombélé körüli viták csitulni kezdtek, kiélesedett a másik, az öltöző szempontjából jóval hangsúlyosabb konfliktusa. A 2015 óta a Spurs szolgálatában álló közönségkedvenc, Dele Alli sehogy sem illeszkedett Mourinho feszes játékstílusához. Taktikai fegyelmezetlenségét számon kérve mind többször kritizálta. Az új idényben csupán háromszor volt kezdő, abból kétszer az Európa-ligában. A kölcsönadása az utolsó pillanatban ment füstbe, pedig sajtóhírek szerint hívta volna a Real Madrid és legkitartóbb kérőként a Paris Saint-Germain. „A jövőmmel kapcsolatos döntés elég könnyű lesz így” – mondta Antwerpenben Alli.

Ha valamiért kritizálták Mourinhót az elmúlt évtizedben, az az, hogy aktuális klubjainál viszonylag kevés lehetőséget adott saját nevelésű fiataloknak, s inkább vásárolt. Bár némi kényszer volt rajta, ebből a szempontból is más a mostani korszaka: a 21 éves védő, Japhet Tanganga rendszeres játéklehetőséghez jut, míg tavasszal Oliver Skipp is értékes perceket kapott. Utóbbi játékosról úgy fogalmazott a menedzser, „a jövő Tottenhamjének kapitánya lehet”. A 20 éves játékos a pluszrutin végett ezt az évadot a Norwich Citynél tölti kölcsönben. De a portugálnál kapott nyáron profi szerződést az angol-ír kettős állampolgárságú bekk, Dennis Cirkin is.

KÉMIA A SZURKOLÓKKAL ÉS A KLUBVEZETŐSÉGGEL

Mourinho utóbbi lépései szurkolói körökben is kifizetődőnek bizonyultak. A Tottenhamnél hagyományosan büszkék a saját nevelésű játékosaikra és a klub mögötti akadémiai rendszerre. Ennek – szurkolói oldalról – nem kell túlmagyarázni az érzelmi hátterét. Tulajdonosi oldalról pedig talán még egyértelműbb a helyzet: a Spursnél sosem volt annyi pénz, mint a PL aktuálisan leggazdagabb három-négy klubjánál.

Mourinho ezzel együtt is jelentősebb összeget költhetett el a nyáron – összesen 110 millió fontért cserébe jöttek futballisták a csapathoz, miközben alig több mint 10 millióért adtak el. Pochettino átlagosan 80 millió font körül költhetett egy idényben, ám ennek jelentős részét játékoseladásokból kellett fedeznie.

Ebből is látszik, Mourinho Daniel Levy klubelnök feltétlen bizalmát élvezi (Bale visszaszerzésében mondjuk idomulnia is kellett hozzá, mert sajtóhírek szerint inkább a klubvezér szerette volna újra Spurs-mezben látni őt, mint Mou). S nemcsak a pénztárnok szerepében tetszelgő Levyét, hanem a Tottenham-drukkerek körében végzett felmérés szerint a szurkolók jelentős részéét is!

Az évfordulóra készülve a The Athletic végzett kutatást. A válaszadók 86 százaléka mondta azt, Mourinho megszerzése volt a lehető legjobb döntés a vezetés részéről. 74.2 százalékuk mondta azt, hogy Pochettino kirúgása időszerű volt 2019 novemberében. 82.4 százalék véli úgy, hogy Mourinhóval jobb esély van nagy trófeát nyerni, 62.4 százalék szerint a portugál jó, 31.9 százalék szerint kiváló munkát végez – ez a felmérést kitöltők 95.5 százalékát jelenti! Mourinhót a válaszadók 92.5 százaléka mondta szimpatikusabbnak, mint kinevezésekor gondolta róla.

Mindezt úgy, hogy a csapata futballja nem szép, de hatékony.

Hát ennyire szerethetőek az intelligens s.ggfejek.