Alan Sunderland dauerolt haja és Margaret Thatcher arcképe – aligha lehetne ennél emblematikusabb képekkel illusztrálni, hogy 1979-ben járunk. A katódcsöves, fadobozos tévé képernyőjén öt srác állja körül az asztalt. Bábukat pöckölgetnek egy zöld terítőn. Az egyik srác a kamerába fordulva énekli a bosszantó unokatesójáról szóló dalt: „Mindig megvert asztali fociban, mert tudta, hogy kell pöckölni, én viszont nem”.
A fiatalok az északír Derryből származó punkzenekar, a The Undertones tagjai, a felvétel pedig új számukhoz, a My Perfect Cousinhoz készült, amivel legalább akkora hírnévre számítottak, mint amit a Teenage Kicks, a Jimmy Jimmy és a Here Comes The Summer hozott nekik. Végül aztán még híresebb is lett. Bár a Teenage Kicks John Peel kedvencévé vált, és minden nyomorúságos esküvői zenekar kötelezően felvette a repertoárjába, a My Perfect Cousin lett a zenekar leghíresebb szerzeménye, ami slágerlistán is bekerült a top 10-be. Akkoriban, a digitális korszak beköszönte előtt évről évre rekordot döntöttek a lemezeladások: 1979-ben 79 millió kislemezt adtak el az Egyesült Királyságban. Kamaszok tízezrei vették meg a korongot, amelynek papírborítóján egy Subbuteo-figura díszelgett piros-fehérben, a Derry City színeiben. Kétségtelenül ez volt a banda történelmének fénypontja.
Nem a derryi punkok hibájából, de a zenekar sorsával párhuzamosan az asztali foci is ekkor kezdett kimenni a divatból. A VHS és a videojátékok terjedésével a Subbuteo két évtizeden át tartó uralma hanyatlásnak indult, és a pöckölős családi játék trónfosztottá vált. Hogyan is élhette volna túl?
A teljes cikket elolvashatják a FourFourTwo.hu oldalán, ide kattintva!