Képzeljük csak el: a játékoskijáróban álldogálunk, várjuk, hogy kifuthassunk a gyepre, mígnem megjelenik mellettünk egy 185 centiméter magas, több mint egymázsás csatár, aki 180 kilóval nyom fekve, és akkora a bicepsze, mint másnak a combja. Ettől a látványtól még azoknak a védőknek is megremeg a lábuk, akik a fizikai játékra épülő angol alacsonyabb osztályokban edződtek.
Kár lenne azonban ennyire leegyszerűsíteni Adebayo Akinfenwa lényét, hiszen a testi ereje mellett gólérzékenységével – 742 tétmeccsen 213 gólt szerzett és 97 gólpasszt adott –, játékintelligenciájával és elszántságával is kiemelkedett a mezőnyből. Nem beszélve a pályán kívül mutatott magatartásáról, a szurkolók iránti tiszteletéről, no meg a humoros megjegyzéseiről.
MEGLEPŐ HELYEN INDULT A FELNŐTTPÁLYAFUTÁSA
A nigériai származású Akinfenwa az észak-londoni Islington kerületben született, és már gyermekkorában is a Liverpoolnak szurkolt. Kedvenc játékosa, a klub legendás balszélsője, a 79-szeres angol válogatott John Barnes miatt akart profi futballistává válni. A példaképéhez hasonlóan Akinfenwa is a Watford utánpótlásában pallérozódott, de az egyesületnél idővel ajtót mutattak neki, így klub nélkül maradt. Jobb lehetőség híján Litvániában kezdte a felnőttpályafutását, ügynöke ismeretségének köszönhetően 2001-ben, 19 évesen az FK Atlantashoz szerződött. A dolog hátterében az állt, hogy képviselőjének sógora ismert egy személyt a kikötővárosi klub edzőstábjából.
A volt szovjet tagállamok közül elsőként függetlenedő országban nem éppen tárt karokkal fogadták.
„Én voltam az első fekete srác a ligában – idézte a Sky Sports. – Az első felkészülési meccsemen jelenlévő ezer ember rasszista rigmusokat skandált.”
Ahelyett, hogy feladta volna, az ifjú csatár arra használta a lelátóról érkező gyűlöletet, hogy felspanolja magát.
„Nem bántam meg– mondta a Litvániában töltött idejéről. – Mentálisan nagyon sokat fejlődtem, sokszor voltam eredményes, sőt, én szereztem a győztes találatot a Zalgiris elleni kupadöntőben. Olyan voltam akkor, mint a miniatűr David Beckham.”
A bukaresti Rapiddal vívott UEFA-kupa-selejtező kevésbé volt örömteli számára, mivel csapata összesítésben 12–0-val zúgott ki. Nem sokkal később elhagyta a süllyedő hajót, és 2003-ban a walesi élvonalbeli Barry Town Unitedhez csatlakozott, amellyel bajnoki címet és kupát nyert, de az anyagi problémákkal küszködő klub kilenc hónappal később útilaput kötött a talpára.
A KÉNYSZER SZÜLTE SZEMLÉLETVÁLTÁS
Akinfenwa karrierjét ezután a folyamatos klubváltások jellemezték: 2003-ban négyszer váltott csapatot, összesen 13, leginkább alacsonyabb osztályú angol klubnál fordult meg. Az ismertség felé vezető út első lépcsőfokát 2005-ben, kényszerűségből tette meg.
A Swansea City színeiben elszenvedett súlyos sérülése teljesen átírta az addigi pályafutását. Ahhoz, hogy profi maradhasson, stílusváltásra volt szüksége: a sérülése előtt a gyorsaságát kamatoztatta, azonban ezt a képességét elveszítette, így ravaszságot, testi erőt igénylő centerré kellett átképeznie magát. Sohasem volt kis termetű, de a felépülése után ráfeküdt a súlyzós edzésekre, az erősítésre.
„A sérülésem előtt nem igazán foglalkoztam a súlyzózással. Mindig is nagydarab voltam, szóval nem úgy volt, hogy csak fogtam magam, és arra gondoltam: a legnagyobb leszek. Csak arra gondoltam, hogy a legjobb legyek. A Swansea-ban kezdtem az erősítést, és onnantól kezdve nem volt megállás.”
Olyannyira nem volt, hogy termetére és erejére a világ legnépszerűbb futball-videojátékait, a FIFA-sorozatot készítő EA Sports is felfigyelt, s idővel ő lett a játék legerősebb futballistája az értékelések alapján: a FIFA 05-ben még a maximális 99-ből 45 pontra értékelték az erejét, de a FIFA 12-ben már 97-es erőmutatóval rendelkezett.
„Kérdezd meg bármelyik srácot, szeretne-e bekerülni a FIFA-ba, és azt válaszolja, persze. Őrület, hogy egy ilyen játékban elismernek engem. Tudom, hogy erős vagyok, nem sokan vannak, akik elbírnának velem. Szerettem volna játszani a Premier League nehézfiúi ellen, mint Nemanja Vidics vagy John Terry. Őket akartam, valószínűleg erősebb vagyok náluk. Például Terrynek a lába lehet olyan vastag, mint az én karom…”– fogalmazott a The Guardiannek adott interjúban Akinfenwa. Hozzátette, a saját karakterével nem szívesen játszik, mert túlságosan lassú.
A SZÖRNYÜZEMMÓD
Kétségtelenül a számítógépes játék hozta meg a kezdeti ismertséget a csatárnak, de a köztudatba 2015 januárjában robbant be, amikor a kedvenc csapata, a Liverpool elleni FA-kupa-találkozónSteven Gerrard góljára válaszolva egyenlített az AFC Wimbledon színeiben. A mérkőzésen Gerrard még egyszer betalált, így a Liverpool 2–1-re nyert, ám Akinfenwa egy csapásra híresség lett. A Twitteren 39 ezer bejegyzés született a #BeastMode, azaz a „szörnyüzemmód” hashtagre, amely azóta a védjegyévé vált, innen a „Szörny” becenév.
A liverpooli alakulat akkori menedzsere, Brendan Rodgers nem tulajdonított különösebb figyelmet Akinfenwának, ám az északír szakember utódja, Jürgen Klopp óriási gesztust tett 2020-ban: a Wycombe Wanderers történelmi feljutásánál – előtte a klub (és a játékos) sem szerepelt az angol másodosztályban – egy videoüzenetben gratulált az izomkolosszusnak.
Nem Klopp volt az egyetlen, aki a pályán nem hétköznapi látványt nyújtó támadót méltatta: miután a Manchester City tavaly szeptemberben 6–1-re kiütötte a Wycombe-ot a Ligakupából, Guardiola azt mondta, hogy „Nagy öröm volt Akinfenwával, az angol labdarúgás legendájával találkozni.”
AZ UTOLSÓ TÁNC
Akinfenwa tavaly nyáron bejelentette, hogy a 2021–2022-es idény lesz az „utolsó tánca”, a Wycombe – ahol karrierje utolsó hét évét töltötte, s ez idő alatt közönségkedvenccé avanzsált – pedig szinte el is búcsúztatta. Ám a csapat az évad végére becsúszott a még rájátszást érő 6. helyre, s az automatikus feljutásról egy ponttal lemaradó Milton Keynes Dons FC elleni bravúros továbbjutással (összesítésben 2–1) kiharcolta a Sunderland elleni playoffdöntőt.
Ugyanakkor az utolsó nagy dobás nem jött össze, a Wembleyben – 72 332 néző előtt – a Sunderland nyert 2–0-ra, így a Wycombe nem jutott fel a Championshipbe, ám a csereként beálló „Szörny” legendaként búcsúzott, és a meccs utáni nyilatkozatából kiderült, nem szomorkodik.
„Ezennel vége. A térdeim tizenöt hónapja fájnak. Mindig is a saját feltételeim szerint akartam abbahagyni a játékot. Lett volna jobb mód is a távozásomra – nyerhettünk volna –, de ezen kívül azt hiszem, ez a második legjobb módja annak, hogy visszavonuljak. A Wembleyben” – mondta Akinfenwa, aki az idény kezdete előtt elárulta, hogy arról tárgyal a világ legnagyobb pankráció szervezetével, a WWE-vel, hogy a visszavonulása után pankrátornak áll.