– Az előszezonban úgy tűnt, az új idényt is a Liverpool tagjaként kezdi…
– Ez is volt a tervem – válaszolta a The Athletic újságíróinak Jordan Henderson, aki július végén 14 millió euróért szerződött a Liverpoolból a szaúdi Al-Ittifakba. – Az előző idény végén beszéltem Jürgen Klopp-pal, elmondta, milyen tervei vannak az ősztől, milyen típusú játékosokkal erősödhet a keret a nyáron. A szabadságom alatt a pihenés mellett intenzíven edzettem, hogy a legjobb erőállapotban térjek vissza a csapathoz.
– A Liverpool csapatkapitánya volt, magasba emelte többek között a Premier League és a Bajnokok Ligája trófeáját. Miért érezte úgy, hogy távoznia kell?
– Kiváló viszonyt ápolok Jürgen Klopp-pal, és anélkül, hogy felfedném, miről beszélgettünk, világossá tette, hogy a 2023–2024-es idényben feltehetően a korábbinál kevesebb játéklehetőséget kapok. Tudtam azt is, hogy a klub az én posztomra is igazol. Ha maradok, és a kispadon ülök, azt nagyon nehezen éltem volna meg. Tizenkét éven át tartoztam a klub kötelékébe, időnként az angol válogatottnál is viselhettem a csapatkapitányi karszalagot, ráadásul jövőre Európa-bajnokságot rendeznek, amelyen mindenképp ott szeretnék lenni. Amikor az Al-Ittifak ajánlatott tett, a Liverpool pedig nem zárkózott el az eladásom elől, tudtam, hogy elérkezett az idő a váltásra. Mindig is nagyon kötődtem a Liverpoolhoz, nem számítottam rá, hogy ilyen hamar távoznom kell. Nehezen fogadtam el.
– Azt mondja, a liverpooli kispadozás veszélyeztette volna a válogatottságát, de sokak szerint a szaúdi ligában kezdőként ugyanez a veszély áll fenn. Beszélt Gareth Southgate szövetségi kapitánnyal az átigazolása előtt?
– Beszéltem vele, és pozitívan fogadta a terveimet. Nem akartam kizsarolni belőle, hogy garantálja a válogatottságomat, ezt nem is teheti meg. Végül azzal győztem meg magam, hogy itt is képes vagyok megőrizni az erőnlétemet, a motivációmat és megfelelő formában tudom tartani magam a válogatott erőpróbáira.
– Miért a szaúdi ajánlatot fogadta el? Máshonnan nem keresték?
– A pályafutásom vége felé járok, és szeretnék sokat játszani, mégpedig úgy, hogy élvezem. Nem a kispadot akarom koptatni és tíz percekre beállni, mert igazán ez veszélyeztetné a szereplésemet a válogatottban.
– De meghallgatott más ajánlatokat is, vagy csak az Al-Ittifak jöhetett szóba?
– Aki figyelt, tudta, hogy benne van a pakliban a nyári távozásom a Liverpoolból. Szeretném azt mondani, hogy minden klub engem akart, ám ez nem fedné a valóságot. A gyerekeim Liverpoolban születtek, szeretem a klubot, a szurkolóit, és nem lett volna könnyű ellenük játszani – nem éreztem volna jól magam.
– Úgy gondolkodott, hogy ha Európában marad, akkor topszinten szeretne játszani?
– Izgalmas kihívásra vágytam. Olyasmire, amihez értéket adhatok, olyasmire, ami újdonság nekem is. Márpedig összefogni az Al-Ittifak edzőjével, Steven Gerrarddal egy más ligában, egy teljesen más kultúrában valóban izgalmas kihívásnak tűnt. A tapasztalatunkkal több területen is segíthetjük a klubot, és értékesnek érezhetjük magunkat. Jó érzés, ha akarnak téged, Stevie pedig nagyon akart engem, a klub pedig nagyon akarta a mi párosunkat, amely felépíthet valamit az elkövetkező években. Hozzáteszem, egy olyan ligában, amely a világ egyik legjobbjává nőheti ki magát.
– Ez a legjobb kiterjed a pénzügyekre is? Ön azt mondja, hogy új kihívás Gerrarddal, minden csupa izgalom. Ugyanakkor erősek azok a hangok, melyek szerint pusztán a pénzt választotta.
– Ez az átigazolás legnehezebb része. Az emberek csak annyit látnak, hogy jött egy pénzzel alaposan kitömött klub, én pedig igent mondtam neki, ám mi sem áll távolabb a valóságtól. Pályafutásom során sosem a pénz motivált. Sosem! Egy szerződéskötésnél fontos az anyagi kérdés, de érezned kell, hogy rád vágynak, hogy megbecsülnek, nálam pedig ezek a kérdések bőven azelőtt vetődtek fel, hogy a pénzről szó esett volna.
– Olyan információk láttak napvilágot, hogy heti hétszázezer fontot keres, négyszer annyit, mint a Liverpoolnál. Ez igaz?
– Bárcsak igaz lenne… A viccet félretéve, nem, nem igaz. Természetesen nem írtam volna alá, ha anyagilag nem érte volna meg, és elismerem, hogy jó fizetést kapok, ám távol áll ettől az összegtől.
– Tehát azt állítja, hogy a Steven Gerrarddal folytatott beszélgetések során egyszer sem említették a pénzt?
– Sosem. Stevie-vel kizárólag a futballról és a projektről beszélgettünk. Sőt azt mondta, hogy kifejezetten ki akar maradni a pénzügyi részből. Csakis arról beszélgettünk, hogy közösen mit érhetünk el, és mit tehetünk a klub és a liga felemeléséért.
A tavalyi idény után egyértelmű volt, hogy újjá kell építeni a Liverpoolt, ám hiába számít tehetősnek a Mersey-parti klub, a közvetlen vetélytársakhoz mérten mégis némi hátrányban van. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy a nyáron gyakorlatilag szélnek eresztett középpályára (távozott James Milner, Naby Keita, Alex Oxlade-Chamberlain, Arthur Melo, kicsit később Roberto Firmino és Fabinho is) a „vörösök” ugyan gyorsan leigazolták Alexis Mac Allistert és Szoboszlai Dominikot, ám a védekező középpályásokért, Moisés Caicedóért és Roméo Laviáért vívott harcban simán alulmaradtak a Chelsea-vel szemben. Mondhatni, kényszermegoldásként, egy polccal lejjebbről tudták megszerezni Endo Vatarut a Stuttgarttól, illetve a Bayern Münchenből erősen kilógó Ryan Gravenberchet. A Liverpool korábbi csatárklasszisa, John Aldridge szerdán arról beszélt egy fogadóiroda liverpooli megnyitóján, hogy a csapat gyenge pontja ezzel együtt sem a középpálya. „A középpályán nem olyan rossz a helyzet, Szoboszlai és Mac Allister kifejezetten tetszik. Igaz, a védekező középpályás posztot nem Gravenberch menti majd meg, de a csapatnak igazából egy klasszis centerhalfra és két topkategóriás középső védőre lett volna még szüksége” – véli Aldridge, aki a nyolcvanas évek végén 104 mérkőzésen 63 gólt szerzett a Liverpool mezében. |