Ki fizeti a cechet? – Malonyai Péter jegyzete

Furcsa, de felemelő olvasni, hogy mennyire az egymás tiszteletén alapuló légkör veszi körül a Premier League mai csúcsrangadóját, a Liverpool–Manchester City meccset.

Most nem feltétlenül arra gondolok, hogy például a két edző, Jürgen Klopp és Josep Guardiola egymást túllicitálva dicséri a másik szakmai zsenijét, esetükben többről van szó. Közös vacsoráról, amelyre mindketten nyitottak egy nyugodtabb időszakban (van ilyen az edzőknél a mai versenynaptár mellett?), eddig csak azért nem jött össze – állítja Guardiola –, mert nem tudnák eldönteni, ki állja a cechet. Így van ez, ha úriemberek találkoznak.

Ráadásul a más az üzlet, más a barátság mindenható elve jegyében, hiszen egyáltalán nem mindegy, hogy a Liverpool nyer-e vagy a City. Klopp egy pont tabellaelőnyben küldheti pályára csapatát, ami előny ugyan, ám akkor sincs tragédia, ha a City, szokása ellenére, elviszi a pontokat az Anfieldről. Alapvetően lélektani hatása lehet a sikernek vagy a kudarcnak, már csak azért is, mert 2018 óta rendre a két csapat valamelyike végzett az élen, igaz, a Liverpool egyszer, a City ötször.

Május végéig még jó néhány forduló lesz a Premier League-ban, így minden felhajtás ellenére a vasárnapi csak egy találkozó a 28. fordulóból, ám amíg el nem kezdődik a mérkőzés, minden apróság érdekes lehet. (Aztán majd meglátjuk – hiába, ez a meccsek sorsa…)

Az viszont nem apróság, hogy (népmesei) hősünk, Szoboszlai Dominik minden bizonnyal pályán lesz a Liverpoolban. Meggyőződésem, hogy az Anfield telt házának (61 276) csak töredékszázaléka tudja kiejteni válogatott csapatkapitányunk születési helyét (Székesfehérvár), ám abban már magas a százalék, hogy örülnek 2000. októberi világra jöttének. Azaz, ez túlzás, hiszen a jelenének örülnek, annak, hogy jól futballozik előttük is.

A csatornán innenről úgy látszik, Herr Klopp kifejezetten kedveli őt, az ilyesmi enyhén szólva sem árt (lásd még: bizalom), figyel rá, törődik vele. Neki pedig – ahogy mesterének Guardiolával – szintén lesz egy szívélyes randevúja, hiszen a City ásza, Erling Haaland jó barátja, még salzburgi keltezéssel, ahol szobatársak is voltak. Ha hinni lehet a világháló hírcunamijának, az Angliába egy évvel korábban érkező Haaland még a költözködésben is segített Szoboszlainak.

Ilyenkor szokták mondani, hogy mindez nem számít ma délután. Dehogyisnem. A barátság mindig számít, olyannyira, hogy édes mindegy, ki fizeti a cechet.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!