Kezdjük a kispadokon. A Premier League nemcsak a legjobb játékosoknak, hanem a legjobb trénereknek is a gyűjtőhelye, edzőálom desztináció. Már ameddig a tulajdonosok meg nem fújják a sípot és ki nem rúgják az aktuális szakvezetőt – ez pedig egyre gyakoribb. „Minél több a pénz a Premier League-ben, annál hamarabb húzzák meg a ravaszt a vezetőségnél” – írja a BBC remek, történelmi háttérbe foglalt beharangozójában, és ezzel nehéz lenne vitatkozni.

A Sky Sports márciusban tette közzé kimutatását, mely szerint az átlagos angol menedzser – a ligarendszer, tehát az első négy osztály 92 klubjával számoltak – csupán 423 napot tölt hivatalában, ez minden idők legrosszabb adata. A második világháború utáni években még átlag hét évig ült egy edző ugyanazon a kispadon. A BBC rámutat: a PL első szezonjában, 1992–1993-ban csak egyetlen menedzser repült – most viszont már úgy áll a helyzet, hogy az angol élvonal nagyjából kilenc szakvezetőt „elfogyaszt” idényenként (8.84 az edzőváltások átlagos száma).

És ennek ebben a szezonban (is) várhatóan sztáráldozatai lesznek.

A 2014–2015-ös és a 2015–2016-os PL-kiírást megnyerő menedzsert – José Mourinhót a Chelsea-től, Claudio Ranierit a Leicester Citytől – a következő évadban szezon közben menesztették, és bár merész tipp lenne azt mondani, hogy Antonio Contéval is ez történik, nem elképzelhetetlen. Jamie Carragher a Sky Sports stúdiójában azt mondta, meglepődne, ha még egy év múlva is Conte ülne a kispadon.

„A Chelsea-nek van egy üzleti modellje. Ebből a szempontból kicsit hasonlítanak a Real Madridhoz – nem értékelik a menedzsert úgy, mint más kluboknál. Nem haboznak tizenkét hónap után kirúgni egy sztáredzőt, ugyanakkor tegyük hozzá, amióta Roman Abramovics megérkezett, azt hiszem, több trófeát nyertek, mint bármely más csapat” – indokolt Carragher, aki szerint Conte nehezen fogja kezelni a vezetőséggel adódó konfliktusokat.

Csavarjunk is egyet ezek után a beharangozón, és nézzük meg, hogy a Premier League sztáredzői közül ki miért (és miért nem) repülhet a helyéről a 2017–2018-as szezonban! Mert nagyon nehezen elképzelhető, hogy a bajnokság végén az elit klubokat irányító menedzserek, tehát Antonio Conte, Josep Guardiola, José Mourinho, Arsene Wenger, Jürgen Klopp és Mauricio Pochettino közül még mindenki őrzi majd a kispadját. Ehhez túl nagy a nyomás, túl nagy a sikeréhség, és túl nagy a pénz.

KÉK SELYEMZSINÓR (CHELSEA)

Antonio Conte jött, látott és győzött, előhúzta a C-tervként hozott 3–4–3-at, majd buldózerként gázolt át a Chelsea-vel a mezőnyön, tulajdonképpen érdektelenné változtatva a bajnoki címért folyó versenyfutást. A londoni együttes hét pont előnnyel futott be az első helyre, minden szép, minden jó, mindenki elégedett – ilyenkor szokott az történni, hogy hónapokon belül kivágják a trénert.

Az Abramovics-féle Chelsea-nél nagy hagyománya van a sikeredzők gyors eltávolításának. A kék selyemzsinórt megkapta Carlo Ancelotti (nem bírta ki a szezont a 2009–2010-es, történelmi duplázás után), Roberto Di Matteo (véglegesítették a 2012-es BL-győzelem után, csak hogy novemberben kirúgják), és a klublegendának bátran nevezhető José Mourinho is (a 2014–2015-ös bajnoki cím után hónapokkal rakták lapátra, miután a csapat a szétesés jeleit mutatta).

Miért menesztik majd Contét? Hogy Conte miért kerülhet ugyanilyen helyzetbe? Az olasz edzőt érthetően frusztrálja az átigazolási tevékenység hiánya. Álvaro Moratáért ugyan kiadott a Chelsea 58 millió fontot, no meg még 69-et a Tiemoué Bakayoko, Antonio Rüdiger duóra, ugyanakkor közvetlen riválishoz távozott Nemanja Matics, no meg néhányan a „kiegészítő karból.” Ez nem tűnik rossznak (bár ha Conte reklamálta Matics „eltékozlását” az MU-nak, alighanem igaza volt), de a Chelsea többfrontos harcra készül, és nem biztos, hogy a mostani keret elég egy BL-hódításig és címvédésig vezető hadjárathoz. Morata még 15 gólnál többet egyetlen élvonalbeli bajnoki szezonban sem szerzett, kérdés, hogy miként válik be a Premier League-ben, pláne, ha elmegy Diego Costa.

Ha nem jön még pénz, paripa és fegyver (de leginkább új igazolás), elképzelhető, hogy Conte morcos lesz, az pedig semmi jót nem ígér a jövőre nézve, különösen a vezetőség türelmetlen voltát is figyelembe véve.

Miért nem? Mert csak van türelem egy olyan menedzserrel szemben, aki az első évében eltiporja a konkurenciát, ráadásul igen jó játékkal. Még a Chelsea-nél is…

Odds a bukmékereknél, hogy elsőként Contét menesztik: 20/1

HA NEM NYER, NEM ÚSSZA MEG (MANCHESTER CITY)

Azt maga Josep Guardiola jelentette ki az előző szezon végén, hogy ha egy tradicionális szuperklubot vezetett volna ilyen eredményekkel, már menesztették volna, és tudja, hogy ha a 2017–2018-as idényben nem sikerül javítani, akkor kirúgják a Manchester Citytől. Mentsége sem nagyon lenne, a City ugyanis kivágott a piacra több mint 200 millió fontot, kétszer döntötte meg a védőért fizetett átigazolási díj világrekordját (előbb Kyle Walkerrel, majd Benjamin Mendyvel), komolynak tűnő erősítéseket hozott a hátsó alakzatba, előrébb meg eddig sem volt sok probléma.

„Nem úgy fogjuk kezdeni ezt a szezont, hogy meg kell nyernünk ezt vagy azt a trófeát. Élveznünk kell a csapatépítés folyamatát, és arra kell törekednünk, hogy napról napra jobbak legyünk. A legfontosabb, hogy a szurkolók tudják, mindent kiadunk magunkból a pályán. Ezt lehet garantálni, de a győzelmet nem – hiszen mások éppúgy akarják” – vélekedett Guardiola.

Ezt az indoklást viszont a vezetőségben aligha fogadnák el.

Miért menesztik majd Guardiolát? Mert ha már ennyi pénzt elköltöttek a keretre, akkor egyetlen lehetőség az előremenekülés: nyerni kell és még többet nyerni. Abban a pillanatban, ahogy megtorpanás jön, felerősödnek a hangok, hogy Pep nem produkál, pedig mindent alátesznek. Egy Ligakupa- vagy FA-kupa-kudarc még hagyján, de a bajnokságban és a Bajnokok Ligájában elszenvedett bukásokért most már nem lesz kegyelem.

Miért nem? Mert elég jó edző ahhoz, hogy a méregdrága keretet bajnoki címre és megfelelő BL-szereplésre konvertálja.

Odds a bukmékereknél, hogy elsőként Guardiolát menesztik: 20/1

MÉG MINDIG FERGUSON ÁRNYÉKÁBAN (MANCHESTER UNITED)

Sir Alex Ferguson öröksége annyira nyomasztóan nagy, hogy a Manchester United kispadját bizonyos szempontból az egyik legkevésbé vonzó hellyé teszi, bármilyen jó is valaki – ugyanis mindig Ferguson árnyéka vetül rá. José Mourinho önbizalmával nem szokott gond lenni, a tulajdonosok megint beletalicskáztak egy rakás pénzt az erősítésekbe, és hát ott az előző idény, amelyben sikerült begyűjteni a trófeák közül néhányat (Community Shield, Ligakupa, Európa-liga, azon keresztül BL-részvétel).

Csakhogy. A játék sokszor olyan volt, hogy ha megmutatnak egy MU-meccset egy kísérleti egérnek, az kimúlik a szenvedéstől, a bajnoki 6. hely arcpirító, és pont a Ferguson-éra fantasztikus sikerei miatt a szurkolók nehezen viselik tovább, ha a United megint nem tud beleszólni a bajnoki cím kérdésébe. Most már villantani kell a Premier League-ben – és alighanem ezért cserébe még a BL-t is beáldozná a szurkolótábor. A Manchester United Ferguson visszavonulása óta rengeteg pénzt elköltött, sorra váltogatta az edzőket, és elért egy 7., egy 4., egy 5. és egy 6. helyet a bajnokságban. Több ilyet már nem nyelnek le sem a vezetők, sem a drukkerek. Mourinho igen jónak kinéző gerincet (Victor Lindelöföt középhátvédbe, Nemanja Maticsot védekező középpályásnak, Romelu Lukakut centerbe) vásárolt össze, de az európai Szuperkupa még nagyon is építkezési fázisban mutatta csapatát.

Miért menesztik majd Mourinhót? Mert nem tud bajnokságot nyerni, és a portugál (egyébként igen hatékony) célfutballját csak akkor fogják tolerálni, ha nyer. No és persze őt is a fergusoni ideálhoz mérik továbbra is – még egy olyan döcögős szezont, mint az előző, neki sem fogadnak el, hiába hisz teljes mértékben saját magában és legendájában.

Miért nem? Mert Mourinho legnagyobb erősségeinek egyike a második szezonbeli szárnyalás, és ez az áhított trófeá(k)ig vezeti a Manchester Unitedet. Ha tudja hozni az eredményeket, beáll mögé a nagy többség.

Odds a bukmékereknél, hogy elsőként Mourinhót menesztik: 28/1

TÖBB KELL, MINT SÁRM (LIVERPOOL)

Jürgen Kloppnak van egy (valljuk be, kicsit őrült, ám nagyon szerethető) sármja, és a csapatainak is: egy Klopp-gárda kíméletet nem ismerve mászik bele ellenfele arcába, iszonyatos sebességgel és intenzitással, ami időnként remek, időnként vegyes eredményeket hoz – no meg rajongókat világszerte.

A Liverpool szereplése Klopp alatt inkább vegyes volt, mint remek – 99 mérkőzésen 50 győzelem, 28 döntetlen, 21 vereség, az eredményességi mutató elmarad a dortmunditól –, igaz, a klub is csak egyszer állhatott a dobogóra a legutóbbi nyolc szezonban. A nyomasztóan nagy örökség és a csapatba ölt összegek azért minimum egy érmes elvárást támasztanak Klopp-pal szemben, még ha a keret erejét nézve most sem tűnik úgy, hogy a Liverpool végig tudja bírni a harcot riválisaival. Ha a Pool ráadásul nem jut fel a Bajnokok Ligája főtáblájára a Hoffenheim ellen – ez benne van a pakliban –, akkor a sárm sem lesz elég.

Miért menesztik majd Kloppot? Mert elbukja a BL-kvalifikációt, s ez olyan hangulatot teremt és olyan nyomást helyez az öltözőre, amelyet nem bírnak el menedzser és játékosai. A gárda nem tud előrelépni egyik legnagyobb gyengeségében: a támadójátékot bátran felvállaló „szuperklubok” ellen kitűnő, ám nem tudja megtörni a makacsul záró, kisebb játékerejű ellenfelek ellenállását. Klopp népszerűségét, no meg a vezetőség türelmét is kikezdi a sikertelenség.

Miért nem? Mert fellép a BL főtáblájára, és szórakoztató futballja eredményesebb lesz a korábbinál, a Liverpool ott lesz a dobogón, és nyer valamilyen trófeát. Ez elegendő ahhoz, hogy továbbra is töretlen legyen a bizalom – a türelem egyébként is talán nagyobb, mint máshol, hiszen a vezetőség és a szurkolók is tisztában vannak vele, hogy a Pool kerete nem világverő.

Odds a bukmékereknél, hogy elsőként Kloppot menesztik: 33/1

VISSZATÉR-E A ST. TOTTERINGHAM'S DAY? (ARSENAL)

Az előző idény végén elég sok minden szólt amellett, hogy 2017–2018-ra már ne Arsene Wenger neve szerepeljen az Arsenal-menedzser kifejezés mellett. Aztán az „ágyúsok” megnyerték az FA-kupát, elütve a Chelsea-t a duplázástól, Wenger 21 éves regnálása pedig folytatódik. Az angol futball valaha volt legsikeresebb „kontinentális” menedzsere tovább építheti életművét, annak ellenére, hogy az előző szezonokban fáradni látszott a Wenger-Arsenal kapcsolat, és a korábban egyöntetű szurkolói támogatás is oda.

Az Arsenal a legutóbbi 13 szezonból 11 alkalommal tíz vagy több ponttal maradt le a bajnokcsapat mögött, tehát általában nem tudott kivívni valódi kihívói státust. A BL-szereplés jogát érő első négybe kerülés trófeahelyettesítő trófeává vált, az „ágyúsok” 2004 óta nem emelhették fel a bajnoki serleget. Legutóbb az 1972 és 1988 közötti „sivár időszakban” maradt ilyen hosszú ideig bajnoki cím nélkül az Arsenal. A csapatba érkezett Alexandre Lacazette és Sead Kolasinac, de nehéz elképzelni, hogy a top négy, de nem bajnoki cím + egy trófea + BL-kiesés a nyolcaddöntőben plafont hogyan tudná áttörni Wenger együttese. Mindenesetre azt nem rossz látni, hogy van egy klub, amely továbbra is az állandóságra szavaz…

Miért menesztik majd Wengert? A nagy klubok menedzserei közül az ő kirúgását a legnehezebb elképzelni, egyrészt a 21 év öröksége, másrészt a szezon végén ismét megerősített bizalom okán. Valószínűtlen, hogy Wengert idény közben felállítsák, ám ha újból elmarad a St. Totteringham's Day (amelyen az Arsenal drukkerei azt ünneplik, hogy biztosan megelőzik az ősi rivális Tottenhamet), esetleg nincs meg a top négy, akkor az 2018 nyarán elgondolkodtathatja a vezetőket. Főleg, ha a „Wenger Out” lobbi megint megerősödik, a csapat pedig elveszti még a nyáron Alexis Sánchezt.

Miért nem? Mert akkora művet épített, amely mellől nem távolítják el, és a klubnál töltött több mint két évtized alatt Wenger többé vált „egyszerű” menedzsernél. Ráadásul Lacazette és Kolasinac is telitalálat lesz, ez javít a gárda szereplésén hazai és európai fronton egyaránt.

Odds a bukmékereknél, hogy elsőként Wengert menesztik: 16/1

VAN-E MÉG ÚT FELFELÉ? (TOTTENHAM HOTSPUR)

Mauricio Pochettino eddigi teljesítménye szinte makulátlan. Egy bajnoki bronz és egy bajnoki ezüst – a „szinte” szót az előző mondatban az indokolja, hogy a Spursnek lett volna egyedül esélye elkapni a Leicester Cityt 2015–2016-ban, és akkora sansza talán sosem lesz többé a Tottenhamnek. Aranyvadászat helyett viszont összeomlás jött, és a végén még az Arsenal is előzött. Az előző idényben már meglett az ezüst, St. Totteringham is elmaradt. Innen lehet-e felfelé lépni? – adódik a kérdés. Nos, Harry Kane és Dele Alli kiteljesedése folytatódhat, Pochettino kétségtelenül kiváló csapatot kovácsolt össze, ám a játékospiaci teljes passzivitás még visszaüthet. Igaz, legalább nem kell beépíteni egy csomó új és drága szerzeményt…

A Spurs ráadásul költözik, a White Hart Lane ledózerolása és az új stadion építése miatt a Wembleyben rendezi a meccseit. Márpedig a Wembleyben szerepléssel kicsit (nagyon?) oda a hazai pálya előnye – a BL-ben is csak szenvedni szoktak „otthon” a nemzeti arénába költöző londoni klubok –, a Tottenham pedig az előző idényben a legjobb pályaválasztói mérlegű csapat volt, brutális, 17–2–0-s mutatóval. Meglepő lenne, ha a felívelés folytatódna.

Miért menesztik majd Pochettinót? Mert az erősítések hiánya és a hazai pálya ideiglenes elvesztése a vártnál is súlyosabban érinti majd a Spurst, amely visszasüllyed az élmezőnyből a középmezőnybe.

Miért nem? Mert a vezetőség elég türelmes ahhoz, hogy kibekkelje ezt a szezont, a csapat pedig jól tud alkalmazkodni a Wembley-kulisszákhoz, esetleg dob egy nagyobbacskát a Bajnokok Ligájában. Ez elég is lenne.

Odds a bukmékereknél, hogy elsőként Pochettinót menesztik: 25/1

A NAGYOK MÖGÖTT

Fogjuk kicsit rövidebbre, mielőtt eposzi méretekre váltana a szezonbeharangozó. A többi együttesről nehéz lenne elképzelni, hogy beleszólhat az első négy helyért szóló harcba – az Everton ugyan elhozta Wayne Rooneyt és három huszonötmilliós futballistát (Michael Keane, Jordan Pickford, Davy Klaassen), ám még egy Rooney-reneszánsz sem biztosan kompenzálja Romelu Lukaku elvesztését.

A Southampton szokás szerint keresztet vethet néhány kulcsemberre, a Leicester aligha ismétli meg a csodaidényét, a West Ham talán kitör a középmezőny alsó feléből, a Newcastle visszafoglalhatja helyét stabil PL-csapatként, a többiek meg leginkább hátrafelé nézelődnek, nem előre.

Viszont jól mutatja a Premier League vásárlóerejét, ha elkezdünk a topcsapatoktól lefelé haladni. Az Everton három húszmillió font fölötti vételt bonyolított le. A Southampton (még) egyet sem, de a Juventustól 15.3 millió fontért szerezte meg Mario Leminát. Az AFC Bournemouth Nathan Aké (!) játékjogáért fizetett több mint húszmilliót, a West Ham Marko Arnautovic és Javier „Chicharito” Hernández kettőséért perkált ki 36 milliónál valamivel többet. A Leicester nem sajnált 25 milliót a Manchester Citytől menekülő Kelechi Iheanachóra, a klubok úgy döntik meg saját transzferrekordjaikat, mintha nem lenne holnap.

Egy „decens jobbhátvéd” (Jonathan Wilson futballszakíró használta a kifejezést Kyle Walkerre) 50 millió fontért megy el. Ezen a szinten jó közepes játékosok is 15 millióba kerülhetnek. Reményteli projekteknek számító, hosszú távon eddig még nem bizonyító játékosokért szórják ki a tízmilliókat. A lufit fújják és fújják, a PL vérkeringésében minden korábbinál több a pénz, és hol van még vége az átigazolási időszaknak, no meg a szezon közbeni pánikvásárlásoknak?

A látvány, sebesség, keménység és izgalom mellé a pénzszórás is végképp a Premier League jellemzőihez csapódott.

ANGOL PREMIER LEAGUE
1. FORDULÓ
Augusztus 11., péntek
20.45: Arsenal–Leicester City (Tv: Spíler Tv)
Augusztus 12., szombat
13.30:Watford–Liverpool (Tv:Prime)
16.00:Chelsea–Burnley (Tv:Spíler Tv)
16.00:Crystal Palace–Huddersfield Town
16.00:Everton–Stoke City
16.00:Southampton–Swansea
16.00:West Bromwich Albion–Bournemouth
18.30:Brighton & Hove Albion–Manchester City (Tv:Spíler Tv)
Augusztus 13., vasárnap
14.30:Newcastle United–Tottenham Hotspur (Tv:Prime)
17.00:Manchester United–West Ham United (Tv:Spíler Tv)