A Chelsea elhódította az FA-kupát

„Ez a győzelem megmentheti menedzserünk állását” – nyilatkozhatták volna a mérkőzés előtt mindkét gárda játékosai, hiszen bár az Angliában szentként tisztelt FA-kupa döntőjében minden labdarúgó a legvégsőkig küzd, és minden menedzser nyerni akar itt, ezúttal még többről volt szó.

A Chelsea-t átmenetileg irányító Roberto Di Matteo alatt valósággal újjászületett a csapat, de hiába jutott el a Bajnokok Ligája döntőjébe, nehéz lesz levakarnia magáról a brit média egy része által ráaggatott „inkább szerencsés, mint jó” jelzőt. Egy FA-kupa-diadallal talán sikerülne ez, már csak azért is, mert nem mondhatni, hogy a Bayern Münchennel vívott BL-döntő esélyese a (siker)sorozatban megtizedelődő londoni csapat lenne.

Az olasz kollégájának, a skót Kenny Dalglishnak még nála is rosszabbul áll szénája, mert mondjuk meg őszintén, ha csak egy Ligakupa-győzelemmel zárja az idényt, akkor minden bizonnyal röpül a „vörösök” kispadjáról.

Az viszont egészen biztos volt, hogy mesterhármasnak örülhet az egyik mester: vagy Di Matteo lesz egyhuzamban a harmadik olasz nemzetiségű FA-kupa-győztes menedzser, vagy Dalglish ünnepli harmadik aranyérmét a sorozatban (lásd az online közvetítés felvezetését).

Jósnak Dalglish bizonyult jobbnak, aki szerint egy ilyen találkozón mindenki ideges, mert az első tíz perc bizony kapkodó, csapongó játékot hozott. A 11. percben azonban Juan Mata őszi önmagát idézően ugratta ki a tavaszra megtáltosodott Ramirest, aki közelről a bal alsóba lőtt: 1–0.

Nem maradtak morgolódnivaló nélkül a „kékek” kritikusai sem, hiszen némi szerencse azért kellett a találathoz, mert a brazil fiú bizony rosszul találta el a labdát, ám az az elvetődő Pepe Reináról így is a halóba került. Támadásfordultával egyenlíthetett volna a Liverpool, azonban Craig Bellamy lövését blokkolta a kezdőbe szokás szerint csak a sérülések miatt bekerülő Braniszlav Ivanovics.

Ezzel el is lőtték puskaporukat a „vörösök” egy jó ideig, hiszen nem találták a fogást a kék mezesek által húzott falon, az átlövésekkel pedig hadilábon álltak. Vérbeli talján maestróként visszavonta csapatát Di Matteo egészen a félpályáig, Didier Drogbát pedig kivonta a bal, majd a jobb szélre, hogy helyén Mata hozza zavarba a kontrák során a Liverpool ikertornyait, a Daniel Agger, Martin Skrtel kettőst. Mindebből nem sok valósult meg, de szemmel láthatóan így is elégedett volt a percek góltalan múlásával az olasz, hiszen folyamatosan nyugalomra, a játék lassítására intette övéit. Sikerrel, hiszen maradjunk annyiban, hogy nem a fergeteges tempó miatt marad emlékezetes az első játékrész.

Ha egyáltalán az marad…

A félidőben a drágább jegyek tulajdonosai lábukkal szavaztak, mert az első 45 perc láttán nem igyekeztek vissza piros székeikhez – így aztán lemaradtak Didier Drogba negyedik FA-kupa-döntős találatáról. Igazi mestermunka volt, ahogyan az ék ballal a bal alsóba húzta a labdát az ötös előtéréből, Frank Lampard ütempassza is pontos volt, de hogy hol volt ismét a „vörösök" védelme?! 2–0

Összeesett a második góltól a Liverpool, Drogba és Salomon Kalou is eldönthette volna a mérkőzést, de nem tette. A csereként beálló Andy Carroll azonban kihasználta az első adandó alkalmat a gólszerzésre: Stewart Downing harcosan megszerzett labdájával beforgatta John Terryt, majd a jobb felsőbe bombázott. 2–1

A hajrá egyértelműen a felébredt és lendületbe jött Liverpoolé volt, de nem tudták már bevenni Petr Cech hálóját – Carroll azért a gólvonalig, vagy legalábbis valamivel mögé eljuttatta a labdát fejjel, de Philip Dowd játékvezető úgy döntött, hogy nem annak teljes terjedelmével.

Ezen még elvitatkoznak a szurkolók és a szakértők egy ideig, de az biztos, hogy a londoniak kihúzták a lefújásig újabb kapott gól nélkül, elhódítva ezzel az FA-kupát, elérte tehát az olasz menedzserek és saját mesterhármasát Di Matteo mester.

„Az FA-kupa-siker stabilizálhatja Di Matteo alatt a Chelsea kispadját” – mondta Terry még a találkozó előtt. Meglátjuk…

A meccs góljait ide kattintva nézheti meg.