Mourinho: Nem lehet csak úgy Barca- vagy Bayern-stílusban játszani!

 

José Mourinho azzal kezdte az interjút, hogy unalmasan teltek az elmúlt napjai, hiszen az előző napokban a válogatottak voltak fókuszban, így csak néhány játékosa maradt a Chelsea-nél. Mourinho unaloműzés gyanánt a helyszínről figyelte a pénteki Szerbia–Japán felkészülési meccset, majd kedden a Wembleyben nézte, hogy az angolok kiharcolják a vb-részvételt a lengyelek ellen.

„Unatkoztam. Nem az a típusú ember vagyok, aki azt mondja a segítőinek, hogy marad itt négy-öt játékos, eddzétek őket, én elmegyek néhány napot pihenni. Nem teszem ezt, nem tehetem ezt. Végig itt voltam az edzőpályán, és kicsit frusztrált voltam, mert azt szeretem, amikor az összes játékosommal dolgozhatok. Szóval készültem, Cardiffra és a jövő heti, Schalke elleni meccsre. Megnéztem [Braniszlav] Ivanovicsot pénteken, az angolokat kedden. Mindegyik meccset megnéztem, amelyen a játékosaim szerepeltek a tv-ben, de mindig vissza akarom őket kapni, hogy együtt kezdjük újra.”

„Ezen a héten fejeztünk be egy elemzést a stábommal arról, miként védekezünk, amikor néhány játékos bent van a csapatban, és miként, amikor ők nincsenek. Minden egyes szempontot megpróbáltunk tudományos módon megvizsgálni. A saját szememmel akartam látni, hogy ugyanazt gondolom-e, mint amit a számok mutatnak, javasolnak” – magyarázta Mourinho, éreztetve, hogy nem voltak tétlenek a napjai, és a munka eredményességére vonatkozó visszakérdezésre csak rövid igennel felelt.

Mourinho első londoni időszakának meghatározó emberei közül John Terryre és Frank Lampardra továbbra is támaszkodhat – akárcsak Petr Cechre és Ashley Cole-ra –, és számít is mindegyikükre: a védő egy BL-meccset, a középpályás egy Ligakupa-fellépést hagyott ki eddig. Ahhoz képest, hogy a középhátvéd Rafa Benítez alatt már olykor csak kiegészítőembernek tűnt…

„John lassan visszaállítja az önbecsülését. Az elmúlt években nem mindig játszott sokat, sok problémája volt a pályán és azon kívül is: eltiltások, sérülések, menedzserek, akik nem bíztak benne, és bizonyos pillanatokban úgy tűnt, rossz irányba halad a karrierje. Ugyanakkor én a távolból is megkérdőjeleztem, hogy mi történik ezzel az emberrel: fizikai problémák, pszichológiai problémák? Micsoda? Boldog vagyok, mert bizonyítja, hogy még mindig topjátékos. Olyan poszton szerepel, amelyen sok múlik a helyezkedésen, a játék olvasásán, azon, hogy a megfelelő helyen legyen a megfelelő időben. És a tapasztalat segít. Nézzük meg, hány nagy csapat alkalmaz tapasztalt játékosokat középhátvédként! A Barcelonában ott van Carles Puyol, a Manchester Unitedben Rio Ferdinand, a Liverpoolban az előző szezonig játszott és fontos szerepet töltött be Jamie Carragher. Sok klubban, topklubokban a középhátvédek harminc és harmincnégy között vannak. John bizonyít, és szerintem azzal, amit elért a Chelsea-vel az elmúlt évtizedben, megérdemli, hogy ismét pályán legyen” – árult el sokat nemcsak a 32 éves csapatkapitányról, de a játékosokhoz való viszonyulásáról is Mourinho.

Frank Lampardról hasonlóan beszélt. „Nap mint nap rá kell jönnie, meg kell tanulnia, hogyan működik az »új teste«. Még ebben a korban is tudnak új képességekre szert tenni a játékosok. Én ötvenéves vagyok, kétezer óta vagyok menedzser, mégis minden nap, minden meccsen, minden egyes tapasztalással tanulok. Minden labdarúgó új készségeket sajátíthat el, különösen az olyanok, mint ő, aki nyitott az újra. Ő olyan játékos, aki egyensúlyban tartja a csapatot, gondolkodik a játékról, és képes a körülötte lévő gyerekekkel is dolgozni. Számára nagyon jó, hogy visszatértem, mert nagy a bizalmam felé. Tudja, hogy minden róla szóló döntésnél a csapatot veszem figyelembe – hiszen ez a legfontosabb –, de szem előtt tartom őt magát is. Szóval ha egyszer lecserélem a hetvenedik percben, vagy a kispadra teszem, vagy a keretbe sem nevezem, akkor az csakis miatta van. Tudja anélkül is, hogy megbeszélnénk ezt minden nap. A bizalom és a barátság következtében boldog, nyugodt, laza – a karrierjének ebben az időszakában nagyon fontos, hogy olyasvalaki álljon mellette, mint én.”

Terryhez és Lampardhoz hasonlóan Cole-nak is lejár a szerződése a következő nyáron, de Mourinho világossá tette, hogy számára a kor nem akadály, és annak fejtegetése közben, hogy mennyire tud ragaszkodni egy-egy klubnál az „őskövületekhez”, valóságos futballfilozófia vázát fejtette ki.

„Mindenhol szeretem a helyi magot, nemcsak Angliában, de Portugáliában, Spanyolországban, Olaszországban is így volt. Tisztelned kell az országot és a helyi válogatottat, ezt fontos figyelembe venni. Meg kell tartanod az ország kultúráját a saját csapatod stílusában is, és nem veszíthetsz a helyi futball jellegzetességeiből. Olykor az emberek csak azt gondolják, a csapat játsszon úgy, mint a Barca vagy a Bayern, de mindenekelőtt annak az országnak a kultúrája szerint kell játszanod, amelyikben ott vagy! Szeretem ezt a fajta lojalitást. Szeretem, amikor külföldi játékosok érkeznek, és próbálnak illeszkedni a gerinchez, ahogy a hazaiak alkotta sejtek elmagyarázzák nekik, hol is vannak, hogy működnek itt a dolgok, hogy kell viselkedniük, és még akár azt is, hogy kell ebben a ligában játszani.”

„Meg kell érteniük, mibe is kerültek bele. Például: egy angol játékos tudni fogja, milyen nyolc meccset játszani három hét alatt a karácsonyi időszakban. Egy légiósnak ez sokkhatásként ér fel. Szükség van a helyiekre, akik elmagyarázzák, mit jelent ez az embereknek, miért nem tiltakozhatnak és miért kell részt venniük benne. Az ideális azonban nem az, amikor vannak ilyen brit játékosaid, hanem amikor olyanok vannak, akik a Chelsea-ben lettek labdarúgók. Három-négy év múlva – amikor Lamps 39, John pedig 36 lesz – szomorú leszek, ha nem lesznek olyan angol játékosaink, akikkel pótolhatjuk őket. Erre mindegyik klubnak szüksége van!” – fogalmazta meg ars poeticáját a londoniakhoz magát 2017-ig elkötelező szakember.

„Ezen dolgozunk. Van néhány játékosunk kölcsönben, mint például [Nathaniel] Chalobah a Nottingham Forestnél, még néhányan az U21-ben pallérozódnak, és egyre jobbak lesznek. Korábban ezek a korosztályok nem voltak kellő módon versenyeztetve Angliában, de mostanra ez is megoldódott, van U19-es Bajnokok Ligája is, és fejlődnek. Az akadémia tekintetében nem lehetnének jobbak a feltételeink – a létesítmények és az edzők csodálatosak –, de nem elég az edzők minősége és a tartalommal megtöltött filozófia, megfelelő versenysorozatokra is szükség van a gyerekek fejlődéséhez” – tette hozzá a portugál menedzser.