Aranyidők itthon – a budapesti asztalitenisz-vb-k története

„Ma reggel kezdődik meg a világbajnoki hét” – hirdette öles címében a Nemzeti Sport 1929. január 14-i száma. Sokan várták már ezt a napot, hiszen akkoriban a magyarok pontosan ugyanazt jelentették, mint napjainkban a kínaiak – egyeduralkodók voltunk. Az első két vb-n, 1926-ban Londonban és 1928-ban Stockholmban tizenegy számban osztottak aranyat, tízet a mieink hoztak el.

A harmadik vb-re – a sportág elterjedésének bizonyítékaként – már tizenhárom országból érkeztek versenyzők fővárosunkba, s ugyan csapatként nem mindegyik tudott kiállni, de tíz együttes így is felsorakozott a startvonalnál. Érdekesség, hogy bár ezt megelőzően mindkétszer a magyar válogatott győzött, a budapesti rajt előtt a résztvevők körében mégsem voltunk egyértelmű favoritok, a külföldiek közül öten magyar, négyen viszont angol győzelmet tippeltek. Ehhez képest az angolok már az első napon kikaptak az osztrákoktól, másnap pedig a mieink is legyőzték őket, így villámgyorsan kiszálltak az aranyesélyesek közül. Mint a beszámolókból kiderült, a Vasasok székházában „több mint ezer néző ünnepelte a csodásan játszó Szabadost és Barnát”, sőt a tudósító még némi pikírt megjegyzést is megengedett magának, amikor úgy fogalmazott, hogy „csapatunk az agyonfavorizált angol együttessel került szembe és remek játék után fölényes győzelmet aratott”. A világbajnoki cím az osztrákok elleni meccsen dőlt el, ami az előzmények ismeretében csak formaság volt, a Mechlovits Zoltán, Szabados Miklós, Barna Viktor trió 5:0-ra hozta a finálét. Ezek után teljes magyar tarolásra készült mindenki, s a vb utolsó napján erre meg is volt az esély, miután az összes egyéni szám döntőjében volt hazai versenyző.

„A Magdolna-utca félhét órakor már népes. A Vasasok székhaza felé tart sok olyan ember, aki ezt a helyet azelőtt még hírből sem ismerte. Ennyi autó, ennyi toalett, ennyi szmoking és ennyi izgalomtól kipirosult arc – sosem fordult meg errefelé. A főbejárat előtt ismerős alakokra bukkanunk. A fülünkbe súgják: Nagyságos úr! Egy jó állóhelyet! Csak 2 pengő. A kasszánál egy. De odakint lesz még több is. A lépcsőn már nehéz feljutni. A ruhatárnál sorba kell állni. Telt ház? Nem: zsúfolt. Jegy nem marad egyetlen egy darab sem. Ping-pong világbajnokság!...”

A hangulatra tehát nem lehetett panasz, ám a férfi egyes valamelyest mégiscsak igazolta az előzetes várakozásokat, hiszen először fordult elő – és éppen Budapesten –, hogy nem magyar aranyérmest ünnepeltek, a történelmi siker az angol Fred Perry nevéhez fűződött. A Népsport elegánsan kezelte a csalódást keltő eredményt, „Perry ragyogó játékkal megérdemelten nyeri a férfi egyes világbajnokságot” című írásában elismeri, hogy az angol jobb volt Szabadosnál, de legalább a többi arany itthon maradt.

Két év múlva (1931) ismét Budapest volt a vendéglátó, ezúttal a BSzKRt-teremben rendezték meg a küzdelmeket. Magasan volt a léc, ugyanis 1930-ban Berlinben a magyarok mindent vittek, a hat számban megszerzett hat arany mellé négy-négy ezüstöt és bronzot is nyertek, s e remek sorozat folytatását várták idehaza. A hurráoptimizmus az egyik legnagyobb sztárnak számító Barna Viktort leszámítva magukra a játékosokra is igaz volt, derül ki a sportnapilap írásából:

„– Nem tippelek – húzódozik Barna. – Minek az?
– Nem akar szerénytelen lenni?...
– Óh!
Szabados már vállalkozóbb természet.
– A férfi egyesben Barna, Szabados lesz a befutó, de nem haragszom majd, ha nem jól tippeltem. Kelen csinálhat meglepetést, hiszen sétál az elődöntőig...
– Párosban?
– Második Kolmodin, Jonsson lehet.
Naivul kérdjük:
– És az első?
Megbotránkozva néz Szabados. Hogyan lehet ilyet kérdezni? Azután:
– Sőt még a vegyespárost is megnyerem a Máriával!”

Nos, ha a 1931-ben létezett volna tippmix, Szabados anyagilag is meglehetősen jó mérleggel zárta volna a versenyt, elvégre majdnem mindent telibe talált: férfi egyesben végül ő nyert Barna előtt, a kettejük alkotta férfi páros is első lett, majd Mednyánszky Máriával vegyes párosban szintén győzött. A második budapesti, összességében ötödik világbajnokság végül még a rendkívül magas elvárásokat is felülmúlta, Szabados a csapattal együtt négy világbajnoki címet szerzett – Mednyánszky pedig azért csak hármat, mert akkor a nőknek még nem rendeztek csapatversenyt –, a mieink mind hat számban elsők lettek, a 23 éremből 15-öt itthon tartottak.

Az eddigiek ismeretében némiképp meglepő – még úgy is, hogy közbejött a II. világháború –, hogy majdnem két évtizedet kellett várni arra, hogy harmadszor is Budapestre jöjjön a világbajnokság. Az 1931 és 1950 között eltelt időszak viszont bőven elegendő ahhoz, hogy megváltozzanak az erőviszonyok: ugyan még mindig ott voltunk a legjobbak között, de arról már szó sem volt, hogy a sportág vb-je kizárólag a magyarok játszótere lenne. Olyannyira nem, hogy 1949-ben Stockholmban a hét számból már „csak” négyet nyertünk meg, s emellett mindössze három bronz jutott a mieinknek.

A 17. világbajnokságon (1950) 19 ország legjobbjai álltak asztalhoz a Nemzeti Sportcsarnokban, ahol a sportlap esélylatolgatása szerint a férficsapat mellett „Kóczián Józsefre, Sidó Ferencre és Farkas Gizire lesz érdemes figyelni”. Ehhez képest csalódást jelentett, hogy a négy legfontosabbnak tartott számban, férfi- és női csapatban, valamint férfi és női egyesben is elbuktuk a finálét.

„Ez a verseny jó lecke lesz nekem a jövőre nézve. Komolyabban, sokkal alaposabban kell ezután készülnöm. Az edzéseimen a jövőben csak férfijátékosokkal játszom majd, így csinálta Roseanu is, ezért kemény, férfias a játéka. Én elfelejtettem ütni, mert megszoktam azt, hogy ha csak húzogatok, már az is elég” – nyilatkozott bosszúsan Farkas Gizi a román Angelica Roseanuval szemben elvesztett finálé után. A férfiaknál győztes angol Richard Bergmann meglehetősen önkritikus volt, miután elhappolta Soós Ferenc elől az aranyat: „Tudom jól, hogy ez a mérkőzés nem illett be világbajnoki döntőnek. Soós még soha ilyen jól nem játszott, mint ezen a világbajnokságon. Sidó is kitűnő volt, megérdemelte volna velem szemben a győzelmet. De hát ilyen ez a sport... Nem mindig a jobbik győz.”

Azért csak összejött két párosarany, összességében pedig kilenc érem, a Nemzeti Sport pedig így összegzett: „Végeredményben a magyar asztaliteniszezők jól szerepeltek. Minden számban bekerültek a döntőbe, s ezzel bizonyították, hogy mind a férfi, mind pedig a női csapatunk a legelső vonalba tartozik, s asztaliteniszsportunk nemzetközi ereje kiegyensúlyozott.”

Ja, és a kor szellemének megfelelően – ne feledjük, 1950-et írunk – talált még nagyobb pozitívumot is: „Az elérhető 28 helyezésből 22-t szereztek meg a népi demokráciák sportolói”.

Így már végképp minden rendben volt.

MAGYAR ÉRMEK A BUDAPESTI VILÁGBAJNOKSÁGOKON
3. világbajnokság (1929. január 14–21.)
Férfiak. Egyes: ...2. Szabados Miklós, 3. Mechlovits Zoltán. Páros: 1. Barna Viktor, Szabados Miklós, 2. Bellák László, Glancz Sándor, 3. Réti István, Szegedi György. Csapat: 1. Magyarország (Barna Viktor, Glancz Sándor, Kelen István, Mechlovits Zoltán, Szabados Miklós). Nők. Egyes: 1. Mednyánszky Mária, ...3. Gál Magda és Sipos Anna. Páros: ...3. Gál Magda, Zádor Ilona és Mednyánszky Mária, Sipos Anna. Vegyes páros: 1. Kelen István, Sipos Anna, 2. Bellák László, Gál Magda, 3. Mechlovits Zoltán, Mednyánszky Mária
5. világbajnokság (1931. február 10–15.)
Férfiak. Egyes: 1. Szabados Miklós, 2. Barna Viktor, 3. Kovács Ferenc. Páros: 1. Barna Viktor, Szabados Miklós, 2. Dávid Lajos, Kelen István. Csapat: 1. Magyarország (Barna Viktor, Bellák László, Dávid Lajos, Kelen István, Szabados Miklós). Nők. Egyes: 1. Mednyánszky Mária, ...3. Gál Magda és Sipos Anna. Páros: 1. Mednyánszky Mária, Sipos Anna, 2. Gál Magda, Tiszai Lili. Vegyes páros: 1. Szabados Miklós, Mednyánszky Mária, 2. Barna Viktor, Sipos Anna, 3. Bellák László, Komáromi Márta és Glancz Sándor, Gál Magda
17. világbajnokság (1950. január 29.–február 5.)
Férfiak. Egyes: ...2. Soós Ferenc, 3. Sidó Ferenc. Páros: 1. Sidó Ferenc, Soós Ferenc. Csapat: ...2. Magyarország (Farkas József, Kóczián József, Sidó Ferenc, Soós Ferenc, Várkonyi László). Nők. Egyes: ...2. Farkas Gizi, 3. Kárpáti Rózsi. Páros: ...2. Farkas Gizi, Angelica Rozeanu (magyar, román). Csapat: ...2. Magyarország (Farkas Gizi, Kárpáti Rózsi, Király Ilona, Sólyom Ilona). Vegyes páros: 1. Sidó Ferenc, Farkas Gizi