NS-klub: Mracskó Mihály 20. születésnapján emelhette magasba az MNK-serleget

„A mai napig tisztán emlékszem rá –  felelte lapunknak Mracskó Mihály. – Nyolcvanhét nyara volt, ott toporogtam a régi öltözőnk bejárata előtt a folyosón. Furcsa érzés volt ott állni, jöttek a nagydarab játékosok, személyesen senkit sem ismertem, de istenként tiszteltem őket. Jött Pásztor József, Szenti Zoltán és a többiek… Nem ma volt.”

A korábbi 25-szörös válogatott futballista az öltözői helyére is tisztán emlékszik, ahogy beléptek az ajtón, a három szék után a második hely volt az övé a padon.

„Azért kedveltem azt a helyet, mert éppen szemben volt a gyúrópad, fel tudtam tenni rá a lábamat. Na és amíg edzések előtt vártunk a mesterre, Csank Jánosra, a pad fölött lábtengóztunk. Aztán ahogy telt az idő, szép lassan hozzáidősödtem az öltözőhöz.”

Mracskó Mihály az első Népsportokra is emlékszik, amelyekben megjelent a neve. Mezőkovácsházi fiúként óriási szó volt, hogy hétről hétre ott volt a neve az újság hasábjain.

„Újdonság volt, hihetetlen érzés olvasni a nevemet az NB I-es játékosok között – emlékezett vissza a korábbi szélső, aki a bombagóljairól is híres volt. –    Egy újságra a mai napig tisztán emlékszem, ezerkilencszáznyolcvannyolcban a Magyar Népköztársasági Kupa-győzelmünk napján ünnepeltem a huszadik születésnapomat. Azt a napot sosem felejtem el! Előtte hét NB I-es mérkőzésen léptem pályára. Az elsőt Zalaegerszegen játszottam, Csank János az utolsó három-négy percre küldött pályára, nulla-nulla lett a végeredmény.”

A korábbi válogatott játékos hosszú évek óta hentesként keresi a kenyerét Békéscsabán, a közelmúltban Prágában járt, a lányukat látogatták meg.

„Kislányunk huszonöt éves múlt, a dubai légitársaságnál dolgozik légiutas-kísérőként. Keveset tudunk találkozni vele, éppen a cseh fővárosban volt egy-két napot, ott látogattuk meg, hogy legalább lássuk. Azóta már Londonban van, és járja a világot, összevissza repül. Ez a szülők sorsa, már nekünk kell a gyerekek után menni, nem pedig fordítva.”