FRISS AZ EMLÉK: kevesebb mint másfél hete, november 3-án kivételes naphoz érkezett el pályafutásában Böde Dániel: a Paksi FC 38 éves labdarúgója a DVTK ellen megszerezte a 150. gólját az NB I-ben. Hogy ezt a számot a magyar futball történetében elhelyezhessük, ahhoz nem árt tudni, az elmúlt évtizedekben csak három futballista, Illés Béla (215), Kenesei Krisztián (191) és Tököli Attila (187) talált be nála többször az ellenfelek hálójába. Az összesített ranglistán – amelyet egyébként az Újpest legendás támadója, Szusza Ferenc vezet 393 góllal − ez a teljesítmény pillanatnyilag a 32. pozícióhoz elegendő, ugyanakkor a 25-szörös válogatott támadó formáját elnézve egyáltalán nem volna meglepő, ha hamarosan Puskás Lajost (152) és Palotás Pétert (156) is megelőzné. Azt alighanem mindenki tudja, hogy Böde Dániel pályafutása két klubhoz, a Paksi FC-hez és a Ferencvároshoz köthető, és azzal sem mondunk újat, hogy a labdarúgást majd lakhelyén, Madocsán szeretné befejezni. Aki azt mondja az 1986. október 24-én született játékosról, hogy mindig, minden korosztályban ő számított a legnagyobb gólvágónak, az füllent, ám tény: nagyon szeretett gólt lőni. Ezt megerősítette nekünk négy évvel idősebb bátyja, Böde István is, akinél jobban nyilván kevesen ismerik a paksiak legendáját.
„Dani mindig is szerette a futballt, a labda volt a mindene, a családi ház udvarán rengeteg meccset játszottunk egymás ellen – mondta lapunknak Böde István, aki maga is gólvágónak számít: jelenleg a vármegyei III. osztályban szereplő Madocsát erősíti, pályafutása során már több mint hétszáz gólt szerzett. – Volt, hogy lejátszottuk a világbajnokságot, mindketten nevet is választottunk, Daninak például az argentinok támadója, Gabriel Batistuta volt a nagy kedvence. Nem mindig tudta kezelni, ha veszített, márpedig előfordult, hiszen négy évvel idősebb vagyok nála, és ez azért gyerekkorban sokat számít. Megesett, hogy homokot dobott a szemembe, és úgy vitte el mellettem a labdát, minden trükköt bevetett, boldog volt, ha gólt szerzett. Miután Paksra került, nehezen tudta elviselni, ha valamelyik csapattársa több gólt rúgott nála, az akaraterejével már nagyon korán kiemelkedett. Az az igazság, abban az időben nem fordult meg a fejemben, hogy egyszer az élvonalban ilyen sok gólt szerez, már csak azért sem, mert az NB I-ben védekező középpályásként mutatkozott be, abban a szerepkörben nagyon jól érvényesült az erejével. Büszke vagyok rá, nagy teljesítmény, amit elért, és nem tagadom, a Fradiban féltettem, hiszen abban a közegben folyamatosan teljesíteni kellett, aztán minden idényében tíz gól felett szerzett, kivéve az utolsót, amikor Szerhij Rebrov kevesebbet játszatta. Jó látni, hogy megy neki a játék, ha így folytatja, aláír még két évet, és akkor nem valószínű, hogy tudunk Madocsán együtt játszani, már nem biztos, hogy annyi időm van rá várni… Hogy azt mondta a Diósgyőr elleni bajnoki után, megcélozza a százötvenhetedik gólt, hogy tizenegyesek nélkül is meglegyen neki a százötven? Az mindig jó, ha van célja, mert az azt jelenti, nem vegetálni akar!”
Magyar támadók, akik külföldön tartották rettegésben a kapusokat |
Ha már magyar gólok: több nagyszerű futballistánk az országhatáron kívül tette le névjegyét eredményes játékával. Magától értetődő, hogy a felsorolást Puskás Ferenccel kezdjük, hiszen a Real Madridban 180 bajnokin 156 gólt szerzett, négyszer végzett a góllövőlista élén. Kubala László statisztikája is parádés: a Barcelona és az Espanyol játékosaként 215 bajnokin 138-szor volt eredményes – volt, hogy a Gijónnak egy meccsen hetet rámolt be. Olaszországban is futballozott két magyar gólzsák, Nyers István az Internazionale és a Roma színeiben 237 élvonalbeli találkozón 153-szor talált be, az 1948−1949-es idényben gólkirály volt, Mike István pedig – főként a Bolognában gyarapítva találatai számát – 73-ig jutott 176 összecsapáson. Nyilasi Tibor az Austria Wienben parádézott, gólkirály is volt a bécsiek színeiben, 120 bajnokin 81-ig jutott, de Konrád Kálmánnak is hasonlóan jó mutatói voltak a lila-fehéreknél, 126 meccsen 85 gólt jegyzett. Kiprich József a Feyenoordban 128 bajnokin 53 gólt szerzett, míg a ciprusi APOEL-ben gólkirály lett. Nikolics Nemanja Lengyelországban (Legia Warszawa, 56 bajnoki/40 gól) és a tengerentúlon (Chicago Fire, 96/51) is szárnyalt, az Ekstraklasában és az MLS-ben egyaránt gólkirály lett. Utóbbi ligában Gazdag Dániel is szépen termel, a Philadelphia Unionban 119 bajnokin 57 gólt szerzett. A német Bundesligában Szalai Ádám a legeredményesebb magyar, 276 meccsen 54-szer volt eredményes. B. L. |
Mint Böde István is említette, testvére védekező középpályásként mutatkozott be az első osztályban, méghozzá 2006. szeptember 16-án, a DVTK elleni 2–1-es találkozón. Abban a bajnoki évben tizenhét meccsen kapott lehetőséget (csak kétszer kezdett), gólt nem szerzett, aztán a harmincadik NB I-es fellépésén, a Vasas (3–0) ellen megszületett a vágyott gól. A 2007–2008-as idényt két, a 2008–2009-est egy találattal fejezte be, a következőt pedig már nyolccal. Kiugró idénye volt a 2010–2011-es, amikor tizenötször talált be (még mindig a középpályáról), amivel André Alves (24) és André Schembri (16) mögött harmadik lett a góllövőlistán. Pakshoz köthető az első duplázása (2011. május 21., 4–3 az MTK otthonában) és triplázása (2011. május 13-án a Vasas elleni 3–0-s meccsen), a klubtól harminchat gól után szerződött 2012 nyarán a Ferencvároshoz, amelynél első idényében tizenhétszer talált be, ennél a teljes mezőnyben csak a debreceni Adamo Coulibaly (18) volt eredményesebb. Fantasztikusan indult a 2015–2016-os idénye, mert bár a rajton nem talált be, utána olyan nyolcmeccses sorozatot produkált, amikor mindig lőtt gólt, összesen tizenegyet, végül tizenhét találattal gólkirály lett!
2016. szeptember 17-én, a DVSC elleni 3–1-es összecsapáson duplázott, a második gólja a századik volt az első osztályban, utolsó, 89. ferencvárosi találata – amely amúgy a 125. volt az első osztályban – 2019. április 6-án született, és éppen a Paksnak (3–0) lőtte. A nyári átigazolási időszakban hét év után visszatért a tolnai klubhoz, azóta újabb 26 gólt szerzett, köztük a jubileumi százötvenediket. Első és legutóbbi paksi találata között több mint tizenhat és fél év telt el, a tolnaiak technikai vezetője, Karszt József (akit Böde Dániel amolyan második apjaként tisztel) valamennyit személyesen látta.
Szusza Ferenc csúcsa: 393! |
Bár Böde Dániel a 21. század egyik leggólerősebb magyar futballistája, a Hivatásos Labdarúgók Szervezetének (HLSZ) listája alapján meg sem közelíti a magyar bajnokság hőskorának gólvágóit, jelenleg az örökranglista 32. helyén áll. Kár lenne hibáztatni Bödét, hiszen ez az a lista, amelyen Puskás Ferenc a legjobb háromba sem fér be: 358 gólos termésénél jobb Takács II Józsefé (359), Zsengellér Gyuláé (386) és az NB I örök góllövőlistáját 393 góllal vezető Szusza Ferencé. Érdemes megemlíteni a magyar futball első évtizedeinek legjobb futballistáját, Schlosser Imrét (357), a 302 gólos Deák Ferenc pedig 66 és 59 góllal is lett az idény mesterlövésze a negyvenes évek közepén. S ne hagyjuk ki a felsorolásból az ötvenes, hatvanas, hetvenes évek megkerülhetetlen gólfelelőseit, Bene Ferencet (303), Hidegkuti Nándort (268), Albert Flóriánt (256), Fazekas Lászlót (252), Kocsis Sándort (246), Tichy Lajost (244), Kozma Mihályt (235), Dunai II Antalt (203), Sándor Károlyt (185), Várady Bélát (175), Farkas Jánost (169), valamint a Böde által már megelőzött Fekete Lászlót (136) sem. M. D. |
„Danit 1998-ban igazolta át a Paks, tulajdonképpen egyszerre kerültünk a klubhoz – árulta el Karszt József. – Láttam, amikor még félpályán, ötször kettes kapukra mentek a meccsek, vagy ő lett a gólkirály, vagy a legjobb játékosnak választották meg, aztán 1999-ben, tizenhárom évesen futballozott először nagypályán, méghozzá a két évvel idősebbek között. Hogy mi lett az eredmény? Kettő egyre nyertünk Dani két góljával! Az első pillanattól kezdve tisztelt, én pedig nemcsak azt láttam, hogy ő a legjobb játékos a korosztályában, hanem hogy egyetlen edzést sem hagy ki, óriási akarat van benne, szóval nagyon szerethető gyerek. Őt nem taxival hozták edzésre, ha úgy adódott, hogy lekéste a buszt, bringával tekert át Madocsáról Paksra… Nyilván akkor, pályafutása elején nem látta az ember, hogy majd harmincnyolc évesen is az NB I-ben futballozik, mint például annak idején a tatabányai Szabó György, ahhoz ugyanis nagyon sok mindennek össze kell jönnie, és akkor még mi is nagyon messze voltunk az első osztálytól. Boldog voltam, amikor a serdülőben gólt szerzett, de akkor is, amikor Pakson az U19-es korosztály vele a soraiban először jutott a legjobbak közé, és persze az élvonalbeli bemutatkozása is szép emlék. Két paksi ikon, Éger László és Böde Dani meze ott van az irodám falán, nincs olyan paksi Böde-gól, amelyet ne láttam volna személyesen! Amikor a Diósgyőrnek meglőtte a százötvenediket, nagyot dobbant a szívem, és amikor a kisfiával ünnepelt, megértettem, miért nem akarta korábban Debrecenben a tizenegyest elvégezni. Jó érzés látni, hogy segíteni tud a csapatnak, a mostani állapotát nézve lehetetlen megjósolni, mikor lesz vége az NB I-es pályafutásának. Vannak céljai, mint például az ötszázadik élvonalbeli mérkőzés, és ő akar lenni a legidősebb paksi gólszerző Varga Lászlót, vagyis Apit megelőzve. Nagyon úgy tűnik, a madocsai álomcsatársor, a Böde Pista, Böde Dani, Varga Laci hármas egyelőre nem áll össze…”
AZ ELSŐ A HUSZONÖTÖDIK AZ ÖTVENEDIK A SZÁZADIK A SZÁZHUSZONÖTÖDIK A SZÁZÖTVENEDIK |