Atlétika: a IAAF tagadja az ARD és a Sunday Times vádjait

A nemzetközi szövetség a közleményében „egyszerűen hamisnak" nevezte azt az állítást, hogy ne követte volna nyomon azokat, akik a kérdéses eredményeket produkálták.

„A megjelent vádak szenzációhajhászak és zavarba ejtőek: az eredmények alapján nem voltak pozitív minták" – fogalmazott határozottan az IAAF.

Az ARD és a The Sunday Times a riportját közép- és hosszútávfutók 2001 és 2012 között levett mintáinak eredményeire alapozta szakértők segítségével. A két médium jelezte, hogy több mint 5000 atléta 12 ezernél is több teszteredményét kapták meg, és mint azt szakértőik elmondták, ezek közül több mint 800 versenyzőnek volt legalább egy abnormális értéket mutató eredménye. Ebben az időszakban kiemelt versenyen 146 érmet, köztük 55 aranyat nyertek olyanok, akik gyanúra okot adó mintát szolgáltattak.

Az IAAF most azt is jelezte: szó sincs arról, hogy titkolta volna a birtokában lévő eredményeket, ugyanis négy évvel ezelőtt maga hozta nyilvánosságra azokat. Ezen felül megjegyezte, hogy a brit újságban külön kiemelt hat sportolót, akivel a lap állításai szerint a szövetség a figyelemfelkeltő mintája ellenére sem foglalkozott, egyformán nagyon szigorúan ellenőrizték, ennek eredményeként pedig sikerült is tetten érni és eltiltani őket.

A szövetség közleménye felhívja a figyelmet arra is, hogy a vértesztek nagy hányadát akkor végezték el és gyűjtötték be, amikor még nem vezették be a sportolók biológiai útlevelét, így azok nem is voltak bizonyítékként használhatóak.

„Tekintetbe véve, hogy a gyanú még nem bizonyíték a doppingolásra, egyértelműen cáfolunk minden olyan állítást, mely szerint nem foglalkoztunk kiemelten a gyanús véreredményekkel, amelyekhez egyébként a mi úttörő, vérprofilt meghatározó programunkkal jutottunk hozzá" – írta a szövetség, hozzátéve, hogy a két sajtóorgánum ilyen értelmű állításai „egyszerűen hamisak, elkeserítőek és félrevezetőek".

Az IAAF közleménye szerint minden lehető eszközzel próbált és próbál harcolni a csalás ellen. Mint írta, a szövetség már a biológiai útlevél bevezetése előtt szisztematikusan épített ki egy vérminta-adatbázist, s ennek felhasználásával és figyelembe vételével tervezte meg versenyen kívüli ellenőrzéseit.

„A sportolók tesztelését profiljuk és versenyeik alapján úgy időzítettük, hogy a doppingolás szempontjából legvalószínűbb időszakba essenek" – hangsúlyozta a szövetség.

Az IAAF a mintáikról készített, 2011-ben nyilvánosságra hozott jelentésében – az ARD és The Sunday Times mostani riportjaihoz hasonlóan – rávilágított arra, hogy bizonyos országokban lényegesen magasabb a gyanús vérmintákat szolgáltató atléták aránya, mint máshol. A szövetség ugyan most nem bocsátkozott részletekbe, de azt közölte, hogy a két sajtóorgánum által ismertetett adatok megfelelnek a valóságnak, s azokról az országokról van szó, ahol korábban nem volt a helyi kormány által támogatott, kemény, következetes, rendszerszerű doppingellenes fellépés.

A vasárnapi riportokban az szerepelt, hogy a normálistól eltérő értéket produkálók több mint fele, összesen 415 sportoló orosz. Az is elhangzott, hogy a vizsgált időszakban nagy világversenyen érmet szerző orosz futók több mint 80 százaléka érintett a mostani ügyben, szolgáltatott legalább egyszer gyanús mintát. A riportokból ugyanakkor egyértelműen kitűnik, hogy nem csak oroszokat érintő problémáról van szó, több kenyai, ukrán, marokkói, spanyol és török atléta is a szerepel a „gyanúsak listáján".

„Egyértelműen vannak olyan nemzetek, melyeknél nagyon magas a gyanús vérminták aránya. Az IAAF nem fél attól, hogy ezt elismerje."