Atlétikai vb: 13 másodperc, ahogy még soha nem hallotta

A start előttA start előtt

„Amikor a rajtgépben vagyok, akkor már sok gondolatom nincs. Próbálom teljesen kiüríteni a fejemet, és igyekszem csakis a rajtra koncentrálni. Eljutni egy olyan állapotba, hogy a rajtpisztoly hangjára törjön ki belőlem az a rengeteg energia, ami ilyenkor felgyülemlik. Ilyenkor már abszolút higgadt vagyok, bemelegítve a testem készen áll erre. Nem izgulok, teljesen kész állapotban várom a rajtot.”

Eldördül a startpisztoly

„Azt mondhatom, remekül elkaptam a rajtot, kiváló reakcióidőm volt, 122 ezredmásodperc, ami a sprinterek között is nagyon jónak számít, és jól is kaptam lábra. Magamban is ezek a gondolatok jöttek, hogy minden rendben, szuper a rajt.”

A második gát

„Jól rajtoltam el, és igaz, hogy az első gátat leborítottam, de az még nem billentett ki, aztán sajnos egy kicsit elragadott a hév és túl közel kerültem a második gáthoz, ami miatt ott kezdődött egy kis ijedség, hogy huhh, kibillentem, és elment mellettem a francia! Hát azt tudtam, hogy a jamaicai el fog menni mellettem, azzal nem törődtem, és arra fel is voltam készülve.”

A táv közepe

„Éreztem, hogy elhúznak mellettem, de sikerült nyugodtnak maradni a futás közben. Nem kezdtem el pánikolni, ami a hibák sokaságát hozhatta volna, hanem ráálltam egy jó ritmusra és ezt folytattam. És ebben a hangulatban, küzdelmes, de mégis higgadt versenyzésben haladtam egészen a végéig…”

A hajrá

„Amikor elkezdtem érezni, hogy jövök fel rájuk, a hátrányos helyzetem előnnyé kovácsolódott. Jöttem fel rájuk, és ez ki is hozta a francia futóból a hibát, a kilencedik gátba nagyon nagyot belerúgott, és a sebességelőnyöm miatt, ami ebből a higgadt futásból eredt, az utolsó gátról sokkal nagyobb lendülettel tudtam lejönni, és a célban már én voltam elöl, úgyhogy a bronzérmet megnyertem előlük!”

A célban

„Amikor beértem, éreztem, hogy megvan a harmadik hely! Rengeteg kép készült a célba érkezés pillanatáról, és már ott látszik az arcomon az a csodálkozás és öröm, ami arra utal, hogy igen, azonnal éreztem azt, hogy a harmadik helyen vagyok. Bár először nem mertem hinni benne, mert a szélső pályákról mindig meglephet valaki, így csak akkor hittem el, hogy tényleg megvan a dobogó, amikor láttam kiírva az eredményjelző-táblán a nevemet.

Az érzés

„Borzasztó nagy öröm volt, egy nagy elégedettség, hogy ekkora sikert elértem. Az álmaim között szerepelt, és elérhetetlen célként lebegett előttem, ám most valósággá vált. Fantasztikus, izgalmas érzés volt, és remélem, lesz még alkalmam ilyet átélni.”