Az angol Keely Hodgkinson 2002. március 3-án született, aznap, amikor a szlovén Jolanda Ceplak megfutotta a 800 méter mai napig fennálló fedett pályás világcsúcsát. Ezt a rekordot szeretné február 15-én, immár ötkarikás aranyérmesként megdönteni a BBC által az év sportszemélyiségének megválasztott atléta.
Az athertoni illetőségű Keely, amióta az eszét tudja, óriási Manchester United-szurkoló, így gyerekkori álma vált valóra, amikor az olimpia után szeretett klubja az Old Traffordban köszöntötte párizsi aranyérmesként.
A sikerért természetesen neki is meg kellett dolgoznia: hiába elképesztően tehetséges, ez önmagában kevés lett volna hozzá, hogy már 19 évesen felálljon a dobogóra a 2021-es tokiói olimpián. A téli felkészülése része általában a dél-afrikai edzőtáborozás, benne brutális, emelkedőn való futással. Bár nem a kedvence, de ez a 6×30 másodperces felfelé sprintelés lehet olyan része a programjának, ami tavaly meghozta neki az „aranyévet”.
Született: 2002. március 3., Atherton Állampolgársága: brit Sportága: atlétika Versenyszáma: 800 méter Kiemelkedő eredményei: olimpiai bajnok (2024, Párizs), olimpiai 2. (2021, Tokió), 2x vb-2. (2022, Eugene; 2023, Budapest), 2x Európa-bajnok szabadtéren (2022, München; 2024, Róma), 2x Európa-bajnok fedett pályán (2021, Torun; 2023, Isztambul), Nemzetközösségi Játékok-2. (2022, Birmingham), U23-as Eb-3. (400 méter, 2023, Espoo), U20-as Eb-3. (2019, Boras), U18-as Európa-bajnok (2018, Győr), 2x Gyémánt Liga-győztes (2021, 2023), 7x Gyémánt Liga-futamgyőztes (2021: Zürich; 2022: Birmingham, Eugene, Oslo; 2023: Párizs; 2024: Eugene, London) |
Az évtized első felében három kontinens három tehetsége üstökösként robbant be az elitbe a kétkörös távon. Az amerikai Athing Mu hősünkhöz hasonlóan 2002-es születésűként kápráztatta el a világot Tokióban azzal, hogy végig vezetve megnyerte a versenyt. Hodgkinson fél távnál még az utolsó előtti volt, innen jött fel a második helyre. Mindketten tinédzserkorukat meghazudtoló érettséggel tartották magukat az előre megtervezett taktikájukhoz. 2022-ben feltűnt egy harmadik fiatal, a kenyai Mary Moraa is, aki csupán két évvel idősebb náluk. A eugene-i világbajnokságon az álomtrió rögtön kisajátította a dobogót. Hodgkinson a célegyenesben nagyon megszorongatta a hazai pályán futó amerikait, aki akkor még visszaverte a támadását, és nyolc századmásodpercet megőrzött az előnyéből. A brit egy évvel később a Nemzeti Atlétikai Központban már „lenyomta” a hírek szerint motivációs és egyéb mentális gondokkal küzdő Mut, mégsem ő lett 2023-ban Budapest világbajnoka, Moraa ugyanis még nála is gyorsabb volt, s meglepte az addig egyértelműen előtte járó ellenfeleit, így Hodgkinson helyett ő lejthetett emlékezetes táncot a befutót követően.
Ez az ezüst már egyértelműen csalódás volt Keelynek, hiszen a fedett pályás szezonban veretlen volt, többek között az Eb-címét is megvédte, Manchesterben pedig minden idők legjobb 600 méteres eredményét futotta (1:23.41). Ám nem adta fel – miért tette volna, hiszen még mindig szemtelenül fiatal volt, mégis csak apróságok hiányoztak neki az aranyhoz a legnagyobb versenyeken. Sikerült is még azelőtt átbillentenie a kockát a nyerő oldalra, mielőtt ő is elkönyvelte volna magát ezüstlánynak.
A sorsfordító 2024-es idény, mondhatni, már az előző év szeptemberében elkezdődött: a Gyémánt Liga-döntőben Mu ismét legyőzte, de 1:55.19-es egyéni csúcsával jelezte, hogy meglesz a sebessége a szintlépéshez. Hogy edzőivel, Trevor Painterrel és Jenny Meadowsszal a télen mennyire ráfeküdt a gyorsasági munkára, a savonai idénykezdeten rögtön kiderült: élete legjobb 400 méterével, 51.61-gyel hangolt a nyárra.
A Gyémánt Ligában rögtön tökéletesen felépített nyolcszázzal indított, Eugene-ben 1:55.78-cal győzött. Aztán következett az Eb, Rómában nem volt ellenfele, simán lett 2022 után ismét a kontinens bajnoka. Párizs előtt nem akarta széthajtani magát, fokozatosan építkezett, a brit bajnokságon két körön el sem indult. A Hengelóban aratott sikere után jött a július 20-i londoni verseny, amelyen honfitársa, Jemma Reekie úgy megkergette, hogy 1:54.61-es brit rekorddal nyerte meg a hazai Gyémánt Liga-fordulót 60 ezer szurkoló előtt.
Ha valaki minden idők hatodik leggyorsabb futójává avanzsál az olimpia előtt néhány héttel, az nagyon jó jel. Szintén jó jel volt neki, hogy Mu elesett az amerikai olimpiai válogatón, így a tengerentúli rendszer kegyetlensége miatt nem védhette meg címét Párizsban. Ráadásul Moraa formája sem volt az igazi, ezért Keely egyértelmű esélyesként várta a játékokat.
„Ugyanannyira kellett hinnem magamban, hogy sikerülhet a győzelem, mint amennyire Tokióban hittem az éremszerzésben. Már milliószor lefutottam a nyolcszáz métert, úgy álltam hozzá, hogy ez is csak egy lesz a sok közül, amit most egy nagy stadionban futok. Ez egyszerűen hangzik, mert az is. Tudom, hogy az olimpiai érmek megváltoztathatják az ember életét, de mégis így kellett fejben hozzáállnom, hogy laza maradjak” – mondta a Párizs előtti mentális felkészüléséről a High Performance Podcastben.
Az augusztus ötödikei győztes futása a teljes olimpia legnézettebb eseménye volt a BBC-n: 9.1 millióan látták élőben a szigetországban, ahogyan felér a világ tetejére.
„Nagyon sokat dolgoztam ezért a győzelemért az elmúlt egy évben, láthattátok, hogy mennyit jelent nekem a siker. A szurkolók elképesztő hangulatot teremtettek, olyan volt, mintha hazai pályán futottam volna. Szerettem volna az elejétől az élmezőnyben helyezkedni, és talán kicsit gyorsabb négyszázzal kezdeni, de az első két kör után én is fáradtabban mozogtam. Bíztam magamban, éreztem, hogy Mary a hosszú egyenesben közelít, de higgadt tudtam maradni, és elsőként értem el a célvonalat” – foglalta össze élményeit a BBC-nek, miután Ann Packer (1964) és Kelly Holmes (2004) után harmadik brit nőként megnyerte a 800 métert az olimpián.
2024-es teljesítménye megkoronázása, hogy decemberben átvehette a BBC-től az év sportszemélyisége díjat. A rangos elismerést az atléták közül legutóbb – hét évvel azelőtt – Mo Farah érdemelte ki.
A 800 méter fedett pályás világrekordja 1:55.82 perc, amit 2002. március 3. óta az Európa-bajnok szlovén Jolanda Ceplak tart. Érdekesség, hogy ugyanahhoz a bécsi kontinensviadalhoz köthető minden idők második legjobb beltéri eredménye is – az osztrák Stephanie Graf alig három századmásodperccel maradt el tőle. Talán nem sértődnek meg, ha azt mondjuk róluk, hogy egyikük sem nevezhető korszakos zseninek. Ez is jól mutatja, hogy az atléták az előző érákban mennyire másként viszonyultak a téli versenyzéshez. Hodgkinson legjobbja 1:57.18, amit két éve Birminghamben ért el. Tavaly ő sem állt rajthoz egyetlen fedett pályás megméretésen sem, inkább még több edzéssel és edzőtáborozással próbált meg formába lendülni a nyárra. Ez a döntése bejött, de most visszatér a fedett pályás viadalokra, méghozzá nem kisebb céllal, mint hogy megdöntse a világcsúcsot. A február 15-i birminghami versenyt nem véletlenül nevezik „Keely Classicnak”.
„Szeretnénk, hogy ez a verseny az atlétáknak és a rajongóknak semmi máshoz sem fogható élményt nyújtson. Olyan légkört teremtünk, ami egyesíti a világszínvonalú sportteljesítményt a szórakoztatás energiájával és izgalmával. Alig várom, hogy részese legyek ennek az új fejezetnek, izgatottan várom a rajongókat, hogy ők is szemtanúi legyenek a készülő történelemnek” – mondta Hodgkinson a Citius Mag szaklapnak.
Ha így folytatja, néhány éven belül a szabadtéri világcsúcs megdöntésének is nekifuthat, igaz, az keményebb diónak tűnik. A csehszlovák Jarmila Kratochvílová 1:53.28 perces ideje 1983. július 26. óta él. Hogy Keely ekkorát tudjon fejlődni, ahhoz erős riválisok is szükségesek, nem is lennénk meglepve, ha Moraa és Mu is tartaná vele a lépést. Nem beszélve a legújabb brit csodatiniről! A 17 évesen Párizsban olimpiai elődöntőt futó Phoebe Gill már most 1:57.86-ot tud. Rá is érdemes lesz odafigyelni.
(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2025. január 11-i lapszámában jelent meg.)