Gyulai Miklós: Ne csak a pénzkiadást nézzük, hanem hogy mit adhat a vébé

– Mit vár az elnök a 2023-as hazai rendezésű világbajnokságtól?
– Régen megfogalmazott célunk volt olyat véghez vinni a magyar atlétikában, ami örökséget hagy az utókorra, és úgy gondolom, ez a világbajnokság ilyen lesz. Biztos vannak, akik fanyalognak, de kérem őket, ne csak egy aspektusból nézzék, mert sok hozadéka lehet. Nem csak arról van szó, amit sokan látnak benne, hogy már megint felépítünk egy stadiont. Ne csak a pénzkiadást nézzük, hanem hogy mit adhat.

– Mennyire hat ez ösztönzőleg a szakmára, a magyar atlétikára?
– Nézem a kommenteket a kihirdetés óta, és azt látom, hogy atlétáink öt éven át semmi másra sem fognak készülni, csak arra, hogy ott lehessenek. Nekem az a feladatom, hogy az elmúlt öt évhez képest is jobb hátteret tudjunk adni nekik, és semmi másra ne kelljen koncentrálniuk, csak a közönség kiszolgálására, mert miattuk jönnek majd ki az emberek.

– Szakmai szempontból a 2018-as jó éve volt a magyar atlétikának?
– Márton Anita révén megvan az első világbajnokunk, ha csak ezt néztem, már márciusban hátradőlhettünk volna. Aztán a nyár nem olyan lett, mint szerettük volna, de a sport ettől szép – tervezni lehet, de hogy mi lesz, az sok mindentől függ. Baji Balázs nyolcadik lett, de ő ma az egyetlen aktív gátfutó, aki a legutóbbi három Eb-döntőben ott volt. Most nem jött ki neki úgy a lépés, mint a tavaly Londonban harmadik helyet hozó vébén – amit nem könnyű megismételni –, de olvastam a Facebook-posztját, és most van rá öt éve. Balázs példakép, akit követnek az olyan fiatalok, mint Kozák Luca, Kerekes Gréta, Eszes Dani és Huller Dani, akik látják, hogy hazai felkészüléssel, hazai szakemberek segítségével is el lehet jutni ilyen magas szintre.

– A magyar szempontból gyengébb Európa-bajnokság miatt csalódott volt?
– Egy ilyen versenyen a szerencsefaktor is számít, ám Fortuna most nem volt velünk. Gondolok itt például Kozák Luca, Gyurátz Réka, Helebrandt Máté, Rivasz-Tóth Norbi és Baji Balázs esetére; kevésen múlt, hogy jobban szerepeljenek, és ugye ott volt Márton Anita sérülése, amellyel egy biztos érem veszett oda. De láttam előremutató jeleket is, több mint harminc versenyzőnk képviselte hazánkat, régen volt ilyen.

– A kalapácsvető Halász Bence bronzérme meglepte?
– Utólag nem akarok okoskodni, de tudtuk, ha Bence hozza, amit az egész szezonban, meglehet az érem. Huszonegy évesen bizonyította, hogy mentálisan is erős. A két lengyel riválist csak akkor tudta volna megverni, ha hibáznak, és persze kicsúszhatott volna egy nyolcvanméteres dobás is, de nem baj, ha nem jött túl korán. A fiatal versenyzőknél fontos, hogy ne szálljanak el, minél később vagy inkább sose higgyék el magukról, hogy kész, kiforrott atléták, mert mindig tudni kell megújulni. Bence alázatosan dolgozik, és nagyon jó helyen van Szombathelyen a Németh testvérek keze alatt.

– Miért volt szükség a Magyar Atlétikai Szövetségben személyi váltásokra?
– Spiriev Attila sportigazgatóval eredetileg 2016-ig egyeztünk meg abban, hogy megreformálja a magyar atlétikát, amit meg is tett, sőt a kérésünkre rá is húzott két évet, de az idén jelezte távozási szándékát. Hosszú procedúra volt megtalálni az utódját, és semmiképpen sem edzőt, hanem menedzser típusú szakembert kerestünk, akinek nemcsak össze kell fognia mindent, de független is tud maradni – így esett a választásunk Kámán Bálintra. Deutsch Péter stratégiai igazgatónak sokat köszönhetek, mert sokszor türelemre intett, hogy ne siessem el a döntéseimet. Így lett főtitkár helyett ügyvezető igazgatónk, aki összefogja az irodai munkát, megvannak a kapcsolatai, ismeri az államigazgatást, és jó választásnak tűnik a korábban a jégkorongszövetségnél és a szakállamtitkárságon is dolgozó Juhász Péter is.

– Lassan itt a fedett pályás szezon. Mikor lesz fedett pályás csarnokunk?
– Kudarcként élem meg, hogy tíz év alatt nem sikerült megértetnem, mekkora szükség van rá, pedig úgy érzem, mindent megtettem az ügy érdekében. Nem akarok telhetetlennek tűnni, mert egy ilyen csarnok felépítése egy-másfélmilliárd forint, de szükség van rá. A BOK B-csarnokban még elvagyunk egy-két évig, de érdemes bemenni oda és összevetni: egyfelől ott a most megkapott 2023-as csúcsesemény, másfelől meg ott a BOK B-csarnok. Két szélsőség. Az új atlétikai központban tervbe van véve egy fedett pályás csarnok építése, de addig is dolgozni kell valahogy. Októbertől márciusig a déli féltekén edzőtáboroznak legjobbjaink, de mit csinálnak a többiek? Mit szólnak a szülők, amikor télvíz idején ki akarjuk küldeni a gyerekeket a hóba, mondván, annak idején mi is megcsináltuk? Ez ma már nem lehet magyarázat.