Atlétika: a sportág magyar „seriffje” az országváltókról

A RIÓI OLIMPIA ELŐTTI EXODUS VERTE KI A BIZTOSÍTÉKOT

Furcsa esetekre már korábban is felfigyeltek az IAAF monacói központjában, de a biztosítékot csak a 2016-os nyári olimpiát megelőzően tapasztalt exodus verte ki – amikor közvetlenül a nyári játékok rajtja előtt szinte egy időben mintegy 30 jó nevű atléta fordított hátat a szülőhazájának, és igyekezett helyet találni magának egy másik nemzet elitjében.

„A jogászok csak hümmögtek és széttárták a karjukat, mert álláspontjuk szerint nem lehet csak úgy megálljt parancsolni az elvándorlást tervező versenyzőknek – hangsúlyozta az SzPress Hírszolgálatnak nyilatkozó Gyulai Márton, akit két évvel ezelőtt személyesen Sebastian Coe, az IAAF brit elnöke kért fel arra, hogy csatlakozzon a munkacsoport tagjaihoz. – Dacára annak, hogy a sablonos magyarázatok vagy inkább magyarázkodások olykor betanultnak tűntek. »Az országomban nem kapok elég támogatást, nem megfelelőek a felkészülés feltételei, és még az edzők sem rendelkeznek kellő tudással. Ha jobb akarok lenni, akkor máshol kell megoldást keresnem« – hangoztatták, gyorsan hozzátéve, hogy »papírjuk van« a szabad döntésük érvényesítéséről. Szigorúan jogi szempontból valóban rendben volt minden, de a nemzetközi szövetség mégsem adhatta az áldását arra, hogy nehezen azonosítható személyek humán árucikknek tekintik a kiszemelt atlétákat, fűt-fát ígérve csábítják őket egy másik országba, nem ritkán a teljes bizonytalanságba. A szülőföld elhagyását manapság tényleg nehéz megakadályozni, de az is biztos, hogy itt nem csupán a megvásárolt sportsikerekről van szó, hanem emberi sorsokról is.”

A 20 ÉVEN ALULIAK VÉDELMÉBEN

Némi utánjárást követően kiderült, hogy a más országokban született tehetséges atléták között válogatva elsősorban Bahrein, az idei világbajnokság megrendezésére készülő Katar, továbbá Törökország, Franciaország, Olaszország és Spanyolország nemzeti szövetségei és klubjai várják tárt karokkal az országváltásra készülő versenyzőket, elsősorban olyan kenyai, jamaicai és amerikai sportolókat, akik igen jók, de a nemzeti válogatottjukba így sem férnek be.

„Időközben az IAAF olyan bölcs és előrelátó döntéseket hozott, amelyek gátat szabtak a 2016-ban tapasztalt elvándorlásnak – folytatta Gyulai Márton, aki nemrégiben nem csupán megőrizte a helyét az Európai Atlétikai Szövetség Tanácsában, hanem a tisztújításnál a legtöbb szavazatot kapta. – A legfontosabb talán az, hogy a húszévesnél fiatalabb atléták ugyan kérelmezhetik az országváltásukat, de annak elbírálása legkorábban csak a 20. születésnapjuk betöltése után történhet meg. A miértre elég két példát felhozni. Egy világcsúcsot javító alig 18 esztendős kenyai futónő úgy kívánt bahreini színekben versenyezni, hogy életében egyetlen napot sem töltött el a másfél milliós arab országban. Képtelenségnek tűnhet, de egy, az Egyesült Államokban született és ott is versenyző fiatalember, akinek már a nagyszülei is ott jöttek a világra, az 1800-as évek végén Amerikába kivándorolt őseire hivatkozva igyekezett tősgyökeres örménynek feltüntetni magát. Ehhez csak annyit, hogy az IAAF nem kíván családfakutató történész lenni, ezért a felmenőket vizsgálva a szülők és a nagyszülők kilétének tisztázásánál nem megy tovább.”

A FELSŐ HATÁR HÁROM ÉV

Az IAAF természetesen máshogy bírálja el a kérelmeket akkor, ha egy versenyző az országában kialakult háborús helyzet miatt menekülésre kényszerül, vagy családi okok miatt kell onnan máshová költöznie, és máshogy azokat, amelyek mögött inkább a jobb kereset és a válogatottba kerülés reménye áll.

„Egy országot váltó atlétának életvitelszerűen kell abban az országban tartózkodnia, amelyet második hazájának tekint, annak társadalmába beilleszkedve kimutatnia, hogy van jövőképe a versenyzés utáni éveire. Az alapfeltétel természetesen az állampolgári eskü letétele, amely néhány országban nem megy az egyik napról a másikra. Ezért is lett a kivárás felső határa három év, amely gondolkodóba ejtő lehet minden érintett atléta számára. Ezek után abban is bízhatunk, hogy jövőre, a tokiói olimpia előtt nem tör ki újra az országváltási láz, mert az IAAF már rendelkezik annak ellenszerével is” – mondta befejezésül Gyulai Márton, aki szerint tavaly augusztus óta legkevesebb száz kérelmet kellett véleményezniük.