Atlétikai vb: „Mintha benne maradt volna a tenyeremben”

A két évvel ezelőtti londoni világbajnokágon ezüstérmet szerző Márton Anita remekül kezdett a dohai világbajnokság csütörtöki döntőjében, a harmadik helyen állt, de míg vetélytársai kísérletei javultak, az övéi egyre gyengébbek lettek (18.41, 18.37, 18.28, 18.18), így a nyolcas döntő hetedik helyéről várhatta az utolsó kört.

„Érzésre sokkal jobban ment a döntőben, mint a selejtezőben – mondta lapunknak Márton Anita. – Mivel jól kezdtem, utána azon voltam, hogy meghajtsam a dobásokat, és javítsak, de ez kockázattal jár, és nem is sikerült beletalálnom egyikbe sem.”

A Békéscsabai AC 30 éves versenyzője elárulta, neki mindig is az volt a legnagyobb technikai problémája, hogy hajlamos volt elsietni a dobások elejét. Akkor pedig már nem tudott oda és úgy érkezni a mozdulat végén, ahová kellett volna, így nem tudott megfelelő magasságot sem adni a lökéseinek.

„A golyó így nem tudja »kiszállni« magát, nem tudja kihasználni azt az energiát, amit beleadok” – fogalmazott Márton, hozzátéve, itt a bizonyíték, hogy ennyi rutinnal is van még min tovább dolgozni.

Az utolsó, 18.86-os kísérlete a csütörtöki döntőben szerinte sem volt rossz, de úgy érezte, mintha az is „benne maradt volna a tenyerében”, mert nem úgy pattant el a golyó az ujjhegyéről, mint kellett volna, de legalább sikerült vele javítania, hiszen ezzel jött fel az 5. helyre.

„Ebben a döntőben sajnos nem sikerült magam kidobni, úgy érzem, lett volna még lehetőség bennem – vallotta be az olimpiai bronzérmes sportoló. – Szerettem volna tizenkilenc és fél méter körül dobni, ami a formán alapján nem is lett volna lehetetlen, ráadásul kevesebb, 19.17 elég volt a bronzéremhez, amit még utólag is elcsíphetőnek érzek. Kicsit szomorú vagyok miatta, de egyrészt kemény időszak van mögöttem, másrészt egy világbajnoki ötödik helyezés azért annyira nem hangzik rosszul.”

Ami tulajdonképpen ráadásul teljesen reális is, hiszen Márton az idei második legjobb eredményét lökte, egyedül szeptember 10-én, a minszki Európa–Egyesült Államok viadalon dobott nagyobbat kilenc centivel, 18.95-öt, amellyel 10. volt az idei világranglistán.

A dohai mezőnyből egyébként senkinek az eredménye sem lepte meg, egyedül talán az, hogy az olimpiai bajnok amerikai Michelle Carter nem jutott be a nyolcas döntőbe – igaz, ő is sérülésből tért vissza. Az amerikaiak egyébként sem villogtak, Chase Ealey és a kalapácsvetőből lett súlylökő, Maggie Ewen sem tudott 19 méter felett lökni a döntőben, amit pedig a szezon során többször is megtettek.

„Alapvetően szerintem mindenki a képességei alatt teljesített, senki sem lökött igazán nagyot, ezért aztán szabad volt a terep, ebből a mezőnyből bárki felkerülhetett volna a dobogóra” – fogalmazott a magyar dobóatléta, aki Carterhez hasonlóan szintén nehéz időszakon van túl. Az év során sokat szenvedett korábbi makacs térdsérülésével, amely miatt le kellett mondania a tavalyi berlini Európa-bajnokságot is, és amelyből a vártnál nehezebben tudott felépülni. Egy hónapot teljesen ki kellett hagynia, összesen hat hónapon át nem vehetett súlygolyót a kezébe, ami ezen a szinten borzasztóan sok idő.

„Kicsit azért mégis van hiányérzetem, hiszen az elmúlt években minden összejött, és ezúttal is nagyon jó felkészülés van mögöttem – mondta Márton Anita. – Ami a szokásosnál gyorsabban folytatódik, ugyanis a vébé után csak egy hetet tudok pihenni az elcsúszott szezon miatt, így nem lesz meg a szokásos átmeneti időszakunk sem, hiszen november elején már el kell kezdenünk az alapozást, hogy a fedett pályás világbajnokságra fel tudjak készülni.”

A sportoló szerint van azért ennek a helyzetnek előnye is, hiszen talán nem esik vissza fizikailag annyira, mint világversenyek után szokott, és magasabb szintről tudja kezdeni a következő felkészülést.

Az elmúlt időszak után ez a világbajnoki 5. helyezés nagyon szép eredmény, és tegyük gyorsan azt is hozzá: az elmúlt években érmek garmadáját szállító, a legmegbízhatóbb magyar topatlétának bizonyuló Márton Anitának nincs is mit bizonyítana. Minden létező atlétikai világversenyről van már érme, azaz ha valakinek kerek a pályafutása, akkor az ő, még ha nem is nyerne több érmet. De fog.