Tavaly decemberben nemcsak az töltött el büszkeséggel, hogy Budapest kapta meg a 2023-as atlétikai világbajnokság rendezési jogát, hanem az is, hogy Monacóban a saját szememmel láthattam a sportág rangját és jelentőségét, ízelítőt kaptam az atlétika világban betöltött súlyáról és szerepéről.
Sportszeretőként nemcsak azért voltam boldog, mert óriási elismerésnek éreztem, hogy egy olyan tekintélyes világszervezet, mint a Nemzetközi Atlétikai Szövetség megbízik hazánkban, hanem mert tisztában voltam azzal is, hogy ez az esemény mennyit adhat majd a magyar fővárosnak, az itt élő embereknek, és milyen lendületet adhat annak a sportágnak itthon, amely a világon az egyik legnépszerűbb és legszebb.
Erre eljutottunk odáig, a mostani állás szerint még az is előfordulhat, hogy annyi minden máshoz hasonlóan itthon ez az ügy is a politika szintjére süllyedhet. Budapestnek új főpolgármestere van, a hírek pedig arról szólnak, hogy az újonnan megválasztott fővárosi önkormányzat leállíthatja azokat a beruházásokat, amelyekkel nem ért egyet. Majd' egy évvel azután, hogy egy ilyen súlyú eseményt megkaptunk, elegáns és korrekt sem lenne, másrészt a kényszerű, egyértelműen politikai hátterű visszalépés rengeteget ártana Budapest idáig kivívott tekintélyének.
Ebben a helyzetben nemcsak nagyszerűnek, szükségszerűnek is tartom világbajnoki bronzérmes gátfutónk, Baji Balázs kezdeményezését, aki kampányt indított a Facebookon a világbajnokságért, amelynek révén a magyar atlétikai és sportszerető közösség megmutatathatja valódi erejét. A kezdeményezéshez azonnal csatlakoztak legkiválóbb atlétáink – Márton Anita, Krizsán Xénia, Kozák Luca –, és lapzártánkig több ezren válaszoltak a felhívásra: időnként igenis harcolnunk kell azokért a célokért, amelyeket fontosnak tartunk.
Ha van sportesemény, amelyért érdemes kiállni, az az atlétikai világbajnokság, melyet Londonban és Dohában személyesen is volt lehetőségem át- és megélni. Minden honfitársamnak azt kívánom, hogy ugyanezt megtehesse 2023-ban – Budapesten! Egyelőre még megteheti.