Egy átigazolás margójára – Bobory Balázs publicisztikája

NYOLC ÉV, HAT BAJNOKI CÍM és megannyi közös élmény, európai kupamenetelés után – egy időre biztosan – elbúcsúzott a Ferencvárostól Botka Endre. Vele kapcsolatban sokaknak akár az az érzete is lehet, hogy egy ősfradista távozott a klubtól, hiszen rajta kívül csak Dibusz Dénes köthető magyarként és hosszú ideje a zöld-fehérekhez, de hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy a védő kispesti nevelés, ott is szerezte első bajnoki aranyérmét és 2017-ben költözött a Honvédtól a IX. kerületbe. Sokáig – ha egészséges volt – ott is alapemberként számoltak vele, de az ősszel végképp elfogyott körülötte a levegő, Pascal Jansen perememberként használta, előfordult, hogy tíz másodperces időhúzó cserének küldte be, amely, valljuk be, nagyfokú tiszteletlenség egy hétszeres bajnokkal, kétszeres MK-győztessel szemben, aki két Eb-t is megjárt és harmincszoros válogatott. Nem csodálom, hogy Botkának elege lett, és továbbállt, a sors furcsa fintora, hogy mikor sikerült nyélbe ütni az üzletet, már a holland vezetőedző is távozott a Fraditól, így a menekülés fő kiváltója tovább már nem keseríthette volna a hátvéd életét.

Ettől függetlenül főhősünk földrajzilag nem költözött messze, csak Kecskemétre kellett átcuccolnia, ami a család szempontjából mindenképpen jó döntésnek tűnik, ám szakmailag elég sok kérdést felvet. Abban biztos vagyok, Botka választásában főszerepet játszott, hogy új csapatánál (ahol több mint tíz éve szintén kölcsönben már futballozott) bizonyos Gera Zoltán ül a kispadon, akivel még játszott is együtt, és a ferencvárosi kötelékek rengeteget nyomhattak a latban. A korábbi virtuóz középpályás garantálhatta Botkának azt a szerepet, amely ideális számára, Kecskeméten feladatban és játékpercekben sem lesz hiány, és vélhetően az öltözőben is kell egy megfontolt, mégis erélyes hang, amely a kiesés elől menekülő csapat játékosait időnként helyre teszi, irányba állítja. A 30 éves futballista a megszerzett tapasztalatok, elért eredmények birtokában bátran készülhet vezérszerepre, azon túl, hogy szakmailag is fontos a segítsége, mert tovább kell stabilizálni a lila-fehérek védekezését.

Sokakban azonban jogosan vetődik fel a kérdés, hogy egy aktív válogatott, ereje teljében lévő, Európa-bajnokságokat megjárt labdarúgó miért a magyar NB I sereghajtójához igazol, miért nem külföldre, esetleg itthon olyan együtteshez, amely más célokért küzd, akár a dobogóért, jelen esetben pedig a bajnoki cím sem lefutott verseny. Botka az elmúlt években letett annyit a Fradiban és a válogatottban is az asztalra, hogy vélhetően minden hazai csapat örömmel tudná a soraiban, azt pedig megértem, ha a határon túlról nem érkezett olyan ajánlat, amely miatt érdemes lett volna venni a sátorfát és nekivágni családos emberként egy nagy kalandnak.

Ahogy már említettem, a kölcsönadásban nagy szerepe lehetett Gera Zoltán személyének, Botka vélhetően garanciát lát a vezetőedzőben és elképzeléseiben. Aztán igazán veszítenivalója sincs, mert ha sikerül bennmaradáshoz segítenie a Kecskemétet, akkor szerepe felértékelődik és választása sikertörténetté minősül át, ő maga fel tudta újra építeni magát, személye kellett a megmeneküléshez, ezáltal az ázsiója nő és nyárra még jobb pozícióba navigálja magát.

Ha kiesne a KTE, ebben a helyzetben azt sem kell megmagyarázni, elvégre Botka védő, aki stabilitást, biztonságot és mentális többletet képes kölcsönözni a csapatnak, de egy ilyen helyzetben lévő együttesnek alkotnia is kell, gólokat rúgni, amelyeknek köszönhetően a győzelmek jönnek. A kecskemétiek nem voltak elég kreatívak, veszélyesek az ősszel, igaz, ez az idény végére valamelyest változott, sikerült fejlődni, de a keretbe Botkán kívül más karakterű, meghatározó játékost is meg kellene szerezni, hogy egy dicsőséges tavaszi meneteléssel megmeneküljön a klub, és ugye, a hírek szerint, a válogatott Nikitscher Tamás is távozik.

A Ferencvárosnál vélhetően nem voltak boldogtalanok, hogy a Kecskemét kopogtat Botkáért, sőt, akár a kapcsolatfelvétel kezdeteitől tárgyalhattak a klub vezetői játékosuk ügyében, és tudatosan irányíthatták a labdarúgót. A Fradinak egyáltalán nem volt érdeke, hogy egy válogatottal erősítse meg bármelyik riválisa keretét, viszont az előnyös számára, ha a játékos sokat futballozik, újra formába lendül és kölcsönszerződése végén ismét ereje teljében tér vissza. Persze, ha egyáltalán Botka vissza akar térni, mert a sebek eléggé mélynek tűnnek, és a ferencvárosi szurkolóknak megfogalmazott búcsúja inkább véglegesnek, mintsem időlegesnek tűnik – hiába jár csak le 2026 júniusában a szerződése az FTC-vel. Azonban e sportágban egyöntetű a jelszó: sohase mondd, hogy soha, mert Jansen távozásával elvileg új helyzet alakult ki, amely Botkának is megnyithatja a visszautat. Persze ez a játékos akaratán is múlik, aki azért óvatosan odaszúrt a zöld-fehéreknek nyilatkozatában, amely szerint furcsa számára, hogy mindenki az anyanyelvén beszél az öltözőben, és elszokott attól is, hogy magyar zene szóljon a hangszórókból. Természetesen a profi futball világában ez mellékes tényező, viszont egy játékos döntését nagymértékben befolyáshatja, amikor a sorsáról dönt.

A mai világban a legkevesebbet az anyagiakról tudunk, így aztán az sem derült ki, hogy Botkának mennyi pénzről kellett lemondania, amikor a bajnoktól Kecskemétre került, de lehet, hogy a vidéki egyesület valahogy ki tudja gazdálkodni a bérét, vagy éppen valamilyen konstrukcióban még sincs akkora veszteség. Azt nehéz elképzelni, hogy egy válogatott játékos ezen a téren nagyot lépne vissza, főleg harmincévesen, de vészhelyzetben valószínűleg az új klubjánál is mindent megmozgattak, hogy sikerüljön megszerezni, és ehhez a feltételeket meg kellett teremteni. A Kecskemét aligha tartozik a legtehetősebb magyar klubok közé, nem tudom, mennyire voltak fontosak az anyagiak Botka döntésében, de abban biztos vagyok, hogy az új munkáltatónak ezen a téren is vonzó lehetőséget kellett felvázolnia az ismert körülmények miatt.

A magyar labdarúgásnak pedig a legfontosabb, hogy Botka Endre hogyan fog futballozni új állomáshelyén, tényleg sikerül-e újraépítenie magát úgy, hogy a válogatott szövetségi kapitánya, Marco Rossi továbbra is folyamatosan számoljon vele. Botkától nem lehet elvenni azt, hogy címeres mezben szinte kivétel nélkül hozta magát, megbízhatóan teljesítette a rábízott feladatokat, nem véletlenül ragaszkodott hozzá az olasz-magyar szakember akkor is, amikor a csapatánál partvonalon kívülre került vagy éppen sérülés után tért vissza. Meglátásom szerint Fiola Attila mellett Botka az, aki a válogatottban talán még kiegyensúlyozottabb teljesítményre képes, mint klubjában, ez pedig azt jelenti, hogy jó versenyző típus, fontos neki a magyar címer. Rossinak pedig az lenne a lényeges, ha a hátvéd úgy érkezne meg az edzőtáborba az aktuális mérkőzések előtt, hogy játékban van, hozzászokott a 90 perces terheléshez, az edzéseken nem modellezhető szituációkhoz, és nem kell azon törnie a fejét, hogy be merje-e küldeni kritikus helyzetekben. Botka valószínűleg ezen a szemüvegen keresztül is vizsgálta a jövőt, mielőtt meghozta döntését, mert talán egyetlen dobása van, hogy az Európa-bajnokságok után egy világbajnokságra is eljusson játékosként, így nem volt mire várni.

Mindent összevetve sok kérdésre várok választ: kíváncsi vagyok, Botka Endre mennyit tud segíteni a nagy bajban lévő Kecskemétnek, a játékos milyen formába lendül, Marco Rossi miként számol vele, és ha véget ér ez a fél idény, akkor mi lesz a sorsa… Halkan jegyzem meg: a Fradi új mestere, Robbie Keane lehet, hogy szerette volna, ha egy olyan típusú labdarúgó az öltözőben marad, mint Botka, de ez most nem fog kiderülni.

Szívből kívánom, hogy mindenki kapja meg ettől a transzfertől azt, amire számított!

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!