Atlétika: a nulláról jött vissza a magyar diszkoszvető, de már közel Tokió

Öt évet várt arra Huszák János, ami április 17-én történt, amikor 65.38 méterrel, a legjobb idei magyar eredménnyel nyerte meg a diszkoszvetést egy szombathelyi versenyen. Életében először hajította a diszkoszt 65 méter fölé, amire legutóbb 2018 nyarán volt képes magyar atléta, az olimpiai ezüstérmes Kővágó Zoltán. Huszák viszont a 2016 áprilisában dobott egyéni csúcsát, a Szentesen elért 64.89-et azóta nem tudta megdönteni, és ebben az öt évben nagyon sok minden történt vele.

„Az előző csúcsomat még Varga Sándorral, a jelenlegi edzőm édesapjával értem el, tizenegy centivel maradtam le a riói olimpiáról” –  kezdte a Ferencváros 29 éves dobóatlétája, akinek életében ezután mozgalmas időszak következett. A Gyulai Memorialon térdszalagszakadást, 2018 júliusában kétszer is jobb oldali mellizomszakadást szenvedett, ami a diszkoszvetők esetében általában a pályafutásuk végét jelenti.

Ez az időszak ráadásul egybeesett a folyamatos edzőkereséssel is, 2017 áprilisában Szegedre ment, id. Eperjesi Lászlóhoz, a világbajnok súlylökő Márton Anita edzőjéhez, majd 2018 augusztusában Kővágó Zoltánnal kezdett dolgozni Szolnokon, de a koronavírus-járvány miatt tavaly áprilisban szétváltak útjaik. Ekkor kereste meg a már Zágrábban élő Varga Rolandot, majd ő is a horvát fővárosba költözött, ahol két hét helyett öt hónapig maradt. Lassan egy éve dolgoznak együtt.

„Emlékszem, a 2016-os térdszalagsérülésem után nagyon kétségbe voltam esve, hogyan jövök vissza. Nem láttam az alagút végét, de nem adtam fel, és néhány hónap alatt sikerült. Visszatekintve azt mondom, mindenhol tanultam valamit, de nem szeretnék többé edzőt váltani, most úgy érzem, megérkeztem –  fogalmazott a sportoló, aki tíz hónap alatt szinte a nulláról kapaszkodott vissza, és jutott ki élete első felnőtt-világbajnokságára 2019-ben, Dohába. –  Van, aki korán ér magas szintre, de nem tud sokáig ott maradni, van aki később, és van olyan is, aki soha. Én később értem oda, bár még nem tartok ott, ahol szeretnék.”

Huszák jelenleg 33. helyen áll az olimpiai ranglistán, így reális esélye van Tokióra, ahová az első 32 jut ki, egy részük a 66 méteres szinttel, a többiek feltöltés alapján. A Fradi atlétája észleli a fejlődést: az öt évvel ezelőtti egyéni csúcsánál mindent kiadott magából, a mostani 65.38-nál viszont úgy látta, magához képest nem ment jól a dobás, több volt benne.

„A hatvanöt méter lélektani határ, de ezt csak részsikerként fogjuk fel a nyári szezon előtt. A cél az olimpiai szint elérése, vagy még annál is jobb eredmény – tette hozzá Huszák. –  Roli partnerként kezel, amit akkor éreztem először, miután az edzésterv elkészítése után kikérte a véleményem. Az erősségeimre koncentrál, az erőszintemet az elmúlt évben feljebb tornásztuk, ugyanakkor a lazaságra is nagy hangsúlyt fektettünk. De amit különösen jól érez, az a formaidőzítés. Azokon a versenyeken, amelyeket fontosnak ítéltünk, például az országos bajnokság, a Gyulai Memorial vagy a zágrábi viadal, azokon mindig jól szerepeltem.”

Huszák János esetében jól látható a fokozatosság, türelmesen végigjárta a visszatérés fázisait, sosem voltak hirtelen kiugró eredményei, amelyek általában felkeltik a gyanút. Idén pedig olyan jól kezdte a szabadtéri szezont, mint még soha, így jó esély van arra, hogy teljesíti az olimpiai szintet – akár már a következő versenyén, május 8-9-én, a spliti dobó Európa-kupán.