Olimpia: Márton Anita hat héttel a szülés után elkezdte a felkészülést

You can read the interview in English here!

– Sokáig járt le edzésre kislánya, Luca születése előtt. Összesen mennyi idő maradt ki?     
– Mivel még a január 31-i szülés előtti nap is lent voltam, tulajdonképpen a következő hat hét telt el edzés nélkül.

  –  És milyen kislány Luca?     
– Nagyon jó, a nappalok egyelőre a klasszikus „eszik, alszik, játszik” háromszögben telnek. Az éjszakák változóak, van, hogy másfél óránként fel kell kelnem hozzá, de olykor öt-hat órát is végigalszik, akkor én is ki tudom pihenni magam. Nem hasfájós, nem hisztis, úgyhogy nem panaszkodom, most is itt alszik a mellkasomon. Az anyaság olyan, mint vártam, élvezem, szeretek gyönyörködni a kislányunkban, sokat énekelek és mesélek neki, így még vidámabbak is a napok.

 –  Szülés után visszatért riválisai, Valerie Adams és Christina Schwanitz példája mennyire ösztönözte?     
– Láttam, náluk milyen jól működik a rendszer, hogyan oldják meg, hogy anyaként versenyezzenek – persze ehhez kell a megfelelő családi háttér, ami nálunk is adva van. A férjem és a szüleink sokat tudnak segíteni, anyukám közel lakik és nagyon élvezi a nagymamaszerepet, ha kellene, minden nap vigyázna Lucára.

 – Csütörtökön hivatalosan is visszatért és csatlakozott a 2023-as hazai világbajnokságra készülő magyar válogatotthoz. Egészen pontosan mikor állt edzésbe újra?     
– Március 17-én voltam hathetes kontrollon, ahol minden rendben találtak, így másnap már mentem is az atlétikapályára. Már előtte gyógytornáztam itthon, ellipszisgéppel mozogtam vagy futópadon sétáltam. Heti hatszor járok edzésre, többnyire konditerembe, és szépen haladok a súlyokkal, csütörtökön már hatvan kilóval dolgoztam, olyan ötvenszázalékos állapotban lehetek a legjobbamhoz képest. Tudnék többet is, de azért vigyáznunk kell, mert ugyan nem fáj semmim, nem szeretnénk elsietni semmit, nehogy valami probléma legyen.

– Volt olyan pillanat, mikor elgondolkodott a visszavonuláson?     
– Úgy terveztem korábban is, hogy a tokiói olimpián mindenképpen szeretetnék indulni, ha az egészségem és a felkészülés ezt lehetővé teszi. Azt nem tudtam, utána mi legyen, folytassam-e vagy sem? Sok minden megfordult a fejemben, a tavalyi és az idei versenyévad a vírus miatt nagyon nehéz volt, még most sem egyszerű edzőtáborozni. Bár a családi élet és a jövő újratervezése miatt különösen rosszul érintett az olimpia halasztása, most úgy érzem, mentálisan jót tett a pihenő.

 – Mikor tervezik az első versenyt?     
– Június végén az országos bajnokságon, ha érdemes, talán előtte is. A tokiói olimpiára tizennyolc méter körüli eredményért érdemes lenne kiutazni, de most más a mezőny, mint 2016-ban Rióban. Akkor 17.80-nal a tizenkettes döntőbe lehetett kerülni, szerintem az említett tizennyolccal ez Tokióban is sikerülne.

  – Milyen szintre tud visszatérni?     
– A szülés utáni visszatérés pozitívan is tud hatni a teljesítményre, láttunk erre példát, de az előbb említett Adams és Schwanitz esetében is úgy vettem észre, hogy még nem találták meg a régi formájukat. A tizenkilenc méteres szintet szuper lenne tartani, amivel Budapesten reális célkitűzés lenne a döntőbe kerülés.

  – A visszatérése bejelentése azt jelentette, hogy a 2023-as hazai világbajnokságig biztosan folytatja – onnan csak egy lépés a 2024-es olimpia...     
– Már rövidebb távra tervezek. Először legyünk túl Tokión, aztán jöhet a 2023-as budapesti vébé, a 2024-es olimpia egyelőre nagyon távolinak tűnik. Luca addigra óvodáskorú lesz, és szeretnénk kistestvért is, viszont amíg látom értelmét és van hozzá kedvem, szeretném folytatni a súlylökést is.