– A tokiói olimpia rossz élménye után lehet gyógyír ez az eredmény?
– Semmiképpen. Az már megtörtént, megváltoztathatatlan, és kicsit rossz szájízzel tekintek vissza az olimpiára – felelte a világbajnoki bronzérmes Halász Bence, aki 75.39 méterrel nem jutott döntőbe a japán fővárosban. – Ugyanakkor most mindenképpen örülök annak, hogy a sérülések, nehézségek után tudtam valamit bizonyítani magamnak. Már három viadalom is volt az idén, amelyen hetvenhét méter felett fejeztem be a versenyt.
– Most mi kellett hozzá?
– Egyrészt, hogy élvezzem a versenyzést, másrészt olyan stabil dobásaim legyenek, mint amit ezúttal láthattak tőlem.
– A dobáskor nem látszott, de amikor kijött a körből, bicegett. Még érez fájdalmat a műtött lábában?
– Az igazság az, hogy a bicegés beleivódott a mozgásomba, furcsa kimondani, de arra is oda kell lassan figyelnem, hogy úgy sétáljak, mint az egészséges emberek.
– A hetvenhét méter feletti eredmény és a második hely után mit kíván még magának az idényre?
– Két versenyem van hátra, jó lenne úgy elkezdeni a pihenőt, hogy megjavítottam az idei legjobbamat, ami 78.12. Ám ha ugyanilyen stabilan és nem kiszenvedve hozok egy hetvenhét és fél közeli eredményt, már azzal is elégedettek leszek. A legfőbb célom azonban, hogy ne fájjon semmim, maradjon ilyen a térdem, a bokám és a hátam!