Mit jelent a 80 méter? – Vincze Szabolcs jegyzete

VINCZE SZABOLCSVINCZE SZABOLCS
Vágólapra másolva!
2022.07.17. 22:56

Legutóbb majdnem nyolc éve, 2014 szeptemberében dobott magyar kalapácsvető nyolcvan méter felett, akkor az olimpiai bajnok Pars Krisztián Rietiben 80.78-ra hajította a szert. Azóta semmi, bár azt egyál­talán nem lehet mondani, hogy a magyar kalapácsvetés azóta tetszhalott állapotban lett volna, mert a szakmai műhelyekben a munka nagyon is keményen folyt.

De tény, volt egy kis űr, és mivel Halász Bencén már nagyon fiatalon látszott, hogy óriási tehetség, megindult a szokásos várakozás. Az utánpótlássikereket mikor követik felnőttdiadalok? Mikor dob nyolcvan méter felett? Miközben a srác alig volt még húszéves... De hogy Szombathelyen végig jó kezekben volt, bizonyítja, hogy 21 évesen Európa-bajnoki, 22 évesen pedig világbajnoki bronzérmet szerzett, és mindezt megkoronázva, 24 éves korában, a eugene-i világbajnokságon, kilencedik magyarként átlépte a nyolcvanméteres lélektani határt.

Nagyon ritka, hogy ebben a versenyszámban valaki ilyen fiatalon elérjen idáig, az ore­goni élmezőny öt-nyolc évvel idősebb nála, de mire ideérkeztünk, Halász Bencét már nem különösebben feszélyezte, ha a világ legjobbjaival kell versenyeznie. Megszokta. Fizikailag és mentálisan is beérett, nehéz már kizökkenteni, ékes példája annak, milyen az, amikor a tehetség találkozik a szorgalommal, és aki kicsit is ismeri őt, pontosan tudja, hogy itt nincsen vége, ő aztán biztosan nem fog megelégedni ennyivel.

Nem akarok hatásvadász módon érzelmi húrokat pengetni, de azért ha a legendás Németh Pali bácsi, a Dobó SE 2009-ben elhunyt alapítója ezt látná, biztosan elismerően biccentene. Pláne, hogy ebben a fiai és örökösei, László és Zsolt kőkemény munkája is benne van.

Azt mondják, a nyolcvanméteres határ átlépése kalapácsvetésben hatalmas megkönnyebbülés, felszabadítja a sportolót. Valóban különleges pillanat ez: tudja, hogy már képes rá, de tényleg meg kell történnie, hogy elhiggye. Bencén pontosan ezt láttam a verseny után, mikor a vegyes zónában beszélgettünk, elképesztő tehertől szabadult meg, amit esetében csak fokoz, hogy éveken át várt rá, összeszorított fogakkal dolgozott egy térdműtét után, és egyszer csak minden a helyére került.

A legjobb évek még csak most jönnek, keveseknek adatik meg, hogy ilyen stabil alapokról induljanak. Eugene-ban jó volt, Münchenben még jobb lesz.

De tény, volt egy kis űr, és mivel Halász Bencén már nagyon fiatalon látszott, hogy óriási tehetség, megindult a szokásos várakozás. Az utánpótlássikereket mikor követik felnőttdiadalok? Mikor dob nyolcvan méter felett? Miközben a srác alig volt még húszéves... De hogy Szombathelyen végig jó kezekben volt, bizonyítja, hogy 21 évesen Európa-bajnoki, 22 évesen pedig világbajnoki bronzérmet szerzett, és mindezt megkoronázva, 24 éves korában, a eugene-i világbajnokságon, kilencedik magyarként átlépte a nyolcvanméteres lélektani határt.

Nagyon ritka, hogy ebben a versenyszámban valaki ilyen fiatalon elérjen idáig, az ore­goni élmezőny öt-nyolc évvel idősebb nála, de mire ideérkeztünk, Halász Bencét már nem különösebben feszélyezte, ha a világ legjobbjaival kell versenyeznie. Megszokta. Fizikailag és mentálisan is beérett, nehéz már kizökkenteni, ékes példája annak, milyen az, amikor a tehetség találkozik a szorgalommal, és aki kicsit is ismeri őt, pontosan tudja, hogy itt nincsen vége, ő aztán biztosan nem fog megelégedni ennyivel.

Nem akarok hatásvadász módon érzelmi húrokat pengetni, de azért ha a legendás Németh Pali bácsi, a Dobó SE 2009-ben elhunyt alapítója ezt látná, biztosan elismerően biccentene. Pláne, hogy ebben a fiai és örökösei, László és Zsolt kőkemény munkája is benne van.

Azt mondják, a nyolcvanméteres határ átlépése kalapácsvetésben hatalmas megkönnyebbülés, felszabadítja a sportolót. Valóban különleges pillanat ez: tudja, hogy már képes rá, de tényleg meg kell történnie, hogy elhiggye. Bencén pontosan ezt láttam a verseny után, mikor a vegyes zónában beszélgettünk, elképesztő tehertől szabadult meg, amit esetében csak fokoz, hogy éveken át várt rá, összeszorított fogakkal dolgozott egy térdműtét után, és egyszer csak minden a helyére került.

A legjobb évek még csak most jönnek, keveseknek adatik meg, hogy ilyen stabil alapokról induljanak. Eugene-ban jó volt, Münchenben még jobb lesz.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!

Legfrissebb hírek

Üzenet haza – Thury Gábor jegyzete

Légiósok
9 órája

Pálinka behűtve – Smahulya Ádám jegyzete

Angol labdarúgás
2025.04.26. 23:25

Nem ciki reménykedni – Vincze Szabolcs jegyzete

Kézilabda
2025.04.25. 23:41

Csak Gazdagodhat – Thury Gábor jegyzete

Légiósok
2025.04.25. 06:00

Sorminta kupával – Deák Zsigmond jegyzete

Labdarúgó NB I
2025.04.23. 23:45

Angyalföldi becsület – Vincze András jegyzete

Labdarúgó NB II
2025.04.22. 23:57

Túlélni a konkurenciát – Borbola Bence jegyzete

Spanyol labdarúgás
2025.04.19. 08:44

Az idő ára – Mohai Dominik jegyzete

Labdarúgó NB I
2025.04.16. 23:24
Ezek is érdekelhetik