Németh Balázs: Az a cél, hogy a miénk legyen a valaha volt legjobb vb

– Kár, hogy az irodájából nem látni rá az épülő atlétikai központra.
– Sajnos nem arra néz, viszont van négy webkamerám, azokon keresztül a Nagy Testvér mindent lát – mondja Németh Balázs, a jövő évi budapesti szabadtéri atlétikai világbajnokságot szervező Budapest 2023 Nonprofit Zrt. vezérigazgatója.

– Ezt az ott dolgozók is tudják?
– Tudják, persze. A minap hatvankilenc százalékos készültségben volt maga a stadion, de a dolog ennél bonyolultabb, mert kell bemelegítőpálya is, az még nem áll, hiszen az árvízvédelmi vonalat is ki kell építeni, de a tavasz végére meglesz, akárcsak a körülötte lévő zöld park, Budapest új tüdeje is, ahová majd futni járhatnak a fővárosiak. Mert az a cél, az üzenet, hogy mindenki mozogjon!

– Az atlétikai vb nyilván hihetetlenül komplex munka, ott van a világ öt-hat legnagyobb sporteseménye között.
– Harmadiknak szoktuk mondani, a nem multisport-események közül csak a labdarúgó-vb és Eb előzi meg. És Magyarország ekkora sporteseményt még sohasem rendezett.

– A hazai sportesemények közül médiafigyelemben csak a tavalyi labdarúgó Eb itteni meccsei és évente a Formula–1-es futamok vetekedhetnek vele. Ez a felelősséget is alaposan megnöveli, de ezt akkor is tudta, amikor elvállalta.
– Már most is majdnem nulla–huszonnégyben csinálom, az átadás-átvétel zajlik éppen, valaki úgy fogalmazott: ez egy maratoni, amit végig sprintben kell teljesíteni. Ráadásul vannak benne részhajrák is, amelyeken nem bukhatunk el. Abból a szempontból kockáztatok, hogy még kényelmesen eltölthettem volna néhány évet annál a kerek asztalnál, amelyiknél nyolc évet ültem az M1-nél.

– Egy évre szól a megbízatása?
– A világbajnokság megszervezése a feladat, annak augusztus huszonhetedikén lesz vége, aztán el kell számolnunk a magyar adófizetők pénzével, amit ránk bízott a kormány.

– Ahhoz képest, hogy az elmúlt huszonöt évben, ha jól számolom, két munkahelye volt, a TV2 és az MTVA...
– Már negyedszázada, hogy 1997 októberében beléptem a TV2-be Vécsei Mihályhoz mint a sportosztály gyakornoka. Ez hihetetlenül jó időszak volt, csináltam autós műsort, de közben dolgoztam a Big Brotherben, még társkereső műsornál is, és persze az élő közvetítések, nálunk volt a vízilabda és az emlékezetes gól nélküli gólösszefoglaló, amikor jogdíjjal kapcsolatos viták miatt nem forgathattunk a meccseken. Aztán 2002-ben elkezdtem riporterkedni a Tényeknél. Egy ideig ment párhuzamosan, aztán megszüntették a sportosztályt, és egyre nagyobb teret kapott a híradós munka.

– A TV2-es időszakba beleesett 2009 őszén a Debreceni VSC Bajnokok Ligája-szereplése is.
– Igen, éppen akkor szerezte meg a csatorna a jogot.

– A Róna utcában, gondolom, pezsgőt bontottak, hogy a Debrecen velük egyszerre lépett be a BL kapuján...
– Szerencsés együttállás volt, rengeteget dolgoztunk, jó kis csapat volt, lehetett tőlük tanulni. Hajdú B. István és Méhes Gábor járt kommentálni, én egy operatőrrel ott voltam a pálya szélén, a stúdióban pedig Gundel Takács Gábor és Vincze Ottó mint szakértő. Amúgy azt hittük, hogy a kereskedelmi tévében igazi áttörés lesz, aztán kiderült, hogy a Debrecentől függetlenül mégsem lett annyira az.

– Nem úgy, mint a Csonttörő-féle bokszgálák vagy éppen a válogatott.
– Csonttörő, tényleg! És igen, a kaiserslauterni német–magyart is mi adtuk, amelyen Torghelle Sándor két góljával nyertünk, Lothar Matthäus volt a kapitány, én meg a pálya szélén a riporter.

– A válogatott ma is mindent visz, kétmillió feletti nézettségeket hoz.
– Nekem igazából az is csalódás, hiszen azt gondolná az ember, hogy egy magyar Eb-meccset az egész ország néz.

– Meteorológus édesapja sem panaszkodhat a népszerűségére. Németh Balázsnak Németh Lajos fiaként könnyebb volt az első lépéseknél?
– Nem, csak a nulladik lépésnél: megkaptam tőle Vécsei Mihály telefonszámát. De én is meteorológusnak tanultam, elvégeztem négy szakirányú félévet az ELTE-n. És a mai napig őrülten szerelmes vagyok a meteorológiába, nálunk a köszönés utáni első mondat a telefonban biztosan az időjárás.

– Nekem mára napos-felhős időt mutat a telefonom egész napra, ehhez képest most állt el az eső...
– Ezek az alkalmazások lebutítják az egész szakmát: egy ikon alapján akarja megtudni, milyen idő lesz egész nap?

– Miért, honnan kéne tájékozódnom?
– Vannak azért komolyabb felületek is... Én a gimi után azért is kezdtem el az egyetemet, hogy ne kelljen katonának mennem. Aztán nem sokkal azután, hogy elkezdődött a TV2, és már a negyedik félévet végeztem, rájöttem, hogy jobban tetszik a tévézés és a sport. Így aztán végül a TF-en szereztem sportmenedzseri diplomát.

– Az most direktben hasznosul.
– Jó olyan munkát végezni, amit szeretek. A TV2-től és most az M1-től is azért jöttem el, mert időnként valami új kell, tanulni és fejlődni akarok, hiszen élvezni is szeretném azt, amit csinálok. Mondjuk így, hobbista vagyok. Most voltam negyvennégy éves, bő két éve gondolkoztam azon, hogy ebben a korban tekinthetem-e magam annyira fiatalnak, hogy élvezzem is, amit csinálok. Ezért is mázli, hogy jött ez az új kihívás.

– Amúgy sem lehet egy szava sem, az igazán súlyos, élő esti műsorok valahogyan mindig megtalálták.
– Van egy nagyjából húszas listám, a Bataclan-merénylet, a bevándorlók menete Hegyeshalom felé, a török puccskísérlet Erdogan ellen, a Capitolium elleni támadás, a röszkei kerítésnél a próbálkozás a zöldhatár lezárása után, a Notre Dame kigyulladása, az első koronavírusos eset, és a többi. Ketten csináltuk az estéket Meszes Boglárkával, de sokszor rám jöttek ki ezek az események. Ilyenkor súgó nincs, az internetet tudtam nyomkodni élő adásban, a két telefonom is ott volt az ölemben, azon kaptam még infókat, és a fülemre mondták, hogyha valakit tudtunk kapcsolni. A 365 napból a legtöbb majdhogynem unalmas híradós szempontból, de ha valami komoly dolog történik, az az igazi, azt kell bemutatni úgy, hogy mindenki megértse, próbáltam is kissé más, közérthetőbb nyelvezetet használni.

– Aki napi hírműfajban dolgozik, annak nem könnyű harmonikus családi hátteret kialakítani.
– Borzalmas minden másnap éjfélre hazaérni. De ez azt is jelenti, hogy voltak teljesen szabad napjaim is, a feleségem is tévézett, ismerte ezt a világot. Most fura, hogy van hétvégém, a lányaim is meglepődtek, hogy apa nem megy dolgozni. Minden második karácsonykor és húsvétkor is bent voltam, illetve szilveszterkor mindig. Új kihívás viszont, hogy sorozatban öt napot kell letolnom, ami még furcsa. De nem este tízkor veszem le a nyakkendőmet, hanem már hamarabb.

– A sport mennyire fontos az életében?
– Tíz évig atletizáltam, aztán a munka miatt huszonegynéhány éves koromtól kevesebbet mozogtam, és nem is olyan rendszeresen. Apu ötvenévesen futotta le az első maratoniját, akkor én nem tudtam vele tartani, mert sokkal jobb volt nálam. Közben bejött a mountain bike, amatőrként versenyeken is indultam, plusz síőrült vagyok, akár nyáron is elmegyek síelni. De amikor 2016-ban Horvátországban nyaraltunk, és a lányoknak egy tengeri vízilabdakapu előtt meg akartam mutatni, hogy ki az igazi király, rögtön elszakadt a combizmom. Az igazi király erre kijött a vízből, és az interneten megnézte, hogy ilyenkor mi a teendő. Erre azt olvastam, hogy a középkorú férfiak még azt hiszik, hogy bírják, de már nem... Na, hát arra gondoltam, hogy ilyen középkorú férfi én nem akarok lenni. És utána elkezdtem rendszeresen futni, egy évvel később teljesítettem Budapesten az első maratonimat, bár még nem voltam arra alkalmas állapotban, négy órán kívüli idővel, aztán 2018-ban már futottam egy másodikat négy órán belül, az jólesett, félmaratonikat pedig rendszeresen futok.

– Szervezőbizottsági igazgatóként kutya kötelessége lefutni a harmadik negyvenkét kilométert.
– Az nem holnap lesz... De az új atlétikai központban nyolcszáz métert azonnal vállalok. Az egyik este elindultam az irodámból futni, a kerítésnél megálltam, megnéztem, hogyan áll az építkezés, és akkor jutott eszembe, hogy a Soroksári út és a Nagykörút kereszteződését, a Boráros teret is ki kell majd takarítanunk, mert nem mindegy, hogy a külföldi mit lát, amikor odaér. Ha úgy tetszik, sportos terepszemlét tartottam. Amúgy pedig az egész szervezőbizottságot sportolásra igyekszem ösztönözni, most éppen a Budapest Maratonin futunk négytagú váltót a kollégákkal.

– Szervezőként nyilván más tényezők minősítik a munkáját, de az atléták eredményessége mennyire fontos?
– A müncheni Eb-szereplés biztató volt, fontos is a hangulat miatt, de nem csak erre építünk. Inkább arra, hogy a szabadidősport fejlődjön, többen sportoljanak, erősödjön az utánpótlás, és legyünk büszkék arra, hogy megmutatjuk magunkat a világnak. Az a cél, hogy a miénk legyen a valaha volt legjobb világbajnokság. Ehhez a versenyzők, a résztvevők, a média kiszolgálásának tökéletesnek kell lennie, szomorúak leszünk, ha 210 országnál kevesebb vesz részt, a 214-et kellene elérni, az ENSZ-nek nincs is ennyi tagállama.

– Hogyan vehetünk jegyet?
– Az értékesítésnek karácsony előtt el kell indulnia, az a cél, hogy mindenki részese lehessen egy olyan klubnak, amelyben kedvezményeket kap a vásárláshoz. Azt szeretném, hogy aki jelenleg is rendszeresen sportol vagy a világbajnokság hatására sportolni kezd, kedvezményes áron jusson be a versenyekre. A magyar pénztárcának egy külföldi vb szinte megfizethetetlen, a hazai egy fokkal megfizethetőbb, de nem olcsó, a klubtagsággal azonban lejjebb lehet vinni az árakat, miközben egészséges életmódra ösztönözzük a szurkolókat.Napi harmincezer jegyet adhatunk el, a többi a médiáé, a versenyzőké, a VIP-é lesz.

– És a vb után mekkora lesz a stadion? A lelátórészt visszabontják, ugye?
– Hosszú távon tizenötezres marad, a későbbi nemzetközi versenyeket ott tartják majd, de más rendezvényekre is alkalmas lesz. Az igazán nagy szám, hogy az ideiglenes lelátó helyén egy fedett futókör lesz, amit benépesíthetnek a fővárosiak, és a pálya körül kialakított zöld ligetben is pihenhetnek, kocoghatnak, kikapcsolódhatnak. Tudom, hogy milyen rozsdaövezet volt itt korábban, ami a helyére épül, az szuper lesz.

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2022. szeptember 24-i lapszámában jelent meg.)