Nem csak két aranyérmet, hanem önbizalmat is szerzett az országos bajnokságon Márton Anita. Olimpiai bronzérmes és fedett pályás világbajnok súlylökőnk a viadal nyitó napján diszkoszvetésben győzött (54.73), majd másnap fő versenyszámában is idei legjobbjával, 18.40 méterrel lett országos bajnok. A békéscsabaiak klasszisa a második sorozatban 17, az ötödikben és a hatodikban 18 méter fölé jutott, legnagyobb lökése éppen az utolsó volt.
„Nagyon vártam már, hogy versenyen is kijöjjön egy ilyen eredmény, az edzéseken ugyanis jól ment, többször is tizennyolc méter felett löktem – mondta lapunknak a budapesti világbajnokságra készülő Márton Anita. – Általában az edzéseredményeimre a versenyeken még ráteszek harminc-negyven centit, de ez idén eddig nem sikerült, amiben többször az eső is közrejátszott. Az elmúlt másfél hónapom nagyon sűrű volt, versenyről edzőtáborba, majd újra versenyre mentem, ezért most jólesik, hogy itthon készülhetek a vébére. Amikor a nyíregyházi viadalon tizennyolc méter fölé jutottam, már éreztem, hogy alakul a formám, csak kicsit lassabban, mint szokott. A pályafutásom során több ilyen idényem volt már, és a főversenyen mindig kijött a lépés, szóval bizakodó vagyok.”
Márton Anita az országos bajnokság után elmondta, szeretné, ha már három lökésből olyan eredményre lenne képes, mint az utolsó két sorozatban. A világbajnokságig már csak apróságokon kell csiszolniuk edzőjével, Eperjesi Lászlóval, akivel az elmúlt években jól bevált módszert követik.
„Ahogy gyorsulok, erősödöm, sok tényező befolyásolhatja a technikámat – hangsúlyozta Márton Anita. – Erőnlétileg már elértem a kívánt szintet, mostantól a sebességre és a részletekre összpontosítunk. A kemény, hosszú edzések után ahogy közeledünk a világbajnoksághoz, úgy könnyítünk, figyelünk a formaidőzítésre és a mentális frissességre is. Évek óta bevált módszerünk, hogy edzésen háromlökésenként megmérjük a legjobbat, majd következik újabb három sorozat, és az eredményekből átlagot számolunk. Az a célom, hogy minden hármasban legyen egy igazán jó kísérlet, és akkor sikerülhet a vébén a döntőbe jutás. Természetesen mindennap eszembe jut a világbajnokság, hiszen négy éve erre készülök – nem is tudnék nem gondolni rá, mert az utcán látom a plakátját, a világhálón a hirdetését. A szurkolás mindig hozzáad a teljesítményemhez, nagyon várom, hogy hazai közönség előtt versenyezhessek.”
Olyan a felkészülésünk, mint általában a világversenyekre, jól állunk a munkával, biztató a helyzet. Elsősorban versenyeken mérhetjük le, hogy hol tartunk, sajnos a világbajnokság előtt korlátozottak a lehetőségeink, de igyekszünk edzésen is versenykörülményeket teremteni. A nyíregyházi edzőtábor már a finomhangolás jegyében telik, utána pedig kezdődik a budapesti vébé. Ami a célokat illeti, eredményben gondolkozunk: ha Anita eléri a tizenkilenc métert, akkor nagyon elégedettek leszünk. |