UTOLJÁRA FUTOTT négyszáz méter gátat Koroknai Tibor a Nemzeti Atlétikai Központban rendezett országos bajnokságon, amelyen harmadik lett, ezzel a bronzéremmel vonult vissza 33 évesen. Már korábban beírta magát a sportág hazai nagykönyvébe azzal, hogy kilencszer nyert a távon magyar bajnokságot, amire rajta kívül senki sem volt képes.
„A számok sosem érdekeltek, sokkal többet jelentettek az érzések, amiket adott a futás, bár egy kis szerencsével azért összejöhetett volna a tizedik arany is. Ezt az évet még megpróbáltam, hátha sikerül kijutnom a hazai vébére, de a testem nem bírta, ennyi volt benne – mondta a Nemzeti Sportnak a DSI Debrecen atlétája. – Tavasszal apró sérülést szenvedtem egy héttel az első verseny előtt, ami megnehezítette a rajtomat, akkor éreztem, hogy itt a vége. Az országos bajnokságra még összeszedtem magam, de arra sem tudtam százszázalékosan felkészülni.”
Egyik legemlékezetesebb futásának a 2018-as Honvéd-kupát tartja, amikor csak ketten futottak az öccsével, Mátéval, aki sokat volt sérült abban az évben, és ott kellett teljesítenie a berlini Eb-szintet. A futam előtt leszakadt az eső, az első gátat rosszul vette, abba is akarta hagyni, mégis végigfutott, és élete második legjobb idejével, 49.58-cal ért célba, testvére pedig elérte a szintet.
„Rengetegszer izgultam már rajt előtt, de ez más volt, mert tudtam, hogy ez lesz az utolsó. Jobban izgultam, mint bármely versenyemen – mondta utolsó futásáról Koroknai Tibor. – Utána viszont teljesen más érzés volt, mint addig, az egész valahogy lekerekedett és lezárult bennem. Az év során hol nagyon motivált voltam, hol kevésbé, bár ez a hullámzás az egész pályafutásomra, az elmúlt tizenöt évemre igaz. Abszolút nincs hiányérzetem, úgy gondolom, eljött a visszavonulás ideje. Így volt jó, és kész!”
Koroknai Tibor 2002-ben kezdett el atletizálni Giczei Csaba kezei alatt Debrecenben, majd 2016-ban jött Budapestre ifj. Tomhauser Istvánhoz, sportolói pályafutása mellett villamosmérnökként végzett.
ifj. TOMHAUSER István, Koroknai Tibor edzője: – Bár túl volt a zeniten, Tibit az atlétika szeretete tartotta a pályán, ennek az évnek már úgy indult neki, hogy az utolsó lesz, amolyan örömfutás. Nagy tervei nem voltak, bár szerintem azért benne volt, hogy a hazai vébére való kijutás esetleg sikerülhet neki. Nagyon szép technikával, koordináltan futott, de az ő különleges tehetsége a munkabírás volt, kevés olyan emberrel találkoztam, akinek felcsillant a szeme, ha azt mondtam, hogy keményebb edzést végzünk. Hétszer futott ötven másodpercen belül, hosszú és kerek pályafutása volt, ami azért is példaértékű, mert a sport mellett is építette a karrierjét, így törésmentes volt az átmenet a civil életbe. Ő a példa, hogy a kettőt igenis össze lehet egyeztetni. |