Nem minden a helyezés és az eredmény. Egy élsportolónak, akinek egész életét a másodpercek, a centik, az egyéni csúcsok határozzák meg, persze nem egyszerű magáévá tenni ezt a szemléletet, hiszen éppen azért jutott el odáig, hogy tömegek figyelik, mire képes, mert egy kicsivel mindennap jobb volt korábbi önmagánál. Európa-bajnoki bronzérmes gyaloglónk, Madarász Viktória viszont éppen ehhez a ponthoz érkezett pályafutásában, hiszen itt kopogtat a budapesti atlétikai világbajnokság, ő pedig közel sincs százszázalékos állapotban. Önhibáján kívül, tegyük hozzá gyorsan, merthogy decemberben arra lett figyelmes, hogy egyre nehezebb a légzése az edzéseken, és a szokásosnál lényegesen korábban elfárad.
„Elmentem jó néhány vizsgálatra, hozzáteszem, már csak akkor, amikor tényleg muszáj volt, utólag pedig az derült ki, hogy szívburokgyulladásom lehetett. A felkészülésem fontos szakaszában estem ki hosszú hetekre, ráadásul éppen abban az évben, amikor Magyarország ad otthont a vébének. Nem volt könnyű feldolgozni, még az is megfordult a fejemben, hogy el sem indulok. Aztán viszont annyi érdeklődést, szeretetet, kérdést kaptam a versennyel kapcsolatban, hogy arra jutottam, nem hagyhatom cserben ezeket az embereket. Azt pedig el kell fogadnom, hogy most nem a legjobb tíz környékén fogok végezni, hanem adott esetben hátrébb, de az életben vannak ennél fontosabb dolgok” – mondta lapunknak Madarász Viktória, aki tavaly a müncheni Eb-n szerzett bronzérmet a 35 kilométeres távon.
Itthon az összesen, így 5, 10, 20 és 35 kilométeren is Madarász tartja az országos csúcsot, a vb-n utóbbi kettőn indul, igaz, ez nem az ő ötlete volt. „Amikor az edzőm mondta, hogy húsz és harmincöt kilométeren is induljak el, csak néztem, mondván »na, ez szép lesz«. De vagyok annyira vagány, hogy belevágjak mind a kettőbe, még akkor is, ha a harmincötre nem tudom, mennyi erőm marad, valószínűleg az arcomon látszódni fog, hogy nem feltétlenül élvezem. Az a hangulat viszont, amit tavaly a Giro d’ Italián is tapasztaltam Budapesten, lenyűgözött, és remélem, valami hasonló atmoszféra övezi az atlétákat is” – folytatta.
Ami a helyszínt illeti, Madarász szerint azzal együtt, hogy impozáns látványt nyújt a Budapest szívében kialakított „körpálya”, szakmai szempontból nem a legjobb választás. „Az Andrássy út minden bizonnyal csúszós lesz, mivel autók tapossák a nap huszonnégy órájában, olajfoltokkal is kell számolni, no meg kátyúkkal, ami a gyalogló legnagyobb ellensége. Lesz persze időnk kitapasztalni, hol melyik részre kell figyelni, hol vannak a veszélyforrások” – mondta a 14-szeres országos bajnok.
A 20 kilométeres gyaloglást augusztus 19-én, a 35 kilométeres versenyt 24-én rendezik a Hősök tere és a budai Várnegyed között kialakított pályán.
A korábbi évek hagyományát folytatva a Nemzetközi Atlétikai Szövetség (WA) idén is nyilvánosságra hozta úgynevezett „világrekordprogramjának” összegét. Ha a budapesti világbajnokságon egy atléta megdönti a világcsúcsot, 100 000 dollár pénzdíj (nagyjából 35 millió forint) üti a markát. Fontos megjegyezni, hogy egy világrekord beállításáért egyáltalán nem jár a bónusz. A tavalyi vb-n a női 400-as gátfutást 50.68-as világcsúccsal megnyerő amerikai Sydney McLaughlin-Levrone és a rúdugrásban 621 centis rekorddal győztes svéd Armand Duplantis járulhatott a kasszához a különdíjért. Ezzel együtt a WA közzétette a világbajnoki helyezések díjazását is, amely szerint az egyéni versenyszámok győztesei 70 000 dollárt kapnak, a második helyezés 35 000 dollárt, a harmadik hely 22 000 dollárt ér. A negyediktől a nyolcadik helyig sorrendben 16, 11, hét-, hat- és ötezer dollár jár. A váltók győzteseinek csapatonként 80 000 dollár jár, a dobogósok 40 000, illetve 20 000 dollárral lesznek gazdagabbak. Mindez azt jelenti, hogy a nemzetközi szövetség a vb-n az összdíjazásra 8 498 000 dollárt, csaknem hárommilliárd forintnak megfelelő összeget költ. |