1995. AUGUSZTUS 7., GÖTEBORG
Jonathan Edwards a karrierje kezdetén keresztény vallására, erős hitére hivatkozva nem volt hajlandó vasárnaponként versenyezni, ami megfosztotta az 1991-es vb-szereplés lehetőségétől. Sok töprengés után a brit hármasugró végül áttörte a maga elé állított korlátot, és az 1993-as vb-n kiérdemelt bronzéremben igazolást is talált arra az újabb meggyőződésére, hogy isteni adományként megélt tehetsége kibontakoztatására igenis minden lehetőséget meg kell ragadnia.
Különösen, ha az ember már a harmincadik életévét tapossa, mint Edwards a következő, a göteborgi világbajnokság esztendejében. Nyár elején, az 1995. júniusi lille-i Európa-kupán jegyzőkönyvezett szárnyalása (18.43) a megengedettnél erősebb hátszél miatt még nem került a világrekordok gyűjteményébe.
A 18.43 MÉTERES UGRÁS
Nem úgy a göteborgi varázslat!
A brit versenyző másodikként jutott be a döntőbe – a későbbi bronzérmes, a dominikai Jérome Romain megelőzte –, aztán a fináléban már első nekifutásra megdöntötte a világrekordot (a korábbi is az övé volt, a 17.98-at húsz nappal korábban ugrotta Salamancában). A 18.16-tal ő lett az első hármasugró, aki engedélyezett szélviszonyok mellett 18 méter fölé jutott, ám ez a csúcs csak mintegy húsz percig élt, mert Edwards másodikra még messzebbre (18.29) repült. Utóbbi ugrásával már nemcsak a 18 méteres, hanem a 60 lábas álomhatárt is áttörte.
Sebesség, technika, érzelmek– minden a helyén volt. Ilyen egy tökéletes versenydélután, ahogyan azt a főhős is megfogalmazta alábbi visszaemlékezésében.
A 18.29 MÉTERES UGRÁS
EDWARDS KÉSŐBBI VISSZAEMLÉKEZÉSE A GÖTEBORGI DÉLUTÁNRA (angol nyelven)
S ha karrierje hátralévő éveiben a 18 métert már csak kétszer sikerült is elérnie (18.00, 1995, London; 18.01, 1998, Oslo), érmekben a java még csak akkor következett. Nyert Európa-bajnokságot (1998-ban Budapesten), olimpiai bajnoki címet (2000, Sydney), majd másodszor is elhódította a világbajnoki címet (2001, Edmonton), mielőtt a 2003-as vb-12. helye után, 37 évesen abbahagyta a versenyzést.
Jegyezzük meg, hogy Göteborgban a női hármasugrás is világcsúcsot hozott – igaz, csak egyet, viszont rögtön 41 centis javulást. Az ukrán Inesza Kravecnek mindössze két érvényes kísérlete volt a döntőben: az egyikkel nem fért volna be az első ötbe, viszont a másikkal, a harmadik sorozatbeli 15.50 méterrel – amelyikkel tulajdonképpen a túlélés volt az elsődleges célja – aranyérmes lett, és 26 évig fennálló világcsúcsot ért el.
INESZA KRAVEC VILÁGREKORDJA
Az idei férfi toplistát pillanatnyilag a jamaicai Jaydon Hibbert 17.87 méterrel vezeti, a Burkina Fasó-i Hugues Fabrice Zango 17.81 méterrel követi, a kubai származású, idén már olasz színekben versenyző Andy Díaz 17.75-tel a harmadik helyen áll. A nőknél ki más is vezethetne, mint a Kravec világcsúcsát a tokiói olimpián megdöntő (15.67) venezuelai Yulimar Rojas (15.18), mögötte két kubai, Leyanis Pérez (14.98) és Liadagmis Povea (14.85) következik.
A VERSENYSZÁM A BUDAPESTI VILÁGBAJNOKSÁGON
FÉRFI HÁRMASUGRÁS
Selejtező: augusztus 19. Döntő: augusztus 21.
NŐI HÁRMASUGRÁS
Selejtező: augusztus 23. Döntő: augusztus 25.