Atlétika: Végre magamért futok! – Erdélyi Zsófia

FURCSA HELYZET ALAKULT KI az idei félmaratoni magyar bajnokságon, a női versenyben ugyanis a tehetséges fiatal atléta, Nagy Julianna nyert 1:18:25 órás idővel. Ő lett az országos bajnok, mégsem ő volt a Wizz Air-félmaratoni leggyorsabb magyar női futója, ugyanis a kétszeres olimpikon Erdélyi Zsófia 1:17:51-gyel ért célba, csak két kenyai futónő tudta megelőzni. Klubjával azért nem tudtak nevezni az ob-ra, mert nem sokkal a verseny előtt járt le a sportorvosija, a két gyerek és a munka mellett pedig nem volt ideje meghosszabbítania. De az elmúlt években egyébként is sok minden megváltozott az életében.

„Harminc éve futok, a második gyermekem születése óta harcolok saját magammal, próbálok jó eredményt elérni, ami hol összejön, hol nem   – mondta Erdélyi Zsófia a Nemzeti Sportnak. – Emiatt volt is bennem egy kis félelem, mert ugyan már nem tudom ugyanazt az edzésmunkát elvégezni, mint amikor a csúcson voltam, mégis mindig úgy érzem, hogy kilencszeres magyar bajnokként nem érhetek be akármilyen idővel, nem lehetek akárhányadik. Ez nekem stressz, és bevallom, annyira nem is erőltettem az országos bajnoki részvételt, inkább az volt a célom, hogy saját magamért fussak egy jót, érezzem jól magam.”

Ezzel együtt nem érezte magát jó formában, inkább arra volt kíváncsi, végig tudja-e tartani a tempót, mert szeptember 24-én lesz még egy maratoni csapatversenye Varsóban. A menedzseri feladatokat is ő látja el, mivel jók a kapcsolatai a varsói szervezőkkel, a Synergy Maratoni Magyar Csapatban rajta kívül Kovács-Garami Katalin, Jenkei Péter és Szemerei Levente szerepel még. A Wizz Air-félmaratonit ezért inkább felmérő versenynek tekintette.

„Amikor nekivágtam, nem volt célom bárkit megelőzni, az esélytelenek nyugalmával indultam el, de az utolsó két kilométer kivételével meglepően jól ment ahhoz képest, hány kilométer van a lábamban   – fogalmazott Erdélyi Zsófia. – Verseny közben alakult minden úgy, hogy végül harmadik lettem a női mezőnyben, csak két afrikai futó előzött meg, de biztos vagyok benne, ha végül benevezek az országos bajnokságra, nem győzöm le Nagy Julit, éppen az előbb említett nyomás miatt, amit ilyenkor magamra teszek. Így viszont csak magamért csináltam, felszabadult érzés volt, hogy nincs velem szemben elvárás, és feltöltött ez a félmaratoni futás.”

Erdélyi Zsófia a 2012-es és a 2016-os nyári olimpián indult maratoni futóként, de visszatérését nehezítette, hogy kétgyerekes anyuka lett, ráadásul a riói játékok után fáradásos törést diagnosztizáltak a lábfejében. Saját bevallása szerint a második gyermeke születése után sokkal nehezebb volt újra felvennie a fonalat és rávennie magát az edzésekre, mint az első után, hiszen a figyelme szülőként és futóként kétfelé szakadt. A válása mellett egészségügyi problémák is nehezítették a helyzetét, pajzsmirigy-alulműködés miatt fizikailag is gyengült, nem ment neki a futás, gyógyszert kellett szednie, közben elkezdett dolgozni.

„Harmincöt éves vagyok, és nem biztos, hogy szeretnék még világversenyre kijutni, úgy érzem, eljutottam arra a szintre, hogy sportolóként már nem tudok többet kihozni a karrieremből   – tette hozzá Erdélyi Zsófia. – Bár nem kerültem közel hozzá, régen nagy álmom volt és erősen motivált a maratoni országos csúcs megdöntése, amit magamban sokáig hajszoltam. De ez most már nem motivál, és a két olimpiai részvétellel teljesült egy másik álmom. Inkább próbálok eltávolodni a versenyszerű atlétikától, mert már nem szeretem a kötelező feladatokat, amikor indulnom kell valahol, ha akarok, ha nem. Azt hiszem, ezen az időszakon már túl vagyok.”

A futáshoz ugyanakkor nagyon is közel marad, az utóbbi időben elkezdett edzős­ködni, edzésterveket írni, szeret emberekkel foglalkozni, keddenként futóklubot tart. Életének új fejezete kezdődött.