A kalapácsvetés legfiatalabb világbajnoka – sokkoló, mégsem meglepő Ethan Katzberg budapesti sikere

Valósággal tapintható volt a sokk a Nemzeti Atlétikai Központ zsúfolásig megtelt lelátóján, amikor az augusztus 20-án kétszeresen is ünnepre készülő hazai közönség előtt az ötödik sorozatban egy hosszú hajú, jól megtermett legény dobása után 81.25 jelent meg az eredményjelzőn. A negyedik sorozatig vezető Halász Bencét hirtelen a harmadik helyre lökte, majd az utolsó sorozatban 81.11 méteres dobással tudatosította mindenkiben – ma, itt ő verhetetlen. Még másnap, a Medál Plázában eredményhirdetésre összegyűlő ezrek is azt a kérdést ismételgették: „Ki a fene ez az Ethan Katzberg?”

Mert ha a sorozatban hatodik vb-győzelmére hajtó Pawel Fajdek (végül negyedik lett), vagy az olimpiai bajnok és kétszeres Európa-bajnok Wojciech Nowicki (Eugene után Budapesten is második) verte volna meg Halász Bencét, elfogadjuk, mondván, a magyar mellett a lengyel is hagyományosan kalapácsvető-nemzet. De hogy egy kanadai?!

Pedig ez a kanadai a vb előtt megrendezett tizenkét idei viadala mindegyikén dobogós volt, közülük hatot megnyert, és rendkívül kiegyensúlyozott formát mutatott: a legkisebb versenygyőztes eredménye 76.74, a legnagyobb, a kanadai bajnokság aranyérmét érő, 78.73 méteres volt. Bár 79 méter fölé korábban sohasem került, az augusztus 19-i selejtezőben első kísérletére kanadai csúcsot jelentő 81.18 métert dobott (rajta kívül a 35 tagú mezőnyből senki sem dobott 78.50-nél többet). A másnapi döntőben aztán négyszer esett le a kalapácsa 80 méteren túl, s két dobásával is világbajnok lett volna. A budapesti két versenynapja alatt hat érvényes kísérlete volt, mindegyik több mint egy méterrel volt nagyobb valamennyi korábbi eredményénél, három közülük több mint két méterrel, kettő új kanadai csúcsot ért (előbb 81.18, majd 81.25).

Szóval, hogy ki a fene ez az Ethan Katzberg?

Minden idők legfiatalabb férfi kalapácsvető-világbajnoka 2002. április 5-én született a Vancouvertől 55 kilométerre nyugatra fekvő Nanaimóban. A festői szépségű Brit Columbia százezer lakosú városának sportklubjában kezdett atletizálni – nem saját elhatározásából. Édesapja a nővérét tanítgatta a dobószámok fortélyaira, és Bernie Katzberg az egészben csak a szórakozást látó fiát is bevonta, noha a 14 éves Ethan inkább kosárlabdázott volna. A középiskola elvégzése után Kamloopsba került, ahonnan elsősorban kiváló jégkorongozók, curlingversenyzők és gyorskorcsolyázók kerültek ki, s a téli sportágak neves képviselőin kívül egy atléta – az első kanadai dobóatléta, aki érmet nyert világversenyen. A férfi súlylökés országos csúcsát még mindig tartó Dylan Armstrong a 2008-as pekingi játékokon lett negyedik, majd lépett fel a dobogóra hat évvel később, amikor a Nemzetközi Atlétikai Szövetség megfosztotta eredményeitől a többedszer doppingoláson ért fehérorosz Andrej Mihnyevicset. De 2011-ben Teguban ezüst-, 2013-ban Moszkvában bronzérmes lett a világbajnokságon, a 2012-es londoni olimpián pedig negyedik. Szülővárosa atlétikai klubjában 2017 óta foglalkozik dobóatléták csiszolásával, ő fedezte fel Ethan Katzberget is.

„Amikor megláttam, úgy nézett ki, mint egy vékonyka kosárlabdázó. De ami megragadott, a magasságán kívül a nyilvánvaló mozgásgyorsasága. Ez ritka kombináció. Nehéz olyan magas, gyors, jól koordinált mozgású srácot találni, akit érdekel a dobóatlétika – mert mindannyian inkább kosárlabdázni, amerikai futballozni akarnak, vagy bármi más, jól jövedelmező sportágat választani” – mondta új tanítványáról Dylan Armstrong. És miután a fiú gyorsan nőtt (immár csaknem kétméteres) és a fizikai munkát is jól bírta (mára egy mázsa fölé került), Armstrong nem is erőltette saját versenyszáma, a súlylökés felé. Első eredményeit egyébként ő is kalapácsvetőként érte el: ebben a számban lett ezüstérmes 2000-ben, Santiago de Chilében a junior-világbajnokságon.

Közös munkájuk eredményeként Katzberg két év alatt 11 métert javult, s az már igazán ígéretes volt, hogy 2021 májusában kétszer is megjavította az U20-as kanadai csúcsot, előbb 75.60-nal (Rowan Hamilton korábbi rekordja 75.35 volt), majd két héttel később immár a sajátját felülmúlva, 77.97 méterrel – és korosztályában a világranglista harmadik helyére ugrott.

„Nem hittem volna, hogy eljutok idáig, kanadai csúcstartónak lenni tényleg nagyszerű  – mondta akkor Katzberg. – Keményen edzettem eddig is, hétszer vagy nyolcszor hetente, de az elszántságom most még tovább nőtt. Olyan szakemberekkel edzek, akik jól ismerik a metódust és többször voltak olimpián. El tudnak juttatni oda, ahová vágyom, és a létesítmények is csodálatosak.”

A Kamloopsban készülő és 2020 ősze óta a Thompson Rivers Universityre járó Ethan következő kihívása a 2021 augusztusában, Kenyában rendezett U20-as világbajnokság volt, de nemzetközi bemutatkozása nem sikerült jól: a negyedik legjobb eredménnyel, 74.39-cel kvalifikálta magát a döntőbe, de végül a 12-es fináléban érvényes kísérlet nélkül az utolsó helyen zárt.

A sikertelenségen gyorsan túltette magát: a hatkilós szer helyett immár felnőtt, 7.26 kilós kalapáccsal, a jóval rutinosabb riválisokkal is felvette a versenyt a 2022-es Nemzetközösségi Játékokon, s az angliai Birminghamben 76.36 méteres egyéni csúccsal ezüstérmes lett.

Így vágott neki a 2023-as, tündérmesét író évnek. Az augusztus 19-én kezdődő budapesti vb-re tizenkét verseny hat győzelmével hangolt – többek között nyert június 9-én Párizsban, a Gyémánt Liga-viadal meghívásos számaként megrendezett „vegyes” kalapácsvetés férfi tagjaként, és július 29-én, életében először a felnőtt kanadai országos bajnokságon. Az akkori, 78.73 méteres eredményénél mindössze négy jobb volt az idényben...

Augusztus 20-án este már övé volt a legjobb 81.25 méterrel, a kanadai csúcs és a világbajnoki cím is.

„Az edzőm azt mondta, ne törődjek semmivel, lőjek ki a rajtnál, és így is tettem. Rögtön nyolcvan méter fölé hajítottam a kalapácsot, és ez meghozta az önbizalmam. Éreztem, hogy ez az én napom. Minden összejött: az egyéni csúcs, az országos rekord és a világbajnoki aranyérem – lelkendezett a döntő után Katzberg. Aki arra a felvetésre, hogy a semmiből jött, a fejét ingatva mondta: – Hosszú ideje készülődött – a miénk nagyon technikás versenyszám. Olyan mestereknek köszönhetem, hogy technikai és fizikai téren is felkészült vagyok, mint az edzőm, Dylan Armstrong, valamint a mentorom, Anatolij Bondarcsuk. Két csodálatos szakember, akinek óriási a tudása. Ők készítettek fel, és a munkájuk beérett.”

És akinek szemet szúrt Anatolij Bondarcsuk neve, nem véletlenül. Az immár 83 éves edző annak idején a Szovjetunió színeiben volt nagy ellenfele Zsivótzky Gyulának és az augusztus 12-én elhunyt Eckschmiedt Sándornak. A kalapácsvető-pályafutását csak 24 évesen kezdő Bondarcsuk Európa-bajnok volt 1969-ben Athénban (Zsivótzky 4., Lovász Lázár 6., Eckschmiedt 7.), Eb-bronzérmes 1971-ben Helsinkiben, olimpiai bajnok 1972-ben Münchenben (Zsivótzky 5., Eckschmiedt 6.), olimpiai bronzérmes 1976-ban Montrealban. Már versenyzőként is ő készítette fel saját magát, később pedig fantasztikus edzői karriert futott be: leghíresebb tanítványa a kétszeres olimpiai aranyérmes, világbajnok és háromszoros Európa-bajnok, a világrekordot 86.74 méterrel 1986 óta tartó Jurij Szedih volt. A kalapácsvetésről írt kétrészes tankönyvét angolra is lefordították. Hosszú ideje Kanadában él, és a Kamloops Track and Field Clubban készíti fel a világ minden részéről érkező tanítványait. Ő volt az edzője Dylan Armstrongnak, most pedig mentora Armstrong tanítványának, Ethan Katzbergnek…

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2023. szeptember 30-i lapszámában jelent meg.)