A tehetségek száma nő, a műhelyek országosan erősödnek, és egyre több olyan fiatal kerül előtérbe, akikből reális eséllyel válhatnak világversenyek meghatározó szereplői. A szakmai háttér stabilizálódása, az edzői generációváltás, valamint a modern edzésmódszerek terjedése mind azt jelzi, hogy a sportág már nem a túlélésért, hanem a rendszeres nemzetközi jelenlétért dolgozik, amit jól jelez, hogy a fiatal magyar válogatott a madridi csapat Eb-n bennmaradt az elit osztályban.
A versenyszámok spektruma is szélesedik: a közismerten erős dobószekció mellett a gátfutástól a sprinten át a technikai számokig több olyan terület van, ahol a magyar utánpótlás európai szinten is versenyképes. A Módszertani Központnak is hála látható elmozdulás történt a teljesítménymenedzsmentben, a fizioterápia és sporttudomány beépítésében.
A fejlődést jól mutatja az is, hogy a magyar atléták egyre hangsúlyosabb szereplői a hazai sportélet ünnepi pillanatainak. Az MSÚSZ Év Sportolója szavazás idei jelöltjei között is többen képviselik a sportágat:
– Halász Bence, világbajnoki bronzérmes kalapácsvető
– Molnár Attila, fedett pályás Európa-bajnok és világbajnoki 4. helyezett sprinter
– Takács Boglárka, világbajnoki elődöntős sprinter
– Az Enyingi Patrik, Wahl Zoltán, Kovács Árpád, Molnár Attila összetételű fedett pályás világbajnoki bronzérmes férfi 4x400 m-es váltó.
A fogyatékos sportolók között szintén kiemelkedő atletikus jelöltek sorakoznak:
– Mezei Gergő, Mihálovits Tamás és Velkey-Guth Ádám, mindannyian szervátültetett atléták
– Ekler Luca, paraatléta
– Gál Nikolett, siket atléta
– valamint a szervátültetett férfi atlétaváltó csapata (Velkey-Guth Ádám, Fekete Ákos, Mezei Gergő, Zilaj Csaba).
Az év sportpillanata kategóriában pedig az atlétika egyik legihletőbb élménye szerepel: Molnár Attila győztes futása a fedett pályás Európa-bajnoki döntőben, amely nemcsak szakmai szempontból volt történelmi, hanem érzelmi erejével is új fejezetet nyitott a magyar sprintben.
A 2023-as hazai vb jelentős lökést adott a sportágnak: új nézőpontot, új elvárásrendszert, új motivációt. Bár a hazai rendezés hatása rövid távon látványos volt, a valódi értéke abban rejlik, hogy hosszú távon is katalizálja az atlétika presztízsét és láthatóságát.
A fejlődési potenciál ugyanakkor nem kizárólag a sportolók teljesítményében mérhető. A sportág társadalmi beágyazottsága is erősödik: nő a versenyek száma, a médiamegjelenések minősége, a közösségi aktivitás, és az atlétika újra olyan platformmá válik, amely megszólítja a fiatalokat és értéket közvetít a szélesebb közönség felé.
A következő évek sikerének kulcsa az, hogy a meglévő lendületet milyen mértékben tudja a rendszer fenntartható növekedéssé formálni. Ehhez természetesen szükség van olyan partnerekre, akik felismerik: az atlétika nem csupán sport, hanem értékteremtő közösség, amely hiteles, tiszta és inspiráló terepe a támogatóknak is. A magyar atlétika most abban a ritka helyzetben van, amikor a tehetség, a szakmai háttér és a fejlődési pálya egyszerre találkozik – és ez valódi, hosszú távú sikert vetít előre. No, csatlakozik valaki?
A rúdugró Böndör Márton 540-nel kezdte az évet
Atlétika: történelmi magyar szereplés mindenhol
Atlétika: Szögi István 10 km-en is bizonyított
Szerhij Bubka szinte véletlenül ugrott először hat métert
