Tajti-Márton Anita: A kluboknak abból lett elegük, hogy semmibe veszik őket

„Ha két hónappal ezelőtt valaki megkérdezi, nem indulok-e a posztért, valószínűleg jót kacagtam volna – mondta Tajti-Márton Anita olimpiai bronzérmes, világbajnoki ezüstérmes, fedett pályás világ- és Európa-bajnok súlylökő, a Szegedi Vasutas SE atlétikai szakosztályvezetője. – Akkor még a családra és a szegedi munkámra tekintettel úgy gondoltam, erre a feladatra nem feltétlenül lennék én a legalkalmasabb, viszont közben úgy alakultak az atlétikán belül a dolgok, hogy úgy éreztem, ki kell állnom a magyar atlétákért. Majd amikor nemrég volt a rendkívüli küldöttgyűlés, ahol a három elnökségi tagot (Németh Zsolt, Zsivoczky-Farkas Györgyi, Tölgyesi Előd) megerősítették a pozíciójukban, akkor ők is megkerestek, hogy vállalnám-e a megtiszteltetést. Kértem egy kis gondolkodási időt, hiszen nyilván a családdal meg kellett beszélnem, majd úgy döntöttem, igent mondok. A legnagyobb löketet az a szemlélet adta, hogy mennyire csapatban dolgoznak, hiszen nem kell mindent az elnöknek elvinnie a hátán. Alulról építkezve, egy jó csapattal sokkal könnyebb lehet ez az egész.”

Emellett szót ejtett arról, hogy az elmúlt időszakban a magyar szövetség vezetése „nem kellőképpen nyitott az utcai versenyek iránt, holott sokkal szélesebb a paletta annál, mint hogy csak a pályaatlétikáról beszéljünk, pedig erre igény van”. Elmondta, a Gyulai Memorialt a következő elnöknek is kutya kötelessége továbbvinni, viszont szerinte a magyar élmezőnynek kevés a lehetősége színre lépni, ezért több magas kategóriájú versenyre lenne szükség idehaza, amivel az atléták kvalifikációját is lehetne segíteni a világversenyekre.

Illetve beszélt arról, hogy látja, miért alakult ki ellentét részben az elnökség, részben a szakosztályokon belül: „A kluboknak abból lett elegük, hogy semmibe veszik őket, és nyilván ezt nem lehetett tovább csinálni. Nagyon sok olyan dolog történt az elmúlt időszakban, melyek kérdéseket vetnek fel, akár sportszakmai szemszögből, akár azt nézve, hogy sok mindent lehetett olvasni az interneten a különböző vezetői pozíciókban lévő emberekről. Nekem nem tisztem ezzel kapcsolatban véleményt formálni, de úgy érzem, ez nem tett jót a magyar atlétikának. (...) Most arra van szükség, hogy közösen tudjunk előre menni, ne legyen belső széthúzás, de ez nem azt jelenti, hogy valakinek nem lehet eltérő véleménye – ha azt el tudja magyarázni, alá tudja támasztani, akkor annak helye van. Annak viszont nincs, hogy ha valakinek más véleménye van, akkor be kell fognia a száját.”

A TELJES BESZÉLGETÉS

„A szakszövetségi munkának olyan irányba kell elmenni, hogy a piacról kell megélni, de nem szabad elfelejteni, hogy kiért vagy kikért vállaljuk a szolgálatot – nyilatkozta Kovács Zoltán, a MATE-Gödöllői EAC atlétikai szakosztályának vezetője, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem Testnevelési és Sport Intézetének igazgatója. – Most ért meg bennem az a gondolat, hogy az elmúlt tíz év során tapasztalt edzői, sport-, intézmény- és szakágvezetői, intézetigazgatói tudást a magyar atlétika szolgálatába szeretném állítani. Elnökként azt szeretném elérni, hogy az a bizalom ne csak egy kimondott szó legyen, hanem a szakmaiság, az átláthatóság és a közös munka alapjára tudjuk építeni az atlétikát, és akkor a bizalom utána magától fog megerősödni és épülni. Ha ezt sikerülne elérni, az nagy előrelépés lenne. Ha a szakmai részt nézem, akkor a múlt heti Európa-bajnokság sikereinek meg kell keresni az okát – nagyon kritikusan, és vissza kell fejtenünk az elmúlt nyolc-tíz év szakmaiságát, munkáját, majd sokkal őszintébben kell erről az eredményességről kommunikálnunk.”

Arról is beszélt, mik lesznek az első feladatai, ha megválasztják: „Szükség lesz egy állománygyűlésre. Mindenkit a szakmai munkája alapján ítélünk majd meg, lényegtelen, hogy mi volt előtte a véleménye. Ha az elnökségi tagokkal azt látjuk, hogy a magyar atlétikáért hajlandó mindent megtenni, akkor annak az embernek a magyar atlétikáért kell dolgoznia. Emellett fontos elkezdenünk a tagszervezetekkel a még közvetlenebb kapcsolatfelvételt, hogy mik azok a hiánypontok, melyeken változtatnának, illetve hozzá kell látnunk az alapszabály, valamint a szervezeti és működési szabályzat felülvizsgálatához, és el kell kezdenünk dolgozni azon, hogyan tudunk majd pénzügyi beszámolók szemponjából transzparensebbek lenni.”

A TELJES BESZÉLGETÉS