Gyulai Márton: Ez nem csak az atlétikáról szól

 

– Tavaly decemberben ítélte Budapestnek a nemzetközi szövetség a 2023-as világbajnokság rendezési jogát. Hogyan élte meg ön az azóta eltelt majd' egy évet?
– Számtalan feladat adódott a világbajnokság szervezése és a stadion tervezése körül, sokat kellett foglalkoznom a nemzetközi szövetséggel kötött több száz oldalas, háromoldalú szerződéssel, amelyből közben rengeteg aprólékos munkát igénylő feladat következett szigorú határidőkkel. Ezek ütemezése, felosztása és tervezése sok időt igényelt.

– Meglepődött a rendezés körüli bizonytalanság hírére?
– Sportvezetőként és sportszeretőként is sokkolt a hír, hogy egy évvel egy megnyert pályázat után egyáltalán felvetődhetett annak a lehetősége, hogy az egyik támogató fél megvonja a támogatását, miközben semmi olyan külső körülmény nem adódott időközben, ami ezt indokolná.

– A Nemzetközi Atlétikai Szövetség tud erről az ügyről?
– Természetesen tisztában van a kialakult helyzettel. Nekik is nagyon meglepő és elgondolkodtató, hogy a megbízhatónak tartott Magyarországon ilyesmi megtörténhet. A világbajnokság helyszínéről ők döntöttek, és kizárólag az ő döntésük lehet új város kijelölése is, ha Budapest visszalép.

– Mi a helyzet most a vébé helyszínével, az észak-csepeli területtel?
– Egy jelenleg lakatlan, mindenkitől elzárt Duna-parti területről van szó, omladozó épületekkel és szeméttel, ami a pályázat idején egyébként még pluszpontokat is jelentett az IAAF képviselői számára. Ugyanis a nemzetközi szövetségnek is fontos, hogy ne csak egy versenyről legyen szó, hanem a lakosok is érezzék magukénak a vébét, amelynek legyen kézzelfogható öröksége. Ez jelen esetben nemcsak egy stadion, hanem egy tizenöt hektáros terület újrahasznosítása, élhetővé tétele és egy zöld, mindenkinek használható park lenne. De ezzel egyébként nem találtuk fel a spanyolviaszt, csak tanultunk azoktól, akiknek ez már sikerült.

– Konkrétan mire gondol?
– A londoni olimpiai stadion, amely a 2017-es világbajnokság helyszíne is volt, ugyanilyen barnamezős, rekultivációs beruházás eredményeként jött létre 2008 és 2011 között.

– Önök is hangsúlyozzák, hogy itt nem csak egy stadion felépítéséről van szó. Ez pontosan mit jelent?
– A terület 2023 után a stadionon kívül és belül is várja majd a főváros lakosait, akik a jó levegőn futni, kocogni vagy csak sétálni akarnak a Duna-parton. A stadion felső karéján a vébé után huszonötezer helynyi mobil lelátó elbontásával egy „városi gyűrű” jön létre mintegy száz fával, szabadtéri sporteszközökkel és egy futópályával az amatőrök számára, mellette bisztrókkal és kávézókkal, azaz mindennel, ami egy kellemes Duna-parti délutánhoz kellhet. Természetesen ez mind szabadon elérhető lesz az oda kilátogatóknak, a stadionon kívül pedig majd' kilenchektárnyi zöldterület várja majd a pihenni és sportolni vágyókat.

– Az egyik legfontosabb kérdés a létesítmény fenntarthatósága. Ebben a tekintetben hogyan áll
a tervezett stadion?
– Fenntarthatóság a szó gazdasági, társadalmi és környezeti tekinteté­ben. Fontos, mert ezek együttes megvalósítása a célunk. Ez a terület, a Dél-pesti Sport- és Szabadidőpark nemcsak az élsportolóké lesz, családok, iskolák, a környék munkavállalói és várhatóan rengeteg budapesti fogja használni. Egyfajta második Margitsziget jönne létre. Hónapokon át dolgoztunk együtt a Napur tervezőiroda munkatársaival annak az elképzelésnek a kialakításán, hogy minél több multifunkcionális és rendezvényterület legyen házon belül, amelyet a vébé után a legkülönfélébb módon lehet majd hasznosítani és értékesíteni. A stadion és a park ugyanakkor nemcsak rendezvényhelyszín, hanem közösségi tér is lenne. A stadion napi használatára „zsilipszerű” működési terveket készítettünk, hogy az éppen adott felhasználáshoz a lehető legkisebb erőforrást kelljen felhasználni.

– Világbajnoki bronzérmes gátfutónk, Baji Balázs kampányt indított a világbajnokságért. Mit gondol erről a sportolói kezdeményezésről?
– Érdekes, hogy szinte egy időben a világ két különböző pontján élsportolók, sztáratléták vették kezükbe a saját sorsukat. A tengerentúlon az amerikai hármasugró, Christian Taylor szólalt fel az atléták érdekében, itthon pedig Baji Balázs, akinek vezetésével nemcsak válogatott atléták fogtak össze, hanem más sportágak olimpiai és világbajnokai, sportvezetők és teljes sportági szövetségek is mögéjük álltak. A kezdeményezés azonnali sikere és népszerűsége nemcsak azt bizonyítja, hogy az atlétika mint alapsportág mennyire népszerű és elterjedt itthon, arra is felhívja a figyelmet, hogy ezen atléták nélkül nem lenne kinek szurkolni, nem lenne mit nézni, és nem lenne kire felnéznie a jövő generációjának.

– Ha már a jövőt említette: miért tartják fontosnak kiemelni, hogy ez a létesítmény a magyar atlétika központja is lenne?
– Magyarországon ma nincs egyetlen atlétikai stadion sem, csak pályák. Jelenleg sajnos itthon nem létezik egy olyan minden igényt kiszolgáló létesítmény, amelyben a hazai és a világversenyekre készülő atlétáink megfelelő körülmények között tudnának edzeni. A kilencedik kerületbe tervezett központ igazi otthona lenne Magyarország egyik legősibb és legsikeresebb sportágának, ahol a kisiskolás diákoktól kezdve az egyetemi sportolókon és a profi felnőtteken át az amatőr, futni vágyó budapestiekig mindenki otthon érezheti majd magát.

– Milyen gazdasági előnyei lehetnek a világbajnokság megrendezésének?
– Budapest földrajzi elhelyezkedéséből adódóan az egész kelet-közép-európai régió szinte hazai világbajnokságként kezelhetné a 2023-as világversenyt. Összesen tizenegy ország szurkolói élnek légvonalban háromszáz kilométeren belül, ezek a nemzetek egytől egyig jelentős atlétikai múlttal és ma is meghatározó versenyzői garnitúrával büszkélkednek. Ez alapján a bruttó negyvenezres stadion – amelyben a tervezett eladható jegyek mennyisége nagyjából napi harminckétezer – biztosan tele lesz reggeltől estig. Az ide utazó drukkerek pedig minden bizonnyal itt is esznek és isznak, valamint megnézik a várost. Mindezt végiggondolva nem meglepő, hogy egy nemzetközi felmérés alapján a londoni, azaz a legutóbbi Európában rendezett világbajnokság gazdasági hatása majd' hatvanmilliárd forint volt, de ami még ennél is impozánsabb szám, hogy a városnak ötvenhárommilliárd forintnyi összeget kellett volna reklámra költenie, hogy hasonló mértékű publicitást kapjon. A jelenlegi konstrukció értelmében a magyar főváros ezt az értékű reklámot ingyen kapná meg a világbajnoksággal.

– Milyen mértékű presztízs- és anyagi veszteséget jelentene Budapestnek, ha lemondaná a világbajnoki rendezést?
– Mindkettőt csupán megtippelni lehet. Az anyagi kár jó eséllyel több tízmilliárd forint is lehet, az erkölcsi veszteség viszont felbecsülhetetlen. Fontos tisztában lenni azzal, hogy itt nemcsak a magyar atlétikáról beszélünk, hanem az egész magyar sportról, és nem egy stadionról, hanem Magyarország megítéléséről.

– Erről az eshetőségről beszélnek a főváros új vezetőségével is?
– Már kezdeményeztünk egy találkozót Karácsony Gergely főpolgármester úrral, és bízunk benne, hogy erre a megbeszélésre hamarosan sor kerül.