Sprintszámokban egyre jobbak vagyunk, a többiben még fejlődni kell

FÉL ÉVVEL A BUDAPESTI VB UTÁN jött a következő nagy világesemény atlétikában. A fedett pályás vb korábban nem tartozott a mieink fő vadászterületei közé, de a sportág hazai történetének egyik legnagyobb eredménye mégis ehhez az eseményhez köthető, Márton Anita 2018-ban megnyerte a súlylökést, amivel a magyar atlétika első világbajnoka lett. Legendás versenyzőnk tavaly nyáron – már édesanyaként – hazai pályán vonult vissza. A budapesti vb-t ilyen szempontból nyugodtan nevezhetjük korszakváltásnak, mert a „régi nagyok”, mint amilyen ő és a 2017-es vb-bronzérmes Baji Balázs voltak, már nem aktívak. Viszont felnövőben van egy fiatal generáció, amelyben a 27 éves Kozák Luca és a 26 éves Halász Bence már rutinosnak számít.

Mivel a pálya méreteiből kifolyólag a kalapácsvetők lyukat ütöttek volna a szemben lévő falba, ezért a gerelyhajítókhoz és a diszkoszvetőkhöz hasonlóan a fedett vb-t természetesen ezúttal is Halászék nélkül rendezték. Vb-bronzérmes kiválóságunkra szombaton a dobó Európa-kupán vár az idei első nagy feladat, amelyen kétszeres címvédő.

Ott volt viszont Glasgow-ban Kozák Luca, aki döntőbe jutott 60 méteres gátfutásban. A debreceni versenyző pályafutása során először futott egy nap háromszor felnőttvilágversenyen, ezért a fináléban elmaradt az elődöntős idejétől, mégis építhet a vb-n nyújtott teljesítményére. 7.95 másodperces idei legjobbjával harcolta ki a fináléba jutást, a februári öt versenyén pedig szépen, fokozatosan fejlődni tudott. Saját országos csúcsát (7.92 mp) ezúttal nem javította meg, de előrelépés, hogy az előző két beltéri idénnyel szemben ezúttal egészséges maradt.

Szintén a rutinosabb generációt képviselte volna Skóciában Krizsán Xénia, de vb-4. hétpróbázónk végül elővigyázatosságból nem utazott el a téli időszak legnagyobb viadalára. Távollétében sem maradtunk magyar résztvevő nélkül ötpróbában, a télen szintet lépő Szűcs Szabina a 10. helyen végzett, értékes tapasztalatokat szerezve élete első felnőttvilágversenyén. A hozzá hasonlóan 22 éves Takács Boglárka és Molnár Attila a rutinszerzés fázisán már 2022-ben és 2023-ban túl voltak, nekik ez a vb egy újabb lépés volt a világelit felé.

Molnár lett az első magyar, aki fedett pályás és szabadtéri vb-n is döntőbe jutott 400 méteren. Két nap alatt háromszor kellett rajthoz állnia ebben a „gyilkos” versenyszámban, amiben ráadásul beltéren test a test ellen megy a csata. Az elődöntőben 46.08 másodpercre javította saját magyar rekordját, a döntőben a táv felénél Joao Coelho „bezárta” őt, aminek következtében lassítani kényszerült, de így is a bravúros 5. helyen végzett. Január óta az egyik legnépszerűbb sportszergyártó cég szponzorálja, vagyis idén stabil Gyémánt Liga-szereplő válhat belőle. Nem beszélve arról, hogy az Európa-bajnokságon – saját bevallása szerint – az éremre is esélye lehet, az olimpián pedig a döntőbe jutást tűzte ki célul.

Takács is előrelépett két tizedet a télen 60 méteren, amelyen immáron 7.20 másodperc az egyéni csúcsa. Az egyéni esetében az országos csúccsal egyenértékű nemcsak ezen a távon, de fedett pályán 200-on, szabadtéren 100-on és 200-on is. Fiatal kora ellenére sorra szállítja az elődöntős eredményeket. Ha továbbra is ilyen hatékonynak bizonyul a közös munka edzőjével, Németh Rolanddal (a férfi 100 méter hazai rekordere), akkor nemsokára már Ewa Swobodával csatázhat a legjobb európai sprinterek között.

„A sprinterek kimagaslóan jól teljesítettek, náluk az elődöntőbe jutás volt a célkitűzés – mondta a vb-t követő hivatalos értékelésében Scheidler Géza, a Magyar Atlétikai Szövetség sportszakmai igazgatója. – Molnár Attila és Kozák Luca esetében kiemelkedő teljesítmény volt a döntőbe kerülés, amire nagyon büszke lehet nemcsak a hazai atlétika, hanem a magyar sporttársadalom is. Takács Bogi is tovább tudott lépni a selejtezőből és közel a saját országos csúcsához futott. A középtávfutóink nem voltak kiemelkedő formában, de szintén hozták az elvárható eredményt, és a többpróbázó Szűcs Szabina szinte a semmiből berobbanva, kisebb sérüléssel, de sokat tanulva zárta a vébét. Távolugróink viszont ismét elmaradtak egyéni legjobbjaiktól, ami elgondolkodtató.”

A következő nagy kihívás sprintereink számára május első hétvégéjén a Bahamákon következik. Takács Boglárka a 4x100 méteres női, Molnár Attila a 4x400-as vegyes váltónkat vezetheti ki Párizsba. Az igazi fokmérő – a budapesti vb hatására valóban sikerült-e előrelépnie a magyar atlétikának – az Európa-bajnokság lesz júniusban. A római sikeres szereplés a márciusi-áprilisi edzőtáborozásokon múlhat, az ott elvégzett munka adhatja meg az extra eredményekhez szükséges lendületet.

„Be kellett engednem magam elé, különben rám csukja az ajtót”

– Sporttörténelmi ötödik hely a világbajnokságon, milyen érzések vannak önben?
– Örülök az eredménynek, félre tudtam tenni, hogy nem aludtam eleget – fogalmazott MOLNÁR Attila, világbajnoki 5., 400 méter. – A döntőbe jutás után magas volt a pulzusszámom, hiába voltam nyugalmi állapotban, nemigen akart lejjebb menni. Amikor már elaludtam volna, mindig eszembe jutott, hogy másnap döntőt futok. Éjfél után még fent voltam.

– Nagyon közel volt a 46 másodpercen belüli időhöz a döntőben, a táv felénél volt a kulcspillanat, amiért ez most még nem sikerült?
– A bevágás után, már kétszáz méternél Joao Coelhóval egyszerre értünk oda a belső pályára. Vissza kellett vennem a tempóból, be kellett engednem magam elé, különben rám csukja az ajtót, és akkor beesek a pályán belülre, ami nem az ő hibája lett volna, hanem az enyém. Nem tudtam tartani a futásom ritmusát, hiszen ott volt előttem, túl közel kerültünk egymáshoz. Ez a négyszáz méter sajátossága fedett pályán, elkerülhetetlen, ehhez kell alkalmazkodni. Lehetetlen, hogy mindenki jót fusson, amikor a világ hat legerősebb futója van a pályán.

– Mit adhat ez a világbajnokság a szabadtéri szezonra?
– Glasgow-ra a továbbjutást tűztük ki célul, ami sikerült. Az alvással kapcsolatos tapasztalataim nagyon értékesek, biztos, hogy hiányzott az a néhány órányi regenerálódás.
 

„Ha többet versenyzek, benne lehetett volna az országos csúcs is”

– Nem mindennapi eredmény ahhoz képest, hogy felemás emlékekkel érkezett Glasgow-ba…
– Igen, 2019-ben Glasgow-ban bejutottam életem első döntőjébe felnőttvilágversenyen, 7.97-et futottam az Eb-elődöntőben – válaszolta KOZÁK Luca, a 60 m gát világbajnoki nyolcadik helyezettje. – Első magyar nőként futottam nyolc másodpercen belül hatvan gáton, csak utána elszakadt a bokaszalagom, amikor a célba érkezés után visszacsapódtam a szivacsfalról. Ez most egy másodpercig fordult csak meg a fejemben délelőtt, utána függetleníteni tudtam magam tőle.

– Jelentett különleges kihívást önnek, hogy háromszor kellett futnia egy nap alatt?
– Még nem voltam ilyen helyzetben, ráadásul délelőtt és este is nagyon kellett futnom, egyiket sem vehettem félvállról. Amikor megláttam az elődöntős futambeosztást, úgy éreztem, akár egyenes ágon is meglehet a döntőbe jutás. Végül idővel sikerült, de én voltam a két kvalifikáló közül a jobb, így ha Nadine Visser nem rontja el a futását, akkor is bejutottam volna.

– Rövid, de tartalmas fedett pályás szezon áll ön mögött. Lehet rá építeni?
– Nem toltuk túl a fedett pályás szereplést, lehet, ha többet versenyzek, benne lehetett volna az országos csúcs is. Most az egészségem volt a legfontosabb, mert az előző két téli szezonban megsérültem. Az volt a cél, hogy az öt versenyemen folyamatosan javuljak. Ez sikerült, úgyhogy lehet rá építeni. Nagyon közel van a római Európa-bajnokság.

„Szó sincs arról, hogy bármilyen szabály megváltozna”

– Hogy van? Maradt még energiája a vébé utolsó napjára?
– Nyolc napja vagyok Glasgow-ban, volt tanácsülés, előtte végrehajtói bizottsági ülés – válaszolta GYULAI Márton, a Nemzetközi Atlétikai Szövetség (WA) sportigazgatója. – Keveset alszom és sok a feladat, de nem panaszkodom. Voltak fontos döntések, nemcsak a 2027-es pekingi világbajnokság odaítélésével, de a szabályváltozások előkészítésével kapcsolatban is. Az atlétika jól járt ezzel a három nappal Skóciában.

– Mennyire volt erős a 2027-es pekingi vb pályázata, hogy a 2025-ös tokióit követő szabadtéri világbajnokságot is a Távol-Keletre viszik?
– A 2025-ös tokiói pályázatot nem ismerem, ott kész rendezővel találtam szembe magam, de a 2027-esnek már az egész pályáztatását az én felügyeletem alatt csinálta a társaság. Nagy örömünkre szolgál, hogy egy ilyen erős és kidolgozott pályamunkát láthattunk Pekingtől, megállapíthattuk, hogy nagyon akarják és sokat tettek azért, hogy megkapják, a sportág kifejezetten jól jár, hogy 2015 után visszatér a Madárfészekbe.

– A munkaköre sok utazással jár. Milyen területekért felel a nemzetközi szövetségnél?
– Az utazás nem privilégium, hanem a munkámmal jár. A reptér, stadion, iroda háromszögön kívül általában nem sokat látok az adott városból. A budapesti világbajnokság után október elején kezdtem, a novemberem a 2027-es vb-pályázókhoz látogatással telt, Afrikán kívül az összes kontinensen jártam. Szerteágazó, izgalmas feladat az enyém. A versenyszervezés, a szabályváltoztatások és a pályázatok felügyelete, az események lebonyolítása, a szállások és az akkreditációs területek ellenőrzése is ahhoz az osztályhoz tartozik, amit a nemzetközi szövetségnél vezetek.

– Nagy visszhangot váltott ki a távolugrás szabályváltoztatására benyújtott tervezet, mely szerint az elugródeszka vége helyett egy elugrózónából, az ugrás pontos helyétől mérnék le a távolságot. Önnek mi a véleménye erről?
– Elkezdtünk tesztelni mindenki számára átlátható és ismert dolgokat, sokakat csak most vontunk bele ebbe, többen csak most ismerték meg, hogy mit tervezünk. Szó sincs arról, hogy bármilyen szabály megváltozna, egyelőre csak beszélgetünk, tervezünk, gondolkodunk róla.