Andrij Sevcsenkóé az Aranylabda

Az év vége közeledtével szurkolók, újságírók, szakemberek mind arról vitatkoznak, ki volt az adott év legjobbja, de éppen arról tudunk a legkevesebbet, hogy maguknak az érintett futballistáknak mit jelent az Aranylabda. Mert a nagy esélyesek mindaddig "nem foglalkoznak vele" hivatalos nyilatkozataikban, amíg meg nem kapják, ha pedig nekik ítélik a díjat, akkor "hatalmas, semmihez sem mérhető megtiszteltetésről" beszélnek.
Nos, mi ennél többet tudunk arról, miként viszonyul a France Football díjához az idei kitüntetett, Andrij Sevcsenko. A Képes Sport riportereként három héttel a végeredmény kihirdetése előtt látogathattam meg az ukrán szupersztárt, aki nem tudta leplezni, hogy igenis nagyon érdekli ez a szavazás. És talán ez adja meg az Aranylabda igazi presztízsét. Sevcsenko sem tavaly, sem az idén nem azzal volt elfoglalva, hogy a FIFA vagy a World Soccer szavazása miként alakul, az viszont még a sejthetőnél is jobban foglalkoztatta, van-e esélye a francia szaklap szavazásán. Hadd pletykáljak kicsit…
Akkor derült ki Andrij feszítő kíváncsisága, amikor már tavaly arra kérte bizalmas barátját, a magyar játékosügynököt, Varga Sándort, hogy ugyan, magyarázza már el neki, hogyan dől el, ki kapja az adott évben az Aranylabdát. Ekkor értette meg a France Football tudósítói szavazásának szisztémáját, és szó, mi szó, némi csalódással vette tudomásul, hogy csak a negyedik hely jutott neki. A rá jellemző szerénység (és realitásérzék…) persze sohasem engedte, hogy ennek a nyilvánosság előtt is hangot adjon, de mi, magyar futballrajongók Vargától tudhatunk Seva tavalyi vívódásáról.
Mint ahogyan arról is, hogy Andrij - immár a tavalyi ismeretekkel felvértezve - újra izgatottan készült az idei szavazásra. Erről magam győződhettem meg, amikor milánói interjúnk során szóba került az Aranylabda. "Nem tudod, mikor zárul le a szavazás? Úgy hallottam, ma vagy holnap…" - csillant fel az ukrán fiú szeme, amint a témára terelődött a szó. Valóban másnap, november 26-án volt a határidő, amely után a La Gazzetta rögtön tudni vélte, hogy csakis Seva lehet a győztes. Ő maga is érezhette ezt, mert mintha magában számolgatna, úgy kérdezte, nem tudom-e, kire szavazott a francia lap budapesti tudósítója. Majd, mintegy észbe kapva, hogy cseppet árulkodó a viselkedése, hozzátette: "Annyira nem is érdekel… Nem baj, ha nem rám szavazott, de azért megmondhatnátok…"

Mondhatni, gyerekesen ügyetlenül színlelte a közönyt, de most, hogy már bizonyosan megkapja az Aranylabdát, talán megbocsátja, hogy a Nemzeti Sport így kiadta őt, hiszen nincs ebben semmi szégyellnivaló, sőt alighanem ennek a már-már gyerekes becsvágynak köszönheti világraszóló sikereit és több száz gólját.
Sevcsenko első példaképének az 1975-ben aranylabdás, ma ukrán szövetségi kapitány Oleg Blohint nevezte meg, s mindennél nagyobb hatással volt rá az 1986-os KEK-győztes Dinamo Kijev az ugyancsak aranylabdás Igor Belanovval a soraiban. Szóval, Seva különösen nagy jelentőséget tulajdonít az efféle egyéni sikereknek, jelképeknek. Nem véletlenül nevezte legemlékezetesebb góljának a statisztikailag tulajdonképpen nem is jegyzett, a tavalyi BL-döntőt eldöntő tizenegyest. A századik Milan-gólját is nagyon komolyan vette. A kelet-európai futballisták számára szinte sohasem adatik meg, hogy nemzeti válogatottal vagy klubcsapattal nagy tornát nyerjenek, hazájuk hírnevét ilyesfajta egyéni trófeákkal szolgálhatják a leginkább. Nem is véletlen, hogy Sevcsenko arra az esetre, ha sikerülne elnyerni az Aranylabdát, már előre azt nyilatkozta: "A díjat Ukrajna népének ajánlom, amely nehéz heteket él át. Honfitársaimnak tudniuk kell, hogy értük is futballozom!"
És milyen jól! A díj a legjobb helyre kerül, és mint láthatták, tulajdonosa meg is becsüli majd. ---- 1. Andrij Sevcsenko - 175 pont (ukrán, Milan)
Nem vett részt az Eb-n, nem játszott BL-döntőt. De! 2004-ben olasz bajnok lett a Milannal, úgy, hogy közben a gólkirályi címet is elhódította; átlépte a százgólos határt tétmeccsen a piros-feketék színeiben, miként az olasz pontvadászatban is; az idei Olasz Szuperkupa-mérkőzésen a Milan az ő mesterhármasával fektette két vállra a Laziót; Ukrajna pedig többek közt az ő négy góljának hála veretlenül vezeti a vb-selejtezőcsoportját.

2. Deco - 139 pont (portugál, Barcelona)
A kiváló irányító végérvényesen bebizonyította szülőhazájának, Brazíliának, hogy kár volt őt mellőzni a selecaóban. 2004-ben BL-győztes és országos bajnok lett a Portóval, új hazájával, Portugáliával ezüstérmet nyert a nyári Európa-bajnokságon, hogy aztán aláírhassa élete szerződését az ősszel szárnyaló Barcelonával.

3. Ronaldinho - 133 pont (brazil, Barcelona)
Nem nyert egyetlen trófeát sem az idén, ami feltehetően sokat nyomott a latban a France Football ítészeinél. Ugyanakkor világklasszis, de ami ennél is fontosabb, szemet gyönyörködtető produkcióval vezette viszsza 2004-ben klubját, a Barcelonát a győzelmek útjára. Ha így folytatja, jövő ilyenkor az addig bizonyára trófeákkal gazdagodó Barca teheti aranylabdássá.

4. Thierry Henry - 80 pont (francia, Arsenal)
Káprázatos formában futballozta végig a tavaszt, az "ágyúsok" angol bajnoki címének legfőbb kovácsa volt. Emellett gólkirály lett a szigetországban, sőt a Premiership új idényének góllövőlistáját is vezeti. Az Eb-n, sőt általában a nemzetközi porondon viszont - mondhatni, szokásához híven - nem alkotott maradandót.

5. Teodorosz Zagorakisz - 44 pont (görög, Bologna)
Harmincon túl is vezéregyénisége tudott lenni a kontinensbajnokságon diadalmaskodó görög válogatottnak, amelyben eddig éppen százszor szerepelt - igaz, gólt még nem szerzett. A csapatkapitány jutalma olaszországi szerződés lett, a nyáron a bajnoki negyedik AEK Athéntól szerződtette a Serie A középcsapatának számító Bologna.

A további sorrend:
6. Adriano (brazil, Internazionale) 27, 7. Pavel Nedved (cseh, Juventus) 23, 8. Wayne Rooney (angol, Everton és Manchester United) 22, 9. Ricardo Carvalho (portugál, FC Porto és Chelsea) és Ruud van Nistelrooy (holland, Manchester United) 18-18, 11. Angelosz Hariszteasz (görög, Werder Bremen) 15, 12. Milan Baros (cseh, Liverpool) és Cristiano Ronaldo (portugál, Manchester United) 11-11, 14. Zlatan Ibrahimovic (svéd, Ajax és Juventus) 8, 15. Samuel Eto’o (kameruni, Mallorca és Barcelona) és Kaká (brazil, Milan) 7-7, 17. Traianosz Dellasz (görög, Roma), Gianluigi Buffon (olasz, Juventus), Didier Drogba (elefántcsontparti, Olympique Marseille és Chelsea), Frank Lampard (angol, Chelsea) és Fernando Morientes (spanyol, Monaco és Real Madrid) 5-5, 22. Luis Figo (portugál, Real Madrid) 4, 23. Zinedine Zidane (francia, Real Madrid) 3, 24. Rubén Baraja (spanyol, Valencia), Ludovic Giuly (francia, Monaco és Barcelona), Maniche (portugál, FC Porto) és Antonisz Nikopolidisz (görög, Panathinaikosz és Olimpiakosz) 2-2, 28. Paolo Maldini (olasz, Milan) és Vicente (spanyol, Valencia) 1-1 ---- 1956: 1. Stanley Matthews (angol, FC Blackpool), 2. Alfredo di Stéfano (spanyol, Real Madrid), 3. Raymond Kopa (francia, Stade Reims), 4. PUSKÁS FERENC (BUDAPESTI HONVÉD)
1957: 1. Alfredo di Stéfano (spanyol, Real Madrid), 2. Billy Wright (angol, Wolverhampton Wanderers), 3. Raymond Kopa (francia, Real Madrid), …5. KUBALA LÁSZLÓ (BARCELONA)
1958: 1. Raymond Kopa (francia, Real Madrid), 2. Helmut Rahn (nyugatnémet, Rot-Weiss Essen), 3. Just Fontaine (francia, Stade Reims)
1959: 1. Alfredo di Stéfano (spanyol, Real Madrid), 2. Raymond Kopa (francia, Real Madrid), 3. John Charles (walesi, Juventus)
1960: 1. Luis Suárez (spanyol, Barcelona), 2. PUSKÁS FERENC (REAL MADRID), 3. Uwe Seeler (nyugatnémet, Hamburg)
1961: 1. Enrico Omar Sivori (olasz, Juventus), 2. Luis Suárez (spanyol, Real Madrid), 3. Johnny Haynes (angol, Fulham), ...5. PUSKÁS FERENC (REAL MADRID)
1962: 1. Josef Masopust (csehszlovák, Dukla Praha), 2. Eusébio (portugál, Benfica), 3. Karl-Heinz Schnellinger (nyugatnémet, 1. FC Köln)
1963: 1. Lev Jasin (szovjet, Dinamo Moszkva), 2. Gianni Rivera (olasz, Milan), 3. Jimmy Greaves (angol, Tottenham)
1964: 1. Denis Law (skót, Manchester United), 2. Luis Suárez (spanyol, Internazionale), 3. Amancio (spanyol, Real Madrid)
1965: 1. Eusébio (portugál, Benfica), 2. Giacinto Facchetti (olasz, Internazionale), 3. Luis Suárez (spanyol, Internazionale)
1966: 1. Bobby Charlton (angol, Manchester United), 2. Eusébio (portugál, Benfica), 3. Franz Beckenbauer (nyugatnémet, Bayern München), …5. ALBERT FLÓRIÁN (FERENCVÁROS)
1967: 1. ALBERT FLÓRIÁN (FERENCVÁROS), 2. Bobby Charlton (angol, Manchester United), 3. Jimmy Johnstone (skót, Celtic)
1968: 1. George Best (északír, Manchester United), 2. Bobby Charlton (angol, Manchester United), 3. Dragan Dzsajics (jugoszláv, Crvena zvezda)
1969: 1. Gianni Rivera (olasz, Milan), 2. Luigi Riva (olasz, Cagliari), 3. Gerd Müller (nyugatnémet, Bayern München)
1970: 1. Gerd Müller (nyugatnémet, Bayern München), 2. Bobby Moore (angol, West Ham United), 3. Luigi Riva (olasz, Cagliari)
1971: 1. Johan Cruyff (holland, Ajax), 2. Sandro Mazzola (olasz, Internazionale), 3. George Best (északír, Manchester United)
1972: 1. Franz Beckenbauer (nyugatnémet, Bayern München), 2. Gerd Müller (nyugatnémet, Bayern München) 3. Günter Netzer (nyugatnémet, Mönchengladbach)
1973: 1. Johan Cruyff (holland, Ajax és Barcelona), 2. Dino Zoff (olasz, Juventus), 3. Gerd Müller (nyugatnémet, Bayern München)
1974: 1. Johan Cruyff (holland, Barcelona), 2. Franz Beckenbauer (nyugatnémet, Bayern München), 3. Kazimierz Deyna (lengyel, Legia Warszawa)
1975: 1. Oleg Blohin (szovjet, Dinamo Kijev), 2. Franz Beckenbauer (nyugatnémet, Bayern München), 3. Johan Cruyff (holland, Barcelona)
1976: 1. Franz Beckenbauer (nyugatnémet, Bayern München), 2. Robby Rensenbrink (holland, Anderlecht), 3. Ivo Viktor (csehszlovák, Dukla Praha)
1977: 1. Allan Simonsen (dán, Mönchengladbach), 2. Kevin Keegan (angol, Hamburg), 3. Michel Platini (francia, Nancy)
1978: 1. Kevin Keegan (angol, Hamburg), 2. Hans Krankl (osztrák, Barcelona), 3. Robby Rensenbrink (holland, Anderlecht)
1979: 1. Kevin Keegan (angol, Hamburg), 2. Karl-Heinz Rummenigge (nyugatnémet, Bayern München), 3. Ruud Krol (holland, Ajax)
1980: 1. Karl-Heinz Rummenigge (nyugatnémet, Bayern München), 2. Bernd Schuster (nyugatnémet, Barcelona), 3. Michel Platini (francia, Saint-Etienne)
1981: 1. Karl-Heinz Rummenigge (nyugatnémet, Bayern München), 2. Paul Breitner (nyugatnémet, Bayern München), 3. Bernd Schuster (nyugatnémet, Barcelona)
1982: 1. Paolo Rossi (olasz, Juventus), 2. Alain Giresse (francia, Bordeaux), 3. Zbigniew Boniek (lengyel, Juventus)
1983: 1. Michel Platini (francia, Juventus), 2. Kenny Dalglish (skót, Liverpool), 3. Allan Simonsen (dán, Vejle)
1984: 1. Michel Platini (francia, Juventus), 2. Jean Tigana (francia, Bordeaux), 3. Preben Elkjaer-Larsen (dán, Verona)
1985: 1. Michel Platini (francia, Juventus), 2. Preben Elkjaer-Larsen (dán, Verona), 3. Bernd Schuster (nyugatnémet, Barcelona)
1986: 1. Igor Belanov (szovjet, Dinamo Kijev), 2. Gary Lineker (angol, Barcelona), 3. Emilio Butragueno (spanyol, Real Madrid)
1987: 1. Ruud Gullit (holland, Milan), 2. Paulo Futre (portugál, Atlético Madrid), 3. Emilio Butragueno (spanyol, Real Madrid)
1988: 1. Marco van Basten (holland, Milan), 2. Ruud Gullit (holland, Milan), 3. Frank Rijkaard (holland, Milan)
1989: 1. Marco van Basten (holland, Milan), 2. Franco Baresi (olasz, Milan), 3. Frank Rijkaard (holland, Milan)
1990: 1. Lothar Matthäus (német, Internazionale), 2. Salvatore Schillaci (olasz, Juventus), 3. Andreas Brehme (német, Internazionale)
1991: 1. Jean-Pierre Papin (francia, Marseille), 2. Lothar Matthäus (német, Internazionale), Darko Pancsev (jugoszláv, Crvena zvezda), Dejan Szavicsevics (jugoszláv, Crvena zvezda)
1992: 1. Marco van Basten (holland, Milan), 2. Hriszto Sztoicskov (bolgár, Barcelona), 3. Dennis Bergkamp (holland, Ajax)
1993: 1. Roberto Baggio (olasz, Juventus), 2. Dennis Bergkamp (holland, Internazionale), 3. Eric Cantona (francia, Manchester United)
1994: 1. Hriszto Sztoicskov (bolgár, Barcelona), 2. Roberto Baggio (olasz, Juventus), 3. Paolo Maldini (olasz, Milan)
1995: 1. George Weah (libériai, Milan), 2. Jürgen Klinsmann (német, Bayern München), 3. Jari Litmanen (finn, Ajax)
1996: 1. Matthias Sammer (német, Borussia Dortmund), 2. Ronaldo (brazil, Barcelona), 3. Alan Shearer (angol, Newcastle)
1997: 1. Ronaldo (brazil, Internazionale), 2. Predrag Mijatovics (jugoszláv, Real Madrid), 3. Zinedine Zidane (francia, Juventus)
1998: 1. Zinedine Zidane (francia, Juventus), 2. Davor Suker (horvát, Real Madrid), 3. Ronaldo (brazil, Internazionale)
1999: 1. Rivaldo (brazil, Barcelona), 2. David Beckham (angol, Machester United), 3. Andrij Sevcsenko (ukrán, Dinamo Kijev és Milan)
2000: 1. Luis Figo (portugál, Barcelona, Real Madrid), 2. Zinedine Zidane (francia, Juventus), 3. Andrij Sevcsenko (ukrán, Milan)
2001: 1. Michael Owen (angol, Liverpool), 2. Raúl (spanyol, Real Madrid), 3. Oliver Kahn (német, Bayern München)
2002: 1. Ronaldo (brazil, Internazionale és Real Madrid), 2. Roberto Carlos (brazil, Real Madrid), 3. Oliver Kahn (német, Bayern München)
2003: 1. Pavel Nedved (cseh, Juventus), 2. Thierry Henry (francia, Arsenal), 3. Paolo Maldini (olasz, Milan)
2004: 1. Andrij Sevcsenko (ukrán, Milan), 2. Deco (portugál, FC Porto és Barcelona), 3. Ronaldinho (brazil, Bracelona)