Harry Kewell életrajza

Harold Marty „Harry" Kewell
nemzetisége: ausztrál-angol
42/13
születési helye:
Smithfield
ideje:
1978.09.22.
pozíció:
szélső, csatár
magassága:
180 cm
súlya:
78 kg
jelenlegi klubja:
Galatasaray
korábbi klubjai:
NSW Academy of Sport, Marconi Stallions, Leeds United, Liverpool
sikerei:
ifjúsági FA-kupa-győztes (1996), BL-győztes (2005), európai Szuperkupa-győztes (2005), U17-es vb-résztvevő (1995), U20-as vb-résztvevő (1997), Konföderációs-kupa-résztvevő (1997), ÓNK-győztes (2004), vb-résztvevő (2006), Ázsia-kupa-résztvevő (2007), az Év ifjúsági korú játékosa Angliában (2000), Óceánia legjobb játékosa (1999, 2001, 2003), Óceánia második legjobb játékosa (2000, 2002), Óceánia harmadik legjobb játékosa (1998)Harold Marty „Harry" Kewell
nemzetisége: ausztrál-angol
42/13
születési helye:
Smithfield
ideje:
1978.09.22.
pozíció:
szélső, csatár
magassága:
180 cm
súlya:
78 kg
jelenlegi klubja:
Galatasaray
korábbi klubjai:
NSW Academy of Sport, Marconi Stallions, Leeds United, Liverpool
sikerei:
ifjúsági FA-kupa-győztes (1996), BL-győztes (2005), európai Szuperkupa-győztes (2005), U17-es vb-résztvevő (1995), U20-as vb-résztvevő (1997), Konföderációs-kupa-résztvevő (1997), ÓNK-győztes (2004), vb-résztvevő (2006), Ázsia-kupa-résztvevő (2007), az Év ifjúsági korú játékosa Angliában (2000), Óceánia legjobb játékosa (1999, 2001, 2003), Óceánia második legjobb játékosa (2000, 2002), Óceánia harmadik legjobb játékosa (1998)

A remek bal oldali támadó középpályás, Harry Kewell gyermekkori álma vált valóra, amikor 2003 nyarán a Liverpoolba érkezett, hiszen az ausztrál kisfiú gyermekkorában nagy rajongója volt a Hansen-Dalglish-Beardsley-Aldridge-Rush-féle nagy vörös csapatnak. Ördöngös Harry akkoriban a Premiership egyik legjobb szélsőjének számított, gyorsasága, ördöngös cselei és pontos lövései gyakran kergették őrületbe az aktuális ellenfeleket.

Kewell az ausztráliai New South Wales futballakadémiáján kezdett el komolyabb szinten futballozni, mellékállásban a Marconi Stallions együttesében pallérozódva, és 1996-ban figyelt fel rá a Leeds United akkori menedzsere, Howard Wilkinson. Leigazolta, és nem is hiába: Kewell 17 évesen már a felnőttek között is pályára léphetett (a Middlesbrough ellen esett át a tűzkeresztségen). Akkoriban posztján a csapatban a MU egykori szélsője, a sokszoros válogatott Lee Sharpe számított alapembernek, így hősünk első két szezonjában mindössze három alkalommal léphetett pályára.

1998 és 2000 között viszont minden mérkőzésen, ám a nagy öregek, Gary McAllister, Charlton Palmer és a fiatal Lee Bowyer mellett első évében csak amolyan szürke hegedős volt a sorban. A következő szezonokra húzóemberré váltt: először a Premiership legjobb fiatal játékosának választották meg, majd a klub No.1-jének, amit a bajnokságban lőtt tíz és az UEFA-kupában elkövetett öt góljával érdemelt ki, számtalan gólpassza mellett! Nem is csoda, ha gyorsan új szerződést is kötött vele Peter Ridsdale akkori elnök.

Egy időben nem is szélsőként, hanem csatárként szerepelt a holland Jimmy-Floyd Hasselbaink oldalán, amíg egy kellemetlen Achilles-sérülést nem szenvedett a szezon vége felé. Amikor visszatért, már egy új, sokkal fiatalabb csapat tagja volt a Brolin-Yeboah-féle öregek után: Harte, Woodgate, Batty, Rio Ferdinand, Alan Smith, Robinson, Milner, Fowler, Bridges és Viduka alkotta O'Leary mára már legendás gárdának gerincét.

2002-ben a bajnoki címért is harcba szálltak, a BL-ben egészen az elődöntőig jutottak. Kewellnek nagy szerepe volt a bajnokság végjátékában: ő lőtte azt a gólt, amellyel az Arsenalt megverték Londonban, ezzel vették el a bajnoki címet az ágyúsoktól! Ám anyagilag túlvállalta magát az egylet, így nemsokára a totális anyagi csőd, még a másodosztály várt rájuk. Az időközben háromszor is Óceánia legjobbjának választott játékos, amikor kiderült, hogy mennie kell, olyan csapatok ajánlatait utasította vissza, mint a Chelsea, az Arsenal, a Manchester United és a Barcelona – mindezt gyermekkori álma, a Liverpool miatt.

Mindössze ötmillió fontot kellett érte fizetniük a vörösöknek, ennek fele a játékos menedzsmentjének járt leedsi szerződése alapján. Debütáló szezonjában (bár már legelső, a Köln elleni barátságos meccsén megsérült) sokat és jól játszott, ám egy 2004 januárjában összeszedett kellemetlen sérülés miatt tavasza igencsak haloványra sikeredett. Az Óz, a nagy varázsló becenévre hallgató futballista Rafa Benitez alatt sokáig kezdőnek számított, még ha általában igencsak messze volt 2001-es csúcsformájától, ráadásul év végén ágyéksérülése miatt fel kellett feküdnie a műtőasztalra is.

Nehezen gyógyult fel, a spanyol mester egyenesen azzal vádolta meg játékosát, hogy azért nem tud vele igazán számolni, azért nem élvezi a bizalmát, mert egyszer egészséges, egyszer nem, hol ez fáj neki, hol az - azaz rejtetten arra utalt, hogy nincs is Kewellnek komoly baja, egyszerűen csak nem akar pályára lépni. Harry felháborodottan utasította vissza a vádakat: „Ugyan már, ki nem akarna pályára lépni egy Ligakupa-döntőn vagy egy BL-mérkőzésen? Higgyék el, sérült vagyok!".

Mit ád az ég: a tavasz végére a kezdőbe visszakerült játékos a BL-döntőn is kifutott a pályára, ám a 23. percben le kellett cserélnie őt edzőjének... Egy dolog vetett még sokáig árnyékot pályaívére: bár stabil kezdő az auszik összes tétmérkőzésén, sokáig nem tudták magukat kvalifikálni a világbajnokságra, hiszen egyszer Argentína, egyszer Uruguay állt eléjük az interkontinentális pótselejtezőkön. 2006-ban végre sikerült a dél-amerikaiak kárára kijutniuk a németországi tornára (Kewell értékesítette az első labdát az urukkal vívott tizenegyespárbajban).

A várva várt tornára kiváló formában játszva készült fel tavasszal, és Németországban sem okozott csalódást: a japánok ellen lőtt egy kapufát, a brazilok ellen csereként beállva több helyzetet is kialakított, ám mindet elhibázta; kárpótlásul a horvátok elleni sorsdöntő mérkőzésen beszáguldotta az egész pályát és pontot érő gólt tudott rúgni. Az olaszok elleni nyolcaddöntőben nem léphetett pályára sérülése miatt, pontosabban bal lábának egyik ujját elfertőzte egy gonosz baktérium, közkeletűbb nevén septic arthritis.

Egyébként a „horvátokról" is kevés híja, hogy le nem maradt, ugyanis az előző mérkőzésén igen csúnya kifejezéseket vágott Marcus Merk sporttárs fejéhez, sőt, a bírói jelentés szerint be is mutatott neki; ám végül is nem tiltotta el a szélsőt a FIFA. A világbajnokság után Ausztráliában teljes restaurációt vittek véghez rajta az orvosok: megműtötték lágyékát, befoltozták lábujját, majd csípőjén végeztek el egy igen kellemetlen artroszkópiás beavatkozást. Egyébként akkor nyáron még az is felvetődött, hogy be kell fejeznie pályafutását.

2007 áprilisában tért vissza, jó egy év kihagyás után, a BL-döntőn is szerepelhetett. Nyáron viszont újfent megsérült, és hiába edzett keményen, klubja nem bízott már benne, pontosabban olyan feltételekkel akart szerződést hosszabbítani vele, amelyek nem feleltek meg számára. Meglepő módon egészen Ázsiáig szaladt, hiszen a Galatasaray lett új kenyéradója, akikkel két évre írt alá. Első török tétmérkőzésén, a Szuperkupa döntőjében első labdaérintéséből betalált, majd decemberben ismét megsérült, és kidőlt egy negyed évre.

Éppen a legrosszabbkor, hiszen félelmetes formába lendült. Minden idők legfiatalabb ausztrál válogatottja ma már a Socceroos csapatkapitánya, ha egészséges, mindig játszik. Az újabb világbajnoki szerepléshez kilenc mérkőzésen három találattal járult hozzá.