Milan Baros portréja

A kis Milan gyerekkorában a Banik Ostravában kezdett el focizni, s 18 évesen mutatkozott be a profik között az első osztályban. A következő két idényben hat-hat találattal tette le névjegyét, az U-21-es válogatottba is bekerült. Még húszéves sem volt, amikor a felnőtt válogatottban is debütált (2000 áprilisában a belgák ellen), az észak-írek elleni vb-selejtezőkön már gólokat is szerzett, s decemberben már hat találatnál járt! A következő ősszel 11 gólt termelt odahaza, de már a Liverpool játékosaként, hiszen az angolok nyáron 5.3 millió euróért leigazolták az éket.

Igaz, a királyság Munkaügyi Hivatala elsőre nem adta meg munkavállalási engedélyét, mondván, nem szerepelt a válogatott mérkőzések 75 %-án, ám a liverpooliak fellebbeztek s fiatal korára és elért eredményeire hivatkozva decemberben mégis leigazolhatták, hiszen Baros utánpótlás Európa-bajnok és -bronzérmes, valamint olimpiai résztvevő volt 21 éves korára! Ennek ellenére sokáig csak a tartalékok keserű kenyerét ette, de 2002 nyarától alapember lett a gárdában. Robbie Fowler és Nicolas Anelka utódjaként első bajnokiján duplázott a Bolton otthonában, majd a következő héten is betalált.

Még hatszor volt eredményes a szezonban, remekül játszott a Manchester elleni Ligakupa-döntőn is. A válogatottban is stabilizálta helyét, hiszen jól kiegészítették egymást a gigászi Jan Kollerrel. Következő szezonja viszont tragikusra sikeredett: szeptemberben a Blackburn Roversben kölcsönben szereplő klubtársa, a Marcus Babbel egy szerencsétlen belépőnél eltörte Baros lábát, aki csak tavaszra épült fel. Viszont hat Eb-selejtező és három gól után kirobbanó formában parádézta végig az Eb-t, hiszen a torna gólkirálya lett.

Öt mérkőzésen öt gólt szerzett, de a görögök elleni vesztes elődöntőben már ő sem tudott segíteni a Pavel Nedved kiválása után szárnyaszegetté vált cseheken. Egy gólhelyzetet is kihagyott: ezen az estén nem segített rajta kék színű kabala-cipője. A torna után érdeklődött iránta a Real Madrid is, ám menedzsere, Rafa Benitez kijelentette, hogy Baros érinthetetlen. Ősszel a cseh legény mérkőzéseinek 40 %-án betalált, télen egy hónapot ki kellett hagynia combizom-húzódása miatt, s gyenge formában tért vissza. Pedig végig nagyon lelkes volt: a hollandok elleni vb-selejtezőn még cipő nélkül is sprintelt tovább, kapott is érte egy sárgát.

Gyengébb formája ellenére a FIFA Év legjobbja-szavazáson azért a maláj szövetségi kapitány, bizonyos Bicskei Bertalan behozta őt a második helyre. Viszont Fernando Morientes érkeztével és Cissé felépülésével a Poolban már csak harmadik számú csatárnak számított, kilenc bajnoki és két BL-találata sem mellette szólt. Amikor megérkezett a Southamptonból Peter Crouch, Baros menedzserei, Pavel Paska és Dalibor Lacina beutazták fél Európát, hogy új klubot találjanak védencüknek. Végül 2005 augusztusában némi meglepetésre „csak” az Aston Villába igazolt, alig 8.84 millió euróért.

Itt sem kápráztatta el a nagyvilágot (pedig győztes góllal kezdett), hiszen bár nyolc bajnoki találata nem mondható rossznak, de nem több gyenge közepesnél. A válogatottban ennek ellenére alapember maradt, sőt, 12 selejtezőn lőtt 5 gólja roppant fontos volt a vb-szereplés elérésében. Ám a tornára elhagyta a szerencse, súlyos és igen nehezen gyógyuló húzódása miatt csak az olaszok ellen játszhatott, alig 64 percet. Később sem váltotta meg klubjában a világot, decemberben már gőzerővel keresték menedzserei új állomáshelyét - a Real Sociedad is bejelentkezett érte, érte, akiért egykoron a Barcelona és a Chelsea versengett!

Végül régi kedvelője, az immáron Lyon-menedzser Houllier elcserélte őt norvég gólvágójára, John Carew-ra. Milan első lyonbeli félidényére nem is lehetett panasz, ám ezután alábbhagyott eredményessége, így 2008 januárjában kölcsönadta őt a bajnokcsapat a Porstmouth-nak. Angliában négy hónap sem volt elegendő számára, hogy hálót zörgessen, ennek ellenére alapember a válogatottban, nyolc Eb-selejtezőn három gólt is lőtt.